Hevesen kezdte pályáját egy különleges képességű gyógyító, aki később országosan is elismert orvossá vált. Alig kezdte meg hivatása gyakorlását, a történelmi események 29 évesen a frontra, a haza védelmére szólították. Hogyan lett a honvédorvosból kórházalapító főorvos, akinek szobrot is állítottak?
Dr. Darányi János arcképe 1871.
Darányi János Andornakon (Andornaktályán) született 1819-ben. Apja építőmester volt, aki családjával Hevesre költözött. Itt nevelkedett János fia, itt járta elemi iskoláit. Az akkor kb. négy és félezer lakosú mezőváros Dél-Heves központjának számított, bár igazi városi szerepköre nem volt. Ezekben az évtizedekben sok nemesi család telepedett le Hevesen és környékén, akik óriási lendülettel kezdtek építkezésekbe. Sok nemesi kúria épült, sok gazdasági épület, melyek létrehozásához építőmesteri tudásra is szükség volt.
Az apa gondoskodott fia tanulmányairól, gimnáziumba előbb Pestre, majd Miskolcra adta. A “jó reményű” és tehetséges fiú aztán Egerben bölcsészetet tanult, melyet Pesten folytatott. Hajlama mégis az orvosi pályára vonzotta, ezért orvostanulónak ment a pesti egyetemre. Itt avatták “orvostudorrá” 1845. június 22-én. Diplomája megszerzése után, hogy tökéletesítse tudását, Bécsbe utazott, ahol Rokitanskyt és más híres orvosokat hallgatott. Tanulmányai végeztével visszatért Hevesre, itt kezdte meg gyakorló orvosi pályáját.
Jó híre hamar elterjedt, Egerbe hívták és ő odaköltözött. Itt találta a forradalom. Csatlakozott a megyei nemzetőrséghez, így 1848 nyarán az egri zászlóalj kötelékében a Délvidékre vezényelték a Jellasics elleni harcokhoz. A következő hónapokban többször kérte, hogy nevezzék ki a honvédsereg orvosává. November 17-én Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke nevezte ki a 49. zászlóalj főorvosává századosi ranggal. 1849 márciusában Debrecenben és Rakamazon szolgált, majd áprilisban megérkezett Aradra, ahol megbetegedett. Felépülése után a budavári, majd komáromi várak katonáit, tisztjeit gyógyítgatta, vezette a hozzá rendelt ispotályokat. Komáromban volt egészen a vár átadásáig, szeptember 26-ig.
A szabadságharc leverése után, 1849 végén az orvosi egyetemen kapott tanársegédi állást a sebészeti tanszéken. A híres sebész-tanár, Balassa János mellett dolgozott, ahol nemcsak a sebészetben szerzett gyakorlatot, de kitűnő műtő-orvossá is képezték. Három év múlva a Bács megyei Ó-Kanizsa városa hívta orvosául, melyet elfogadott. Hamar az egész környéken elsőrangú műtőorvosnak ismerték el. 1858-ban Arad városa hívta meg főorvosául. Rövid idő múlva itt is nagy népszerűséget tudhatott magáénak. Két évig igazgatta a vármegyei kórházat, majd 1861-ben az akkori Páva (ma Tekelia Sava) utcában magánkórházat nyitott, melyet húsz éven át sikeresen vezetett. Évente száz és száz sebészi műtétet hajtott végre, ritka szakértelemmel és szerencsével. A korabeli feljegyzés szerint e két évtized alatt itt 28 ezer beteget ápoltak és több mint 1500 műtétet végeztek. Számos fiatal orvos tökéletesítette gyakorlati ismereteit a keze alatt. Rendkívül rokonszenves, örökké bizakodó, kiváló diagnoszta és biztos kezű sebész hírében állott.
Tudása rendkívül szerteágazó volt: szülész, szemész, de az arcsebészetben is úttörő munkát végzett.
Specialitásának számított a “petefészek-tömlő irtás”, mely a legnehezebb és a legritkábban sikerülő műtétek egyikének számított. Ő volt Magyarországon a második sebész, aki sikeres petefészektömlő-eltávolítást végzett, melyet később is iskolateremtő teljesítménynek értékeltek.
1889. május 12-én halt meg Aradon. A város a Baross parkban (ma Gyermekpark) szobrot állított tiszteletére, melyet 1901. október 27-én lepleztek le. A szobrot az 1920-as években távolították el a többi magyar vonatkozású szoborral és emléktáblával együtt.
Dr. Darányi János szobra Aradon. Képeslap 1908.
Szerző: Gy. Gömori Ilona 2021. március
