„Nos, nálunk aránylag későn indult meg a forradalmi tanács megalakítása, 28-án. Viszont már 23-tól megvolt a magja, csoportja. Úgy kezdődött, hogy előtte való este, október 27-én a járási pártbizottság vezérkara eljött hozzám (Tóth Sándor, Patkó, Barcsik János). A következőket mondták: Itt annyira feszült a légkör, nemcsak Hevesen, hanem a környékén is, hogy itt most már lépni kell. Nem is tudnak és nem is akarnak más személyben gondolkodni, mint én [bennem]. Vállalnom kell! Ezt kategorikusan elutasítottam, de a segítségemet felajánlottam. Megígértem, hogy másnap, 28-án délelőtt a tanácsházán 16-20 ember össze fog gyűlni és majd ott megbeszéljük, mit is lehet tenni. Nem vállaltam a szónok szerepét, mert eléggé bizonytalan kimenetelűnek ítéltem meg a másnapi nagygyűlést abból a szempontból, hogy le tudjuk-e vezetni rendben az eseményt. Tulajdonképpen senki sem akarta, nem is merte vállalni. Arról volt szó, hogy délután 2 órakor a hangosbeszélő bemondta, nagygyűlés lesz. Az emberek viszont már előtte beszélték egymás között, érezték, hogy valaminek történnie kell. A legfontosabb az volt, ki tartja majd a beszédet. Megint csak én kerültem előtérbe. Ők azt mondták, azért mégis jó lenne, ha én tartanám. Célozgattak, hogy na mindegy, akkor majd valaki megtartja, de éreztem, hogy elvárják ezt tőlem. Ekkor mi nagyjából meg is állapodtunk azzal a 16-18 fővel, akik majd a forradalmi bizottság tagjai lesznek. Ezeket a személyeket a tömeg vagy jóváhagyja, vagy nem, de mindenképpen elő kell terjeszteni. Ez egyértelmű. Ez még mind 28-án délelőtt történt."

".......Délután 2 órakor már gyülekezett a nép a községháza előtt. Az utakat lezárták, nem lehetett mozdulni sem, olyan nagy tömeg gyűlt ott össze. Ennek az egész megmozdulásnak két veszélyes pontja volt. Az egyik a murci, a másik a bosszú. A murci, mert nagyon kevés család volt az, aki nem tartott otthon akármennyi bort. Fel kellett készülni arra, hogy nem teljesen alkoholmentes állapotban jelennek meg majd a nagygyűlésen.

Tehát 2 órakor kezdődött a nagygyűlés. Nagyjából tudtuk, kik vannak vezetőnek jelölve, azonban a gyűlés előtt már fél 2-kor én még mindig bíztam abban, hogy valaki majd csak beugrik helyettem és megtartja a beszédet. A problémák ott kezdődtek, hogy amikor provokáltak, én a többieknek megmondtam, gyilkosok között nem szívesen élem az életem.

Ők ugyanis betörtek a tanácsházára, összetörték a telefont, az iratokat szétdobálták, megrongálták az írógépeket és meg kell, hogy mondjam, nekem ez már egyáltalán nem tetszett. Úgy gondoltam, jó lesz vigyázni, nehogy elszabaduljon a pokol. Mert akkor nem tudom, mit csinálhatunk, ha ez a nagygyűlés egy törő-zúzó társasági összejövetel lesz. Ezt még betetézte az a tény, hogy az itteni Községháza előtti téren található zászlókat elvették. Volt ott piros-fehér-zöld is vörös zászló is.

Láttam, hogy nem sokkal mellettem ég, lángban áll a vörös zászló. Nos, ezek mind olyan dolgok, amit rögzíteni lehet, viszont tudni kell, hogy ebben a feszült idegállapotban ez a jelentőségét megsokszorozta. Tehát nem sok idő maradt a cselekvésre.

 A nagygyűlésen megjelent tömeg hangulatához azonban még hozzájárult az ’50-es évek emléke […] hogy a kisgazdáknak elvették a földjüket, lesöpörték a padlásukat, elvitték őket 1-2 hónapra. Ez általános volt az egész országban, így Hevesen is. Tehát megnyomorították a népet éppúgy lelkileg, mint testileg, vagy akár anyagilag. Nos, ilyen háttérrel kellett ezt az egész 56-os újrakezdést, változást véghezvinni. Tehát, ahogy azt említettem, ott bent a tanácsházán elszabadult a pokol és tudtam, bárkinek, de cselekedni kell.  Engem bíztattak, de már előre odakészítettek egy asztalt, gondolván, hogy azon majd valaki beszédet tart. Hirtelen 4-5 ember feldobott az asztalra. Most már nem lehetett mit csinálni. Tulajdonképpen azt kell mondanom, amikor felálltam csend lett. A beszédem pontos szövegére nem emlékszem, hiszen rögtönzött volt, de lényegében a következőket mondhattam. Ha valakinek egyáltalán oka lenne a múlt rendszert felelősségre vonni, akkor az én lennék, hiszen ’50-től – 55-ig öt évet ültem szociáldemokrataként. Tíz évre ítéltek el, de öt év után kiengedtek. Tehát, ha egyáltalán valakinek joga van arra, hogy felelősségre vonjon bárkit, akkor az talán én lennék. De én ezt most nem teszem, mert akkor ugyanolyanok vagyunk, mint akiket mi próbálunk leváltani és mi ezt a módszert nem vállaljuk. Bárki, akinek panasza van, tegye meg! Itt a járási bíróság, a rendőrség, az ügyészség. Írjon egy 5-6 soros cetlit, amelyben megfogalmazza, hogy ki ellen, milyen panasza van. Ezt követően kihallgatják, de ha itt az utcán, vagy különböző épületekben önkényes felelősségre vonás történne, akkor mi bemocskolnánk a forradalom tisztaságát. […] Felolvastam utána 16-18 nevet és érdekes módon nem fogadtak el mindenkit. A legérdekesebb azonban az, hogy Garamvölgyit, a rendőrkapitányt elfogadták a forradalmi bizottság tagjának.  Jó századosként ismerték, aki végzi a dolgát.  Azt kell mondanom, ez a nagygyűlés szépen rendben lefolyt, az történt, hogy mi bementünk a kultúrházba és estére összejött a vezetőség, akiket a tömeg jóváhagyott. […]"
(Guba Dezsővel 1993-ban készített interjú részlete. Az interjút Czakó Gábor készítette.
Kiemelés és válogatás: Gy. Gömöri Ilona)