Farsang beköszöntével a fiókokból előkerülnek a legyezők, ékszerek, brossok, elkészülnek az új báli ruhák, a díszes kis meghívók. Megkezdődik a báli szezon…    

Mit jelentettek Heves társasági életében a bálok? Kik szervezték, hogyan készültek, mit táncoltak, hogyan folyt a mulatság? 
Pillantsunk bele a helyi bálok világába a boldog békeidők két évében, 1867-ben és 1890-ben! 
(A fotókon hevesi bálozó hölgyek a 19. sz. végéről Dluhopolszky tanító fényképalbumából)

1867 a politikában a kiegyezést jelentette, a mindennapokban azt is, hogy a levert szabadságharc után lassan megindult a társasági élet. Ennek kiváló alkalmai voltak a bálok, melyek főként farsang időszakához kötődtek.Ezek a táncos mulatságok Hevesen társadalmi rétegek vagy foglalkozási ágak szerint szerveződtek. Külön szerveztek népbált (földművesek, iparosok számára), polgárbált (hivatalnokok, kereskedők, értelmiség számára) és külön bált tartott a nemesi réteg. Ezekre a „nobel-bálokra”„nemcsak Heves városának, hanem az egész megyének minden művelt egyénisége, nő úgy mint férfi hivatalos” volt.
A táncmulatságot jótékonykodással kötötték össze, így segítve a város gyarapodását. 1867-ben iskola építése, 1890-ben a templom környékének parkosítása volt a cél. 

Kik szervezték a bálokat, hogyan segítették sikerét?

A teljes szervező munkát az erre az alkalomra létrehozott bál-bizottság végezte. 1890-ben, amikor a férfiakból álló  Kaszinó Egyesület vállalta ezt,  tréfásan „decemvir”-eknek nevezték magukat, az ókori római tíz tagú patrícius testület mintájára. Az előkészületek és a lebonyolítás mozgatórugóját Nemcsik Kálmán járásbíró lelkes személyisége jelentette.
A bálok talán legfőbb tisztségviselői voltak a „lady patroness”-ek, a bálanyák. Mindig köztiszteletben álló nemes asszonyok voltak, akik példát mutattak az adományozásban. Alkalmasnak kellett lenniük a figyelmes és művelt társalgásra, a vendégek és az első bálozók bemutatására, a sorsjáték lefolytatására. Az 1860-as évek közepén az országgyűlési képviselő feleségének, Dobóczky Ignáczné Orosz Zsófiának oly nagy volt a népszerűsége, hogy őt kérték fel  több bál, köztük az egri jogászbál „lady patroness”-eként is.  

 1867 – Tánczmulatság iskolaépítés javára

Óriási szükség volt Hevesen a felépítendő új iskolaépületre, mivel az addigi, a tanító háza mellett lévő helyiségben olyan szorosan voltak a gyerekek, "mint a szegény ember malaczai."  Az ügyhöz megnyerték az egri érsek támogatását is. Nagy részvételre, sok előkelőségre számítottak, még a távoli vendégek elszállásolásáról is gondoskodtak előre. Sőt - tréfásan - arról is, mi legyen, ha valaki nem tud megjelenni :„kik el akarnak jőni, de valami ok miatt nem jöhetnek, küldjenek maguk helyett képviselőt, egyforintos bankó képében, bizony mi nem utasítjuk vissza, sőt nagyon szívesen látjuk”. .
A bált a városháza (ma Helytörténeti Gyűjtemény) termeiben rendezték meg: "Heves népes város, a városház termei szépek és tágasak — négyszáz pár eljárhatja bennök a csárdást ; enni- és innivalóról, mely nélkül a mulatság keveset ér, a városiak gondoskodnak, s igy remélhető , hogy nagy néptömeg lesz jelen, a kit az iskola nem vonz, azt majd vonzza a zene, kalács és a sült tyúk."
A lady patroness szerepét a város legtekintélyesebb asszonya, Dobóczky Ignácz országgyűlési képviselő és hevesi földbirtokos felesége, Orosz Zsófia töltötte be.A bálra több mint kétszáz tárgyat ajánlottak fel, mint pl.:

• “khinai ezüst theaforrázó, mely a mellett, hogy igen becses, azon tulajdonsággal bír, hogy a rósz theát is jóvá teszi
• van óratartó kettő, melyen a rósz óra is jól jár, s mindig tudja az ember, hányat ütött az óra
• van egy pár szép harisnyakötő, a ki azt viseli, az élet útján soha el nem botlik
• van egy pár papucs, ha nő nyeri meg, minden férfit papucs alá vehet, ha férfi nyeri meg, soha sem jut papucskormány alá,
• van egy szép erszény, melyből a pénz soha ki nem fogy,
• van szivartárcza, melyben a dragaderos is regaliává [rossz, drága szivar élvezhetővé – szerző] lesz, 
• van sipka, mely a gondot maga alatt meg nem tűri”

Vezekényről özv. Lukácsné 3 ezüst húszast ajánlott fel, de azt nem sorsolták ki, hanem mint ritkaságot az iskola alapkövéhez tették.
A nyeremények között voltak olyanok is, melyek már több bálon is szerepeltek. Például egy „hárásztoilú canárimadár Egerből Tenkre szállott, onnét Hevesre, Hevesről Boczonádra. A nyerő örömében földhöz vágta az üvegszemű madarat, mely…[még] sok jótékony bálban fog még szerepelni.”
A bál bevételével – mely 700 forint volt – elégedettek voltak, de az iskolaépítéshez még további gyűjtésekre volt szükség. 
Az iskola az egri érsek támogatásával még 1867-ben felépült, a tanítás 1868-ban kezdődött meg. Az épület helyén áll ma a Plébániahivatal a Baross G. u. - Hősök tere sarkán. Az alábbi kép az épületről ismert legrégebbi fotó egy századfordulós üdvözlőlapról.

1890 – „Tánczmulatság a templom-tér parkozása költségeinek fedezése czéljából”

A bált Puchlin Kázmér hevesi esperes-plébános kezdeményezésére a Kaszinó Egyesület tíz tagja rendezte Nemcsik Kálmán elnöklete alatt. Nemcsik Kálmán a királyi járásbíró volt, Heves társadalmi életének, a helyi „intelligentiának” vezetője.
„Legelőbb is Lipovniczky Kálmánné őnagyságát kérte föl a bálanya tisztére, ki azt készséggel el is fogadta, aztán szép hölgyeinket nyerte meg ügyének. S mi kell több? Lettek virágok – jöttek a méhek.”
Január 29-én megnyíltak a Kaszinó termei, hogy helyet adjanak a hevesi „intelligentia” fényes báljának. Az eseményről tudósító újságíró a következőképpen írta le élményét:
„Midőn este 8 órakor a tánczterembe léptem: „álltam, mintha gyökeret vert volna lábam” – a terem vakító fényben úszott, a hölgyek, mint megdicsőült angyalok tűntek fel a csillárok pazar fényétől… Csakhamar rezgésbe hozattak a hegedűk húrjai, s aztán folyt Hevesen hevesen a táncz, mint mondani szokás kivilágos kiviradtig.”
A bálanya, Lipovniczkyné tisztét „annyi bájjal és szeretetre méltósággal oldotta meg, valahányszor egy-egy hölgyet bemutattak neki, mindannyiszor az igaz anyai szeretettől volt áthatva arcza, s mindenkihez volt egy nyájas szava.”
„A négyeseket 36 pár tánczolta. A tánczoló tündérek között láttuk, és pedig a lányok közül Dobos Etelkát és Jolánkát (Hidvégh), Dósa Mariskát (J.Apáthi), Gecseő Lidikét, Göndör Margitkát (Eger), Hevesi Rózsikát és Mariskát, Heyduk Irénkét (Tokaj), Horkay Etelkát, Kozseluk Mariskát, Lipovniczky Lenkét és Jolánkát, Lakrovics Izabellát, Máder Gizellát és Matildkát, Örley Paulát (Szolnok), Wranyczány Lujzát.
Az úrnők között: Dr. Bazsóné, Dr. Blauné, Czingelné, Cservenyné, Dobóczky Dezsőné, Dobos Józsefné (Hidvég), Egyed Istvánné, Engel Hermanne, Göndör Ignáczné (Eger), Grónayné, Hoicsy Pálné, Kőmíves Antalné, Kerényiné, Lipovniczky Kálmánné, Máder Miksáné, Marsóné, Meiszter Dávidné (P.Csász), Nemcsik Kálmánné, Örley Béláné (Szolnok), Remenyik Józsefné, Vrataricsné (Vezekény), Veisz Jónásné úrnőket.”

                        Bal oldalon a Kaszinó épülete, jobb oldalon a Királyi Járásbíróság századfordulós képeslapon

A bál  sikerében óriási szerepe volt Nemcsik Kálmánnak, akit írásában így jellemez Puchlin Kázmér: „… kiváló szellemével, szeretetteljes, páratlanul vonzó modorával a közjó érdekében összeteremti (a társadalmi életet), s a czél elérésére vezeti, - most is mint a bálbizottság elnöke úgy a termet minden igényeknek megfelelő műízléssel  ékíté, mint magát a mulatságot tapintatos vezetésével élvezetessé és széles körben emlékezetessé tette.”

A bálokon a nemesi és polgári elit erkölcsi kötelességnek érezte a jótékonyságot, a kitűzött cél támogatását. A mulatságok, jótékonysági estek később is a helyi társasági élet meghatározó eseményét jelentették.  

 Forrás: Eger c. újság cikkei