Gy. Gömöri Ilona kutatói blogja

Hevesi Históriák

Hevesi Históriák

„KEDVES MÁTER ILDEFONZA” - a hevesi Orsolya rendi apáca és tanító emlékére

2022. április 07. - Gömöri Ilona

Száz éve az Orsolya rendi iskola tanítójaként érkezett Hevesre Csizmazia Anna, akit a rendben Máter Ildefonzának neveztek. Az elsők között jött 1922-ben, és huszonhat év után, az utolsók között hagyta el a Zárda épületét.
Kutatásaim során gyakran került szóba a neve.  Ilyenkor mindig felcsillant az adatközlők szeme, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszéltek róla, nem hagyva el neve elől a „kedves” kifejezést. Olyan apáca és tanító, nevelő „Anya” volt egy személyben, aki életével, munkájával felmérhetetlenül sokat adott környezetének.

csizmazia_anna_mater_ildefonza_2.JPG

Életpályáját levéltári források és tanítványainak visszaemlékezései alapján állítottam össze. Magánéletének jellemzői azonban többnyire homályba vesznek, mivel magáról alig-alig beszélt valakinek, hiszen a szerzetesi élet, a fogadalom nem tette lehetővé az egyén előtérbe helyezését.

A Szent Orsolya Rend 1921-ben kért letelepedési engedélyt Hevesen. A Szmrecsányi érsek által vásárolt Bohács-telken megkezdték az Orsolya Zárda építését. 1922-ben megnyílt a Zárda. Ebben az évben érkezett meg az első négy apáca – köztük Csizmazia Anna – akik a zárdai elemi iskola tanítói lettek. Szinte kezdettől kb. 40 magántanulót is oktattak mely 1933-ban nyilvánossági jogot szerezve polgári leányiskolává alakult. Az Orsolya Zárda volt Heves első bentlakásos intézménye. Az internátusban átlagosan kb. 30 tanuló lakott.

2.jpg

Csizmazia Anna Erdélyben, Nagybányán született 1888-ban. Sokan voltak testvérek. Kisvárdán a Szent Orsolya-rendi Tanítóképző Intézetben tanulta a pedagógiát. Mire befejezte az iskolát, a trianoni döntés következtében lezárták a határt és nem tudott hazamenni. Így került Hevesre. Sokat sírt, mert amíg élt, nem jutott haza szülőföldjére.  Az elemi iskolában 1 – 4. osztályig, de előfordult, hogy a 6. osztályig tanított. Különösen jól tudott az egyszerű parasztlányok nyelvén beszélni. Következetes, jó tanító volt, aki a tanítás mellett különös hangsúlyt helyezett a nevelésre. A lányokat munkára, igényességre, erkölcsös életre, az illemszabályok betartására nevelte.

Heves kitelepítése idején, 1944 novemberében először a Zárda-tanyára ment, majd Tarnaszentmiklósra, ahol nagy örömmel fogadták a Hevesről odamenekült családok, tanítványok. Szót értett az orosz katonákkal is, jól tudott oroszul. Tőlük vagy az erdélyiektől többször kapott sót és élesztőt, ami óriási kincs volt akkor, mert sehol nem lehetett vásárolni.

1945 tavaszán együtt költözött vissza a hevesiekkel a Zárdába, ahol a károk kijavítása után tovább folytatták a tanítást. Az iskolát 1948-ban államosították, a rend tagjainak el kellett hagynia az épületet. Buczkó János plébános 1948. december 15-én a következőket jelentette az egyházmegyei hivatalnak: ezt jelentette az egyházmegyei hivatalnak 1848. december 15-én:

„Alázattal jelentem, hogy a Szt. Orsolya Rend tagjai f. évi november hó 18-án teljesen elhagyták a Hevesi Házat. Nevezetesen kettenként már előbb költöztek, 18-án délelőtt a két utolsó Tag is eltávozott…. Sajnáljuk, hogy az Orsoliták községünkből eltávoztak, mert példás szerzetesi életökkel, szakavatott, dicséretes, tanítói buzgó munkájukkal átnevelték, megnemesítették Heves és környéke leányait, akik mindvégig hálás szeretettel ragaszkodtak egyesekhez és a Rendhez..”

Máter Ildefonza az utolsók között távozott a Zárdából. Nem ment el Hevesről, engedett a marasztalásnak. Először Birtonné nevű ismerősénél lakott, majd miután ő elhunyt, egy másik magányos asszony, Marsi Zsigmondné adott helyet neki a Stranddal szemben, a Kolozsvári utca elején, ahol külön lakrészt alakítottak ki számára. Sok látogatója volt, tanítványai és ismerősei rendszeresen felkeresték, ellátták minden jóval, gyümölccsel, kenyérrel, stb. Ő is szívesen járt látogatóba ismerőseihez. Ilyenkor is, mindig apácaruha volt rajta.
1962-ben hunyt el Hevesen. Temetéséről Tóth Mária tanítónő gondoskodott, aki szintén sűrűn látogatta. Sírja a Felső-temetőben, a kápolna mögött található.

Máter Ildefonza hatvan éve eltávozott, de a sírján elhelyezett virágok ma is kifejezik az iránta érzett tiszteletet és szeretetet, hiszen a tanítványok azt is megjegyezték, hogy csak az élő virágot szerette. 

p1050566.JPG

 

A leányoktatás hevesi mecénása, Deák János főjegyző

HIT - ERKÖLCS - HIVATÁS

Éppen száz éve, 1922 - ben foglalta el hevesi hivatalát Deák János főjegyző.
Egyéniségét és tetteit a hevesiek ma is nagy szeretettel őrzik emlékezetükben. Megbecsültsége elsősorban nem is a betöltött hivatalának szólt, hanem nemes szellemiségének és nagylelkű adományainak.
A Szent Orsolya Zárda egyik tanítványa, Varga Gizella közel húsz éve hívta fel a figyelmemet és ismertette meg velem Deák János mecénási tevékenységét.

1_10.jpg                                            Deák János főjegyző 1928. Forrás: Varga Gizella 

Deák János hivatalba lépése egybeesett a „Zárda” első iskolai évének indulásával. A Szent Orsolya Rend 1921-ben telepedett le Hevesen, létrehozva a „zárdai” elemi iskolát, később a polgári leányiskolát. Első tanévük 1922-ben kezdődött.
A főjegyző nemcsak hivatalnokként segítette az iskola megnyitását, hanem magánemberként is. Felismerte annak fontosságát, hogy a leányok is tanulhassanak, szűnjön meg körükben az analfabetizmus.
Végrendeletében teljes ingatlanvagyonát (36 kat. hold 640 négyszögöl ingatlan, 2 szobás lakóház, gazdasági épületek) a Szent Orsolya Rendre hagyományozta, melynek jövedelméből árva leánygyermekeket nevelhettek. Ezen kívül ötszáz pengős alapítványt is tett a szegény sorsú iskolás gyermekek részére.

2_2.JPG                            Deák János síremléke a Felső - temetőben. Fotó. Gy. Gömöri Ilona 2005.

Deák János síremléke a Felső-temetőben található. Márvány talapzatán háromalakos szobor áll: Szent Angéla az orsolyiták szerzetesi ruhájában és két leánygyermek. A vallásos hagyomány szerint Szent Angéla vetette meg 1535-ben a Szent Orsolya Társaság alapjait, célul tűzve ki, hogy a fiatal leányokat Isten szolgálatára segítse. 

A síremlék kifejezi az Orsolya rendi apácák és a tanulók háláját a főjegyző mecénási, pártoló tevékenységéért:

"SZENT ANGELA HÁLÁS LEÁNYAINAK

BUZGÓ IMÁJA ŐRKÖDIK FÖLÖTTED"

A síremlék felújítását Varga Gizella hevesi lakos kezdeményezésére Heves Város Önkormányzata vállalta.
Emlékezzünk a kilencven éve elhunyt főjegyző példamutató életére sírversének utolsó két sorával:

"ADJ, URAM ÖRÖK JUTALMAT MINDAZOKNAK,

KIK A TE NEVEDBEN VELÜNK JÓT TETTEK. AMEN"

 3_4.jpg                                                   A síremlék 2020 áprilisában. Fotó: Gy. Gömöri Ilona 

Forrás: Gy. Gömöri Ilona: A leányoktatás mecénása. Arcképcsarnok, életutak. Műhely 1. (Szerkesztette Bencsik József – Kerek László) Heves, 2005. 41.p.

Az órás, a fodrász, a rádiószerelő...

Hét szakma egy helyen! Felépült a Szolgáltatóház 1968.

f_162-95_uniszerv-uzlethaz_2_3.jpg

A hatvanas években a háztartásokban addig nem látott mértékben terjedtek el a műszaki cikkek. Egyre több család engedhette meg magának, hogy mosógépet, porszívót, hűtőgépet, televíziót, magnetofont, lemezjátszós rádiót vásároljon. Javításukhoz helyben elérhető szakemberekre volt szükség. Ezért született meg 1967-ben Heves község vezetőségében a szándék, hogy szolgáltatóházat építtet.

Az épület helyeként az akkor frissen felépült, új Művelődési Otthon melletti telket jelölték ki, mely korábban egyházi területnek számított.
A tervek elkészítésére a budapesti Ybl Miklós Tervező Szövetkezetet kérték fel. A Szövetkezetnek országosan komoly szerepe volt az új típusú ipari-szolgáltató épületek tervezésében.
Az építkezés lebonyolítására a Hevesi Építő Ktsz. kapott megbízást. A munkálatok összesen hárommillió forintba kerültek, melyből egymilliót fordítottak a belső berendezésre és felszerelésre.
A téglalap alakú, raktárakkal és szociális helyiségekkel jól ellátott épületben kaptak helyet az órások, a szabók, a cipészek, a női és férfi fodrászok, a fényképészek, a rádió- és kisgépjavítók, később a kozmetikusok. A hét szakmának otthont adó szolgáltatóházat 1968 nyarán adták át, mely jelentősen megkönnyítette a Hevesen és környékén élők igényeinek ellátását.

f_162-95_uniszerv-uzlethaz_1_3.jpg

Szögletes az épület és szögletes a rádió is...
A korszak egyik jellemzője, hogy minden, ami gömbölyded, ódivatúnak számított,
és mindent, ami szögletes, modernnek tartottak.  

terta_t422-02.jpgTerta típusú rádió az 1960-as évekből. 

Forrás: Heves Megyei Népújság 
Szöveg és kép: Gy. Gömöri Ilona 

 

 

Hogyan kapta Malinovszkij marsall nevét a hevesi művelődés háza? 1967. április 1.

Ebben az évben lesz 55 éve, hogy felavatták a Heves Járási Művelődési Otthon új épületét. 
Arra, hogy először Malinovszkij marsallról nevezték el, talán csak azok emlékeznek, akik ott voltak 1967. április elsején az átadó ünepségen.

Másfél évig tartott az építkezés hat és fél millió forintos beruházással, mire 1967 tavaszára elkészült a Hevesi Járás új művelődési háza. Megnyitása minőségi előrelépést jelentett a helyi kultúra számára. Négyszáz fő befogadására volt alkalmas, míg a régi épület csak 270 személyt tudott fogadni. Modern színházterem, mozi, könyvtár várta az érdeklődőket, de az intézménynek saját színjátszó csoportja és népi zenekara is működött. A járás híres volt kórusairól – a 17 községnek 22 énekkara volt – akik gyakran vendégeskedtek az épületben.

muv_otthon_szembol_tulok.jpg                 Képeslap. 

A hivatalos átadó ünnepséget április 4-re, a “Felszabadulás ünnepére” tervezték. Mivel április 4. keddi napra esett, a nagyszabású megnyitót célszerűbb volt szombaton, április elsején megtartani.
Az ünnepségen Sramkó László, a Hevesi Járási Pártbizottság első titkára javasolta, hogy az új művelődési házat nevezzék el Rogyion Jakovlevics Malinovszkij marsallról, a Szovjetunió honvédelmi miniszteréről. Az első titkár szavai szerint Malinovszkijt nemcsak katonai, hanem baráti szálak is fűzték Heveshez, hiszen 1944-45 telén a II. Ukrán Front parancsnokaként a községben volt a főhadiszállása.

A javaslat szomorú aktualitását jelentette, hogy Malinovszkij marsall előző napon, 1967. március 31-én hunyt el. Az ünnepi megnyitó résztvevői a javaslatot egyhangúlag elfogadták és egy perces néma felállással adóztak a marsall emlékének, akinek temetésére külön küldöttség utazott Moszkvába Hevesről.

Meddig viselte az intézmény Malinovszkij nevét? Feltehetően nagyon rövid ideig, hamarosan Móricz Zsigmond Nagyközségi – Járási Művelődési Központ néven szerepel a dokumentumokban.

muv_otthon_kepz_alap_tulok.jpg                 Képeslap. 

Forrás:
Népújság. A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Eger, 1967.

Tihamér püspök pályakezdése Hevesen

Egy január végi zimankós napon fiatal pap szállt le Heves kis állomásán a vonatról és elfogódottan indult meg a nyárfasorokkal szegélyezetett úton a község felé, hogy megkezdje hivatását.
Még fél éve sem volt annak, hogy pappá szentelték Egerben, a bécsi egyetemen szerzett teológiai doktorátusán még szinte meg sem száradt a tinta.


                               toth-t-1.jpg   10384111.jpg

Mindez 1912-ben történt. A fiatal, 23 éves pap neve Tóth Tihamér, a később világhírűvé vált szónok és egyházi író, püspök. Szolnokon született 1889-ben. Középiskoláit szülővárosában, majd Egerben végezte, teológiai tanulmányait Budapesten és Bécsben. Káplánként került Hevesre, első állomáshelyére.

Az egyházközség plébánosa, a hetvenes éveiben járó Puchlin Kázmér örömmel fogadta az ijfú káplánt. Ő maga korábban a vármegye politikai életének és az egyházmegyének egyik legaktívabb tagja volt, de ereje fogyatkozott, így plébánosi munkájában nagy szüksége volt a segítségre.

Heves lakói döntő többségben katolikusok voltak, a községet gazdag hitélet jellemezte. Vasárnapokon és ünnepnapokon három-négy szentmise is volt. A kortársak feljegyzése szerint Tihamér változatos és mély evangéliumi magyarázatait nagy figyelemmel hallgatták. Szentmise után az árnyas templomkertben sokat beszélgetett híveivel. “Örömet, bánatot, panaszt és terveket hallgatott meg csendesen és nyitogatta a lelkek kapuját az ég felé. És azok megnyíltak. A gyermekek megértő társukra találtak benne. Az életben fáradozók erőt és bizalmat kaptak tőle.”

A népes plébánia sok irodai munkát adott. Nem panaszkodott emiatt, mindent pontosan elvégzett. A hivatalos ügyek elvégzése után kis szobájába húzódott, mely tele volt külföldi és magyar hittudományi munkákkal, folyóiratokkal. Délutánonként szívesen megszakította olvasmányait vagy nyelvtanulását, hogy a bekopogó hívek rendelkezésére álljon. Buzgó, komoly, kevésszavú emberként emlékeznek rá. Naponta sok időt töltött a templomban. Ez volt az a hely, ahol biztosan megtalálták, ha üres volt az otthona. Ott végezte elmélkedéseit, séta közben oda tért be szentséglátogatásra. A zsolozsmát is szerette az oltár közelében végezni.

Esténként sokszor benépesedett a plébániaház. Az alesperes, Puchlin Kázmér szívesen látta a vendégeket.
A régi idők és ismerősök dícsérete közben a vendégek kedvéért néha a kártya is előkerült. Küldtek Tihamérért. Szívélyesen és érdeklődve beszélgetett el ilyenkor, de a játékban nem vett részt. Nem volt rideg s elzárkózott, de tartózkodó és komoly maradt a társaságban és a szórakozásban is.
- Barátom! – mondotta egy alkalommal az alesperes egyik vendégének – nem ismeri ez a Tihamér az életet! Nem tudja a krumplit az árpától megkülönböztetni. De utána rögtön egyik dícsérő szava a másikat követte. Örömmel beszélt róla vendégeinek: – Még ilyen káplánt nem láttam! A fellegekben jár, de ha szentmise után kijön a templomból, már várják az emberek, asszonyok, gyermekek – sétál velük.”                                                               

28_parokiaepulet.jpg    pleb_5.jpg
A plébániaház utcai oldala és belső, tornácos része az 1910-es években

Mire elérkezett 1912 húsvétja, tanítványait gondosan előkészítette a szentáldozásra. Azon igyekezett, hogy az ünnep szellemét a liturgián keresztül megérezzék hívei. A szertartásokat a legnagyobb áhítattal és pontosan végezte. Az énekben ekkorra már jól kiképezte magát, kissé fátyolos hangjával biztosan és tisztán tudott énekelni.

Alig fejeződött be az iskolai év, július 6-i keltezéssel levelet kapott főpásztorától:
A hittudományokban nyert magasabb kiképeztetése reményt nyújt arra, hogy az egyházmegye várakozásának más működési körben is megfelelend, ennélfogva a gyöngyösi állami elemi és polgári leányiskolához hitelemzőül… ezennel Uraságodat nevezem ki.”
A rendelkezés szerint meg kellett várnia káplánutódját, ezért július 28-ig Hevesen maradt, ezután költözött új állomáshelyére, Gyöngyösre.

1913 júliusától az Egri Hittudományi Főiskolán tanított. A háború idején Galíciában, Szerbiában és Oroszországban teljesített tábori lelkészi szolgálatot.

1918-ban a budapesti Központi Papnevelő Intézet tanulmányi főfelügyelője, majd a Budapesti Egyetem magántanára lett. 1925-től a hitszónoklattan, hitoktatástan nyilvános rendes tanára, az egyetemi templom hitszónoka volt.

1926. január 31-én a budapesti rádió az ő szentbeszédét közvetítette először. Ettől az évtől kezdve csaknem kétszáz élő szentbeszédét közvetítette a rádió. „Elsőnek ismerte fel a rádió lehetőségeit, zseniálisan számította ki annak lélektani hatását... Ha ma a templomon kívül is száz és százezer ember hallgat katolikus prédikációt, az első sorban Tóth Tihamér érdeme!” — írták 1940-ben.

toth-t-2.jpg1927-ben címzetes apáttá, majd pápai prelátussá nevezték ki. 1938-ban Serédi Jusztinián szentelte püspökké, majd a következő évben veszprémi megyéspüspök lett. Ötven évesen, 1939-ben hunyt el. A budapesti Fiumei úti sírkertben nyugszik.

Nemcsak mint pap, hanem mint író is jelentőset alkotott. Nevelő célzatú írásai matt az ifjak apostolának is nevezték. 1918-ban indította sorozatát Levelek diákjaimnak címmel, melyek a kor valláserkölcsi nevelésének fő műveivé váltak. Leghíresebb közülük a Tiszta férfiúság címet viseli. Azonnal népszerűvé vált, a háborúk által sújtott, lelki támaszt és vezérfonalat kereső olvasók gyorsan elkapkodták, még abban az évben kétszer  kellett újranyomtatni. További művei is hasonló sikert arattak. Írásos életművét 23 kötetben gyűjtötték össze. Műveit összesen 16 nyelvre fordították le.

http://www.ppek.hu/konyvek/Toth_Tihamer_01_A_tiszta_ferfiusag_1.pdf

Tóth Tihamér: Levelek diákjaimhoz. A tiszta férfiúság.

Szerzői előszó - részlet

“Nem tudom, hogy hívnak. Nem tudom, hová jársz iskolába: gimnáziumba, reálgimnáziumba, reálba, polgáriba, kereskedelmibe, tanítóképzőbe vagy szakiskolába, vagy talán egyetemre.

Csak egyet tudok rólad. Azt, hogy diák vagy, magyar diák, aki lelkedben a nemzet jövendő sorsát hordozod, akinek igenis komoly problémái vannak és akinek kételyeire komoly választ adni legszentebb kötelességünk. Mert nincs magasztosabb feladat az életben, mint az igazság örök forrásaiból nyújtani a szomjas lelkeknek.

Országot alapítani nem lehet nagyobb érdem az emberiség előtt, templomokat építeni nem lehet kedvesebb Isten szemében, mint tanácsainkkal a romlástól megvédeni egyetlenegy ifjú lelket is, országunknak ezt a legfőbb reménységét, Istennek ezt az «élő templomát».

E könyvek valamennyi betűjét a lelked iránt érzett nagy szeretet írta és az a meggyőződés, hogy egy fiatal lelket magasztos eszményekkel megtölteni örök értékeket magában hordozó feladat. Ez a szeretet megérdemli, hogy te is komolyan fontold meg, amiket e könyvekben olvashatsz; és aztán ha valamit nem értettél meg belőlük, ha valamiben még felvilágosításra szorulsz, ha valami megjegyzésed lenne, és főleg ha e gondolatok jó elhatározásra segítettek: írd meg azt nekem (Budapest, IV., Prohászka O. utca 7.).

Mert fáradozásaimra a legnagyobb jutalom az lesz, ha e sorok által csak egyetlenegy fiút is el tudott igazítani és csak egyetlenegy ifjú lelki fejlődését is a helyes úton tudta tartani e könyveknek téged ismeretlenül is üdvözlő szerzője”

 Forrás: Zakar András: Tihamér püspök élete. Ahogyan kortársai látták. Budapest, 1941.

 

 

 

Herman Ottó Hevesen

"Hevesen most az a mottó - Éljen soká Herman Ottó!"

Miért látogatott Hevesre Herman Ottó, akit “természetbúvárként” és az utolsó magyar polihisztorként ismerünk?
Nem meghívásra, nem is politikusként, hanem pihenni, vendégségbe érkezett barátja családjához. Azonban heves természete cselekvésre ösztönözte, így hamarosan megjelent a Kaszinóban….és jótékonysági előadást tartott az épülő kisdedóvó javára. 
herman_otto_hevesen_1891.png
Mindez 130 éve történt. Az eseményt egy helyi tanító jegyezte le, onnan tudjuk a látogatás történetét.

Herman Ottó 1891. szeptember végén érkezett meg családjával egykori barátja, dömötöri Németh Albert kúriájába Pusztacsászra.
Amint tudomására jutott, hogy Hevesen kisdedóvó intézetet akarnak felállítani, nyomban tenni akart a nemes cél érdekében.
Szeptember 29-én a Kaszinó termében nagy számű érdeklődő előtt közel egy órás előadást tartott az állatok “psycho-phisiologiájá“-nak köréből.Oly szellemesen, s annyi lelkesültséggel beszélt az állatoknál megfigylt, aprólékos szellemi mozzanatokról, hogy e népszerű tudományos értekezésnek is beillő humorteljes ,.c«useiie“-jával egész rajongásig elragadta a hálás közönséget”.

Előadásának ívét egy érdekes eszmefuttatás adta. A kisdedóvó létesítéséhez szükséges részvét érzését elválaszthatatlannak tartotta a vele egyidőben megjelenő önzéssel. Gondolatmenetét a következőképp vezette végig:

A kisdedóvó létesüléséhez részvét kell. Ez a lélek egyik legszebb virága. S mily különös! mellette a legridegebb önzés áll.

Mert kérdem: — mondja szóló — mikor mi gyermekeink jóvoltaért kisdedovót állítunk föl, nincs-e itt a szeretet, melyből a részvét táplálkozik, a legszebben kifejezésre juttatva? De nincs-e egyúttal itt a legridegebb önzés, midőn fiainkban fajunkat fen akarjuk tartani, bogy tovább éljünk?

Aztán áttért az állatokra. Gyönyörűen fejté ki azok részvétnyilvánulásait; nyomban odaállítva a legridegebb önzést. így — az oroszlán megragadja áldozatát, hogy éhét csillapítsa. Ez — önzés. De midőn fiainak is juttat a prédából, ez már — szeretet. —

A felföldi patakokban van egy hal, „kutyafejűnek“ nevezik közönségesen. Ez a hal, ha fiai oly helyre jutottak, hol fentartásukra a szükséges tápot könnyen megszerezhetik, ez a hal — mondá — élet-halál harczot viv. ha kell, a másikkal, csak hogy fiainak azt a szerencsés helyet biztosítsa. íme a szeretet, fiai iránt, a halban; de egyszersmind az önzés és irigység.“ — De ki tudná csak ily halvány vonásokban is azt a sok szépet elmondani!

Legmulatságosabb és legtanulságosabb volt az. midőn Darwin elméletéhez ért, melyről tudva van, hogy a fokozatos fejlődéselméletéből azt a konzekvencziát vonják le, hogy az ember a majomtól származik. Ez a következtetés egy gazdag angolnak sehogy sem tetszett. Hogy megdöntse e következtetést, természettudósokat fogadott fel; majmokat vásárolt számukra, hogy azokat felbonczolva, fedezzenek fel valamit, mi által az ember a majomtól lényegesen különbözik. Azok nyakára is hágtak sok szegény majomnak; — denique semmi lényegesen eltérő különbséget sem a test fejlődésében sem az idegrendszerben nem találtak. Erre gazdag angolunk elutazott a majmok hazájába, hogy ha már a testben semmiféle lényeges különbséget nem lehet fölfedezni, bizonyosan a lélek nyilvánulásaiban fog ily különbséget találni. Boszuságára azonban egy élő majmot sem birt látni. Ekkor embereket bérelt fel, hogy fogjanak neki majmokat; majd a fogságban fogja azokat közelebbről megfigyelni. Fogtak is neki annyit, hogy alig győzte vásárolni. Midőn ennek okáról kérdezősködnék, azok igy válaszoltak: “Van egy korsónk, melynek nyilasa oly szűk, hogy a majomnak a keze épen csak bele fér, de ha kezét, midőn már a korsóban van, ökölre szorítja, nem bírja kihúzni. E korsót a fához kötjük; s diót teszünk bele; a majom belenyúl, megmarkolja a diót, de már ekkor nem bírja kihúzni a kezét, s inkább meghagyja magát fogni, semhogy a diót elereszsze.

No megadom magam! kiáltá az angol, mert ez az embernél is csak igy van.“  

Az előadás után társas vacsora következett a jelenlévő hölgyekkel és urakkal. Puchlin Kázmér esperes-plébános Heves város nevében megköszönte Herman Ottónak a szívességét, hogy a humánus célra élvezetes és tanulságos előadást tartott. A vendég a jelenlévő szép hölgyekre emelte a poharát.
A jó hangulatban a postamester, Mikola Károly a vendég köszöntésére rögtönzött egy rigmust:

Hevesen most az a mottó
Éljen soká Hermann Ottó“ ;
— „Üsse meg őt a nagy lottó“
Vágott vissza Hermann Ottó. 

Ezután a vendég beállt a táncosok közé, versenyt táncolt a fiatalsággal. A jókedvnek csak a hajnali órák vetettek véget.

Kiegészítő történeti adatok:

Herman Ottó és Németh Albert barátsága
1891 szeptemberében, amikor Herman Ottó feleségével Pusztacsászra érkezett, Németh Albert már négy éve nem élt. A jó barát fenntartotta a kapcsolatot Németh Albert özvegyével és családjával, ezért látogatta meg őket nyugalmas, a településtől távol fekvő kúriájukban.
Mi kötötte össze barátságukat? Leginkább a közös politikai pálya, a függetlenségi eszmék.
Herman Ottó 15 évvel fiatalabb volt Németh Albertnél, de közéleti nyitottságuk, politikai érdeklődésük hasonló. Mindketten lelkesedtek 1848 eszméiért, majd függetlenségi párti politikusok lettek. Kossuth Lajos feltétlen hívei közé tartoztak, és - bár nem egy időben – de meglátogatták őt az emigrációban, sokat tettek a kormányzó kultuszának megteremtéséért.
Mindketten közismertek voltak heves vérmérsékletükről. Herman Ottó különösen szeretett és tudott vitatkozni, nagy polémiákat és eszmecseréket folytatni. Németh Albertet a szellemessége, a humora miatt tartották különleges egyéniségnek.

55_nemeth-kastely_csasz_1909.jpgA Németh-kúria, ahol vendégül látták Herman Ottót

A kisdedóvó
A kisdedóvó létesítése összefüggött a 1889-ben megnyitott Szerelem Alfréd utcával. Az új utca építésekor osztották fel az e területen lévő Bischitz-testvérek birtokát. Bischitz Dávid nagylelkű felajánlásaként 940 négyszögöl területű telket adományozott a kisdedóvó számára.
Más birtokosok is támogatták a nemes ügyet, Szerelem Alfréd birtokos a rendszeres tiszteletdíját ajánlotta fel.
A széles körű összefogással létrehozott kisdedóvó helyén található ma a Tündérkert Református Óvoda.

 

 

 

 

A helyi értékmentés színterei... Az Anna-telepi szőlősgazdahívek mai utódai

Az Anna-telep és környéke, a Juhász-tanya, a Bankpince, a szőlőuradalom múltjának kutatása során igen értékes segítséget kaptam munkámhoz a környéket jól ismerő gazdáktól, egykor ott élő elszármazottaktól. Nemcsak ismeretet kaptam tőlük, hanem jó példákat, hogyan tudja ki-ki a maga módján, saját lehetőségei szerint megóvni értékeinket. Azokat az értékeket, melyek egykor az ott élő emberek mindennapjait jelentették, mára pedig múltunk egy darabjának számítanak, melyeket érdemes tovább őriznünk.
Előttük, a kiváló értékmentők és segítők előtt szeretném tiszteletemet kifejezni, akik szívesen fordították idejüket a helyszíni bejárásokra, a szóbeli interjúkra és beszélgetésekre.

beolvasas0005.jpgA fotó 2004-ben készült, a felújított Anna-telepi keresztnél Dr. Soós Imrével és Balogh Sándorral.
Gy. Gömöri Ilona 

Az első segítők közé tartozott Balogh Sándor (a fotón jobb oldalon), aki Hevesen a Kolozsvári utcában lakott. Otthonosan kalauzolt a környéken, mert korábban a Juhász-tanyai kovácsműhelyben dolgozott. Vasmunkákat végzett, gépeket javított szükség szerint. Motorjával sűrűn bejárta a dűlőutakat, ismerte a „lóúsztató”, a „bőrhíd” helyét, odafigyelt az út menti keresztekre. 1996-ban az Anna-telepen az út mellett darabjaiban álló keresztet mutatott.

merged_document.jpg A sérült Anna-telep kereszt részei a földön. Fotó. Gy. Gömöri Ilona 1996. 

Elmondta, hogy hazavitte a Szent Anna-szobor fejrészét megőrzésre és szívesen odaadná, ha sor kerül a felújításra. Ez volt az első lépés, mely a külterületi keresztek felújításához vezetett. Sanyi bácsit élénken érdekelte Heves arculata, a régi épületek. Sok fényképet készített, melyek témája a templom, a helyi egyházi események, utcarészletek, régi épületek. Értékes felvételeket készített a Kolozsvári utcáról, ahol lakott, a strandról és a revíziós országzászlóról is.

Szintén sokat köszönhetünk Dr. Soós Imrének. (a fotón baloldalon) Édesapja, Soós Imre magasan képzett szőlész - borász, az ötszáz holdas szőlőtelep vezetője volt, akinek irányítása alatt kiválóan működő termelési rendszer és korszerű pince jött létre. Fia, Dr. Soós Imre Budapesten lakott, de nyolcvanas éveihez közeledve hazavágyott gyermekkora helyszínére. Így került a Helytörténeti Gyűjteménybe, ahol a kiállításon meglátta a szőlőtelep munkásainak fotóját. Ettől kezdve évente eljött Hevesre, hogy együtt felkeressük a Juhász-tanyát, a Pincét és környékét. Egyik alkalommal lementük a Pince legmélyebb részére, ahol a már leromlott állapot ellenére is érezni lehetett a hely fontosságát és meghitt hangulatát. A falon nemesi címer, díszes oszlopfők, kétoldalt szoba nagyságú, egyenként 500 hektoliteres csempézett falú hordók fogadtak. Elbeszéléseiből megismerhettem a szőlőtelep 1930-1940-es éveinek világát. Dr. Soós Imre emlékeit nemcsak szóban mondta el, le is jegyezte és kuriózumnak számító fotókkal is illusztrálta.

Élményt és rengeteg új információt jelentett, ahogyan Lányi József (Május 1. u.) megismertette a Vesszőshalmot, Császt, a Tadrát, a Makra-telepet, a Sárgapusztát, a Zöld kastélyt. A bejáró utak során sikerült dokumentálni a környék régi épületeinek maradványait, fotózni pl. régi szőlőskunyhót permetezőkáddal. Megkerestük a tadrai, rigó-halmi és ötödrészi, bernáthegyi kereszteket, miközben sokat hallhattam arról is, hogyan éltek közösségben a családok ezekben a tanyacsoportokban. Megismertetett olyan termelővel, aki még a hagyományos gyepkockás-melegágyas módszerrel nevelte a dinnyepalántát, így sikerült megörökíteni a munka fázisait és megtanulni a hagyományos hevesi dinnye ismérveit. De nemcsak az ismeretek átadásával tett eddig is kiemelkedően sokat a helyi értékekért Lányi József. Valódi értékmentés az út menti keresztek és kápolnák felújítása, állapotuk figyelemmel kísérése, valamint az Anna-telepi éves emlékünnepek szervezése.

Az egykori „Anna-telepi szőlősgazdahívek” mai utódai és akik velük lelki közösséget éreznek, minden évben összegyűlnek az 1913-ban állított keresztnél. A hagyományápolás és értékmentés nagyon szép példája ez.

Milyen volt az Anna-telep és a szőlőuradalom?

A Heves és Jászszentandrás közötti szőlőtelepnek nagy múltja van. Már a 18. században egy körülkerített szőlőskert volt ezen a helyen. Az 1880-as évektől – a filoxéravész idején – ezek a területek különösen felértékelődtek, mivel a hevesi laza homoktalaj ellenállónak bizonyult a filoxéra gyökértetűvel szemben. Rövid idő alatt négyszeresére emelkedett a szőlők területe Heves határában.

Az uradalom szőlőtelepét nyugatról (Jászszentandrás felől) a Tadra, északról az Anna-telep, keletről Heves, délről a Peres határolta.

Sárgapuszta és környéke a Bischitz családé volt. Anna nevű lányukat Pajzs Gyula birtokos és ügyvéd vette feleségül, aki egy 320 holdas szőlőgazdaságot hozott itt létre nagy pincével és majorsági épületekkel. Ebben az időben nevezték el Anna-telepnek az uradalom egy részét.

borhaz_1909.jpgPajzs Gyula borháza 1909.

Miért nevezték Anna-telepnek? Az elnevezés utal Bischitz Anna nevére, ugyanakkor Szent Annára, a szőlőhegyek védőszentjére is.

Pajzs Gyula birtokát 1910-ben megvásárolta a Gyöngyösi Forgalmi Bank. A szőlőgazdaságot 500 holdra bővítették, és a megye egyik legmodernebb telepét építették ki. A pincét korszerű felszerelésekkel: gőzhajtásos préssel, mustsűrítővel látták el. A telepről lóvontatású kisvasút vezetett mintegy 8 km hosszan, a hevesi vasútállomásra.
A szőlőtermő területet táblákba osztották fajták és a telepítés ideje szerint. A táblákat gyümölcsfákkal vették körül.
A területen három tanyacsoportot hoztak létre.
A Juhász-tanyán lakott az intéző családja, itt voltak a telep raktárai, istállói. A Sárgapuszta a munkavezetők, kocsisok és idénymunkások elhelyezésére szolgált. Itt működött az iskola is, ahol átlagosan 40 gyereket oktattak.
A Juhász-tanyától kb. 1 km-re volt a Pince a présházzal és a hordóraktárral. A telepen két-három helyszínen általában kb. száz fő dolgozott. A munkások száma szüret idején kb. 300 főre emelkedett.
Az Anna-telep nagysága 25-30 hektár volt összesen. Ezt kb. 50-60 gazda birtokolta.
A szőlőtermesztés rendjét szigorú helyi rendeletek szabályozták. Az önkormányzat alkalmazásában lévő hegybíró felügyelte, hogy október 1. előtt nem lehetett megkezdeni a szüretet. Áprilistól novemberig a kerülő felügyelte a szőlőt, akit a gazdák fogadtak meg búzáért vagy pénzért. A homokos dűlőutakon szekerekkel, lőcsös kocsikkal közlekedtek. Tiszta és rendezett volt minden dűlőút és az egész határ.

Az Anna-telepi kereszt állíttatása (1913) és felújítása (1998)

1913-ban Anna-telep szőlősgazdái „közös jóakaratukkal” úgy gondolták, hogy Isten dicsőségére, hálából közösen állítanak egy keresztet a telep szélén, a Jászszentandrásra vivő dűlőút mellett.

A korabeli egyházi szokásrendnek megfelelően engedélyért folyamodtak az egri érsekhez. A kereszt fenntartására az egyházközség „kereszt-alapítványába” 30 koronát fizettek be, valamint írásba foglalták azt is, hogy a javításokat saját költségükön fedezik. A dokumentumok az Egri Főegyházmegyei Levéltár irattárában maradtak fenn. Az okmányt a szőlősgazdák nevében Mezei László földműves és hegybíró írta alá.

Szent Anna a katolikus asszonyoknak kiváltságosan tisztelt szentje. Alakja a szőlőföldeket is védelmezi, többfelé önálló szobra is áll a szőlőkben, mint pl. Abasáron.

Szent Anna napja dologtiltó nap volt a hevesi szőlősgazdák számára. A kerülő megtiltott minden munkát a szőlőkben, nem mehettek ki permetezni sem. Ezen a napon énekelték a Szent Anna éneket, vagy litániát tartottak.

A keresztet az emlékezet szerint egy traktoros döntötte le, mely több darabra tört.

Helyreállítása 1998-ban történt meg, amit elsősorban az egykori szőlősgazdák családjai és a közelben földdel rendelkezők kezdeményeztek: Farkas Antal, Lányi József, Barna József, Balogh Sándor és mások. A felújítást – melynek során darabjaiból kellett újraállítani – Bógyi József kőfaragó vállalta.

Amikor elkészült, szép ünnepség keretében Kovács József kanonok – plébános szentelte fel. Ez volt Hevesen az első, rendszerváltás utáni keresztfelújítás, mely ösztönzőleg hatott, azóta több külterületi kereszt helyreállítása történt meg.

  1. img_0003.jpg

Kovács József kanonok - plébános a kereszt felszentelésének ünnepén. Fotó: Gy. Gömöri Ilona 1998. 

img_0010.jpgFotó: Gy. Gömöri Ilona 1998.

 Több információ:

Gy. Gömöri Ilona: „Polgár-telep”, „Bankpince”. Szőlőuradalom a hevesi homokon. Agria. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. 37. Eger, 2001. 337-385. https://library.hungaricana.hu/en/view/MEGY_HEVE_agria37/?query=g%C3%B6m%C3%B6ri&pg=336&layout=s

 Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok és fali fülkék Hevesen és határában. Agria. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 36. Eger, 2000. 347-383. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria36/?query=g%C3%B6m%C3%B6ri&pg=348&layout=s

 

 

 

 

 

 

 

 

Id. Horthy István úrlovasainak ünnepi fogadása Hevesen - 1937. június 4.

1937 júniusának elején nevezetes vendégeket fogadott Heves. Tizennégy nemzet előkelő képviselői, úrlovasok és lovasnők érkeztek, akiket id. Horthy István tábornok vezetett.

horthy_istvan_tabornok_1937-ben_hunyt_el.jpg

Nagybányai vitéz Horthy István a bátyja, legidősebb testvére volt Horthy Miklós kormányzónak. Ízig-vérig katonaemberként vált közismertté, akinek a lovaglás szenvedélye. Ő tanította lovagolni Károly Ferenc József főherceget, a későbbi IV. Károly királyt. Az első világháborúban harcolt, 1916-ban tábornokká nevezték ki. Sokféle társadalmi kötelezettsége között az Úrlovasok Szövetségének elnökségében is részt vett, rendszeresen vezette az úrlovas tanulmányutakat.

A 12. vitéz nagybányai Horthy István lovas tanulmányúton 25 magyar lovas mellett 45 külföldi is részt vett, akik közül egy amerikai, két angol, két belga, két észt, három finn, két francia, öt holland, két lengyel, három lett, öt német, két osztrák, kilenc svéd, négy török nemzetiségű. A résztvevőknek körülbelül a fele nő volt. Részt vett a lovastúrán lord Halifax fia is, valamint Adrién Justin de Jung, a holland-indiai alkirály leánya is.

1937. június 3-án reggel a lovastúra Jászberényből indult, és Jászapátin át hamarosan megérkeztek Heves határába.

Az ünnepi fogadtatás részleteit másnap a vármegyei napilap így közölte:

A lovasok tegnap délelőtt érkeztek Heves vármegye határára, ahol dr. Hedry Lőrinc főispán és Okolicsányi Imre alispán várták és üdvözölték őket. A lakosság nagy lelkesedése közepette érkezett a festői menet Hevesre, ahol a díszes diadalkapu alatt dr. Illinyi László főszolgabíró üdvözölte a vendégeket. Beszédére Horthy István lovassági tábornok válaszolt és kijelentette, hogy a túra résztvevői a legnagyobb elragadtatással szemlélik a magyar vendégszeretet megnyilatkozását. Ezután Engel Emil a község főjegyzője üdvözölte a vendégeket német nyelven, majd kis magyar ruhás lányok mezei virágból kötött bokrétákat nyújtottak át a hölgyeknek. A vendégek, akiket magánházaknál szállásoltak el, délután megtekintették a Polgár-szőlőtelepet, este pedig részt vettek a Polgári Olvasókörnek tiszteletükre rendezett díszelőadásán.

Itt egy rendkívüli élményben volt részük a külföld képviselőinek, olyan élményben, amely méltón képviselte a vármegye népének műveltségét s a magyar földben rejlő értékeket. A műsor legnagyobb részét a kömlői Földműves Dalárda énekszámai alkották. Már maga a dalárda festői népviseletű megjelenése a csodálkozás moraját idézte fel a kultúrház nagytermében, de még nagyobb volt a csodálkozás és elismerés, amikor a műsor egyes számai leperegtek.

A kömlői földművesek a nyári dologidőben éjszakáikat áldozták fel, hogy Nemes János karnagy vezénylétével megmutassák, mit tud a magyar kultúra érlelni a népben, ha megfelelő vezető irányítása alá kerül. A fegyelem, a tiszta hangok, a pontos énektudás a súlyos Bartók-átiratok előadásában, a lelkesség és átlátszóan finom pianók a Kishonti, Lányi, Török és Hor- váth-kórusokban általános meglepetést keltettek, amit csak fokozott egy Verdi-operakórus előadása.

A hangverseny végén Horthy István lovassági tábornok magához kérette Nemes János igazgató-tanítót és különös melegséggel üdvözölte, elismerését nyilvánítva komoly tudásáért, nagyszerű fegyelmező erejéért s azért a lelkes munkáért, amelyet a kultúra terjesztése érdekében végez.

A műsor további részében a hevesi műkedvelők adtak elő egy bájos operettrészletet nagy sikerrel. Előadás után a község értelmisége látta vendégül hideg büffével a vendégeket.”

A lovasok úti célja Heves után Füzesabony volt, majd Eger. Itt a tihaméri állomásnál fogadta őket a város küldöttsége. A vendégeket 38 egri családnál szállásolták el. Másnap megtekintették a várost, este pedig a házigazdákkal közös vacsorát tartottak a Koronában.

Másnap Ózd felé indultak tovább. Az út a következő napokban Parádon folytatódott, majd Mátraházán, ahol megnézték a Horthy Miklós Szanatóriumot. Gyöngyösön ismét óriási ünneplés fogadta őket. Június 12-én érkeztek Hatvanba, ahol a város főterén tartották a tanulmányút utolsó programját.

Az úrlovasok vendéglátásának megőrzése a helyi emlékezetben

3_kep_a_bankpince_messzirol_1933_repr.jpgA Polgár-szőlőtelep építményei távolról az 1930-as években. Fotó: Soós Imre

A nagyszabású vendéglátás emlékét a helyi emlékezet is megőrizte. Egy személyes interjú során – melyet a Polgár-telepről szóló kutatásomhoz készítettem - 1998-ban mondta el a történetet a Polgár-szőlőtelep egykori intézőjének a fia, Soós Imre, aki kérésemre később le is jegyezte azt.

Ő így emlékszik vissza a nagy vendégségre:

A 30-as években a Pincénél történt…Ekkor külföldi úrlovasok érkeztek. A csapat lóháton járta be Európát, vagy legalábbis annak egy részét. Köztük olyan neves személyiségek voltak, mint Lord Mountbatten, az indiai alkirály leánya. A vendégek Hevesről hintókkal érkeztek, a Bőrhídon át. Útközben egyenruhás cserkészek mutatták zászlóval az utat. A pince mellett, a nagy diófák alatt terített asztalok várták őket. Édesanyám a menü összeállításához Hevesről hentes, szakács és cukrászmester segítségét vette igénybe. Italokért nem kellett messzire menni, apám a legjobb borait kínálta. A város első cigánybandája fogadta az érkezőket és húzta a talpalávalót kivilágos kivirradtig. Nagy sikert aratott a szépen karbantartott, impozáns pince és az ott látott két darab, egyenként 500 hektoliteres üveghordó, a borok kedélyemelő hatásáról nem is beszélve ...A mintegy 40 főnyi lovasvendég nagy elragadtatással nyilatkozott a Bank vezetőinek a Hevesen szerzett élményekről. "

Lord Mountbatten India utolsó brit alkirálya volt, a brit birodalom végnapjainak kulcsszereplője volt. Ehhez a családhoz tartozik II. Erzsébet nemrég elhunyt férje, Fülöp herceg is, az ő nagybátyja volt az említett alkirály.

A cikkben említett Polgár-szőlőtelep a Heves és Jászszentandrás között lévő Polgár Sándor Fajszőlő Uradalom épületeit és híres pincéjét, a Bankpincét jelenti. A pincének napjainkra csak a romjai maradtak.

A Polgári Olvasókör helyiségei a Szerelem Alfréd utcáról nyíló udvarban, a népkertben voltak. Itt állt az a kultúrház is, ahol a Kömlői Dalárda fellépett.

“Szűzanya iránti tiszteletből...” A májusi litániák hagyománya Hevesen és környékén

A katolikus ember számára május a Szűzanya hónapja. A tavasz szépsége indította a Szűzanya tisztelőit imádságra, mivel a természet újjászületésével összhangban minden megújulás és szépség forrásának tekintették és tekintik őt.
A májushoz kötődő vallásos szokás századok óta jelen van Európában. A 16. században Néri Szent Fülöp örömmel buzdította a fiatalokat, hogy a májusi virágokból koszorút fonva, énekkel köszöntve fejezzék ki szeretetüket a Égi Édesanyjuk felé.

A májusi litániát - mint könyörgő imádságot - elsősorban a templomi közösségben végezték, de magánájtatossági gyakorlatként is elterjedt.
Hevesen a hagyomány szerint a májusi litániákra többnyire a templomban gyűlt össze a hívek serege. Azonban a nagy távolságok miatt erre nem mindig volt lehetőség. A külterületeken élők a saját vagy kisebb közösségük által kialakított, megszentelt térben tartották a májusi litániákat.

20_2.jpgAlatka - Bernáthegy 63. Fotó: Gy. Gömöri Ilona 1999.

Az Alatka-Bernáthegyen lakó hívek a Bernáthegy 63. számú ház előtt létesített Mária-szobornál gyűjtek össze május minden napján, ott végezték a litániát előimádkozó vezetésével. A fülkében lévő Mária-szobrot a Gór család állította házuk elé. Felirata:

Máriát Dícsérni Hívek jöjjetek
Mert ő fogja kérni Fiát értetek

SZŰZANYA IRÁNTI TISZTELETBŐL
ÁLLÍTTATTÁK
A KÖRNYÉKBELI JÓ HÍVEK
1933
TERVEZTE
GÓR PÁL

A Szűzanya tiszteletére több kegyszobor is készült Hevesen, melyekhez egyéni ájtatossági formák kapcsolódtak.
Ilyen a Rákóczi u. 6. számú ház előkertjében álló Segítő Szűzanya szobor, melyet Mária-ünnepeken kivilágított tulajdonosa, Farkas Antal.
A Gyöngyösre vezető út mellett, a Halbik-útkereszteződés közelében két hálakápolna is állt egymással szemben Szűz Mária szobraival. Az egyiket a Dobóczi család, a másikat Vadasfalvy Gáborné létesítette Szűz Mária iránti tiszteletből.
A hagyomány részeként több példáját ismerjük annak, hogy a Mária-szobrokat lakóházak falifülkéibe helyezték, ezáltal családjukat és házukat Szűz Mária oltalmába ajánlv

A május litániák tartalmáról

A májusi litánia, vagyis a Szűz Mária-ájtatosság népénekekből, a loretói litániából és imádságból állt. Egyes részeit – az énekeket és az imádságot - a helyi szokások alakították ki.
A templomon kívüli, magánájtatossági alkalmak során szükség volt arra, hogy a résztvevők tudják a litánia sorrendjét, szövegét. Ennek megkönnyítésére imafüzetek készültek eleinte kézírással, majd nyomtatással.
Hevesen az 1900-as évek elején igen elterjedtnek számított a MÁJUSI HANGOK című füzet, melyet a jászladányi “szentember”, Orosz István többször is kiadott.

majusi_hangok_orosz_istvan.jpg

Orosz István füzete, mely 1923-ban jelent meg Jászberényben, Pesti Péter könyvnyomdájában.

A füzet első lapjain magyarázatot találunk a májusi ájtatosság lényegéről, mely szerint: Szűz Mária az első virág, a virágok virága, melynek illatától az egész világ megújul. Aki “a virágból részesülni szeretne”, könyörögjön Szűz Máriához.

A szerző a következőképp magyarázza meg a hagyomány kialakulásának kezdetét:

Boldogságos szűz Máriának hív tisztelői! Tudjátok-e, mit jelent a május, miért van az ájtatosság édes anyánk szűz Mária tiszteletére? Úgy hiszem én, ti sokan nem tudjátok, én tehát Isten segítségével elmndom, drága szűz Anyánknak tiszteletére, néktek pedig üdvösségtekre.

Az örök mindenható Isten, ki mindenek felett uralkodik a maga dicsőségében, midőn sem ég, sem föld nem létezett, egy ékes, igen kedves és kellemes illatu virágszálat tartott az ő szent szemei előtt, kiben néki különös kedve volt. Gondolod-e szűz Máriának hű tisztelője, miféle virág lehetett az? Oh nem volt az egyéb, mint a boldogságos szűz Mária virágok virága. Ez a virág hozott egy ékes bimbót minden sérelem nélkül, oly bimbót melynek illatától az egész világ megújult. Ez a bimbó végre a magas keresztfára jutott, amelyen kinyillott és illatja az egész világra elhatott, s végre virágját nekünk hagyta örökös zálogul

Máriának hű tisztelője! Szeretnél-e te abból a szép virágból? Oh ha szeretnél, menj az Isten házába, tisztítsd meg magadat a bűntől, és néked is adnak azon ékes virágból. Ott van az oltár szekrényébe rejtve. - Siess oh siess szakítani belőle.

Igen, a május a legszebb hónap. Ez kedveskedik virágokkal a boldogságos szűz Máriának, mint királynéjuknak. Hisz szűz Mária volt az első virág és ő most is és örökké az. Így a május hónap példázza a boldogságos szűz Máriát. A buzgó hívők is nagy ájtatossággal ünneplik a május hónapot. A tavasz zsenge szép virágaival felékesítik szűz Mária édes anyánk szent képeit. Ez is egy világos jele annak, hogy szűz Mária mindnyájunk édes anyja, sőt a virágoknak is. Azért folyamodnak hozzá a bűnösök, árvák és özvegyek, hogy hathatós esedezés által eszközölje ki Istennél a szánandó tévelyre vetemült emberek hitetlenségének, könnyelműségének és az Isten iránti hálátlanságnak megszüntetését...Kérjük szűz Máriát, mint édes anyánkat, hogy neki örökös hű szolgái és szolgálói lehessünk. Úgy legyen!

Orosz István füzetében a magyarázat után három ének szövege következik, melyek május és a Mária-tisztelet kapcsolatára utalnak.

Az első kezdete:

Mindenek örülnek a szép májusnak,
Mennyben az angyalok, szentek vígadnak.
Üdvözlik a szűz Máriát,
Mint egeknek királynéját.”

 Ezután következik a loretói litánia leírása, majd a füzet imával zárul.

Loretó egy olaszországi kegyhely, melynek bazilikájából, a Szent Házból származik a litánia, melyet a 16. század óta énekelnek ott minden szombaton. A róla elnevezett litánia a Boldogságos Szűz Máriát köszönti és segítségül hívja. Nagyon gazdag szimbólumokban, 48 formában szólítja meg Máriát. Négy- négy invokáció után következik a “Könyörögj érettünk!”-kérés.

A Szűzanyához való fohászkodás – magányosan vagy a közös litánián – segítséget és reményt adott a hívőknek, életük részének érezhették Szűz Máriát, akihez mindig bizalommmal fordulhatnak.

Az 1930-as években Hevesi József kántor, karnagy és nótaszerző a következő éneket írta “Május királyné asszonya” köszöntésére:

egyhazi_enekek_111_o_masolata.jpg

 

“Május királyné asszonya
Liliomok lilioma
Tiszta lelkű szűz ara!
Rólad beszél a napsugár
Téged dicsőít a madár
Téged köszöntünk áldva mind
Üdvözlégy szűz Mária

Te vagy napunk szép csillagunk
Meleget, fényt tőled kapunk
Te ragyogsz éltünk felett
Segítsen anyai karod
Ha bántanak a földi bajok
Ó egykor te szűz Virág”
Élhessünk mennyben veled.”

A hevesi kegyhelyekről bővebben:

Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok, falifülkék Hevesen és határában. Megjelent : Agria- Az Egri Múzeum Évkönyve 36. 2000.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria36/?query=g%C3%B6m%C3%B6ri&pg=348&layout=s

 

 

 

 

 

 

 

Hevesről indult “sebésztudor”, az 1848-as honvédsereg főorvosa - Dr. Darányi János

Hevesen kezdte pályáját egy különleges képességű gyógyító, aki később országosan is elismert orvossá vált. Alig kezdte meg hivatása gyakorlását, a történelmi események 29 évesen a frontra, a haza védelmére szólították. Hogyan lett a honvédorvosból kórházalapító főorvos, akinek szobrot is állítottak?

inkedkepkivagas3_masolata_masolata_li.jpgDr. Darányi János arcképe 1871.

Darányi János Andornakon (Andornaktályán) született 1819-ben. Apja építőmester volt, aki családjával Hevesre költözött. Itt nevelkedett János fia, itt járta elemi iskoláit. Az akkor kb. négy és félezer lakosú mezőváros Dél-Heves központjának számított, bár igazi városi szerepköre nem volt. Ezekben az évtizedekben sok nemesi család telepedett le Hevesen és környékén, akik óriási lendülettel kezdtek építkezésekbe. Sok nemesi kúria épült, sok gazdasági épület, melyek létrehozásához építőmesteri tudásra is szükség volt.

Az apa gondoskodott fia tanulmányairól, gimnáziumba előbb Pestre, majd Miskolcra adta. A “jó reményű” és tehetséges fiú aztán Egerben bölcsészetet tanult, melyet Pesten folytatott. Hajlama mégis az orvosi pályára vonzotta, ezért orvostanulónak ment a pesti egyetemre. Itt avatták “orvostudorrá” 1845. június 22-én. Diplomája megszerzése után, hogy tökéletesítse tudását, Bécsbe utazott, ahol Rokitanskyt és más híres orvosokat hallgatott. Tanulmányai végeztével visszatért Hevesre, itt kezdte meg gyakorló orvosi pályáját.

Jó híre hamar elterjedt, Egerbe hívták és ő odaköltözött. Itt találta a forradalom. Csatlakozott a megyei nemzetőrséghez, így 1848 nyarán az egri zászlóalj kötelékében a Délvidékre vezényelték a Jellasics elleni harcokhoz. A következő hónapokban többször kérte, hogy nevezzék ki a honvédsereg orvosává. November 17-én Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke nevezte ki a 49. zászlóalj főorvosává századosi ranggal. 1849 márciusában Debrecenben és Rakamazon szolgált, majd áprilisban megérkezett Aradra, ahol megbetegedett. Felépülése után a budavári, majd komáromi várak katonáit, tisztjeit gyógyítgatta, vezette a hozzá rendelt ispotályokat. Komáromban volt egészen a vár átadásáig, szeptember 26-ig.

A szabadságharc leverése után, 1849 végén az orvosi egyetemen kapott tanársegédi állást a sebészeti tanszéken. A híres sebész-tanár, Balassa János mellett dolgozott, ahol nemcsak a sebészetben szerzett gyakorlatot, de kitűnő műtő-orvossá is képezték. Három év múlva a Bács megyei Ó-Kanizsa városa hívta orvosául, melyet elfogadott. Hamar az egész környéken elsőrangú műtőorvosnak ismerték el. 1858-ban Arad városa hívta meg főorvosául. Rövid idő múlva itt is nagy népszerűséget tudhatott magáénak. Két évig igazgatta a vármegyei kórházat, majd 1861-ben az akkori Páva (ma Tekelia Sava) utcában magánkórházat nyitott, melyet húsz éven át sikeresen vezetett. Évente száz és száz sebészi műtétet hajtott végre, ritka szakértelemmel és szerencsével. A korabeli feljegyzés szerint e két évtized alatt itt 28 ezer beteget ápoltak és több mint 1500 műtétet végeztek. Számos fiatal orvos tökéletesítette gyakorlati ismereteit a keze alatt. Rendkívül rokonszenves, örökké bizakodó, kiváló diagnoszta és biztos kezű sebész hírében állott.

Tudása rendkívül szerteágazó volt: szülész, szemész, de az arcsebészetben is úttörő munkát végzett.
Specialitásának számított a “petefészek-tömlő irtás”, mely a legnehezebb és a legritkábban sikerülő műtétek egyikének számított. Ő volt Magyarországon a második sebész, aki sikeres petefészektömlő-eltávolítást végzett, melyet később is  iskolateremtő teljesítménynek értékeltek. 

1889. május 12-én halt meg Aradon. A város a Baross parkban (ma Gyermekpark) szobrot állított tiszteletére, melyet 1901. október 27-én lepleztek le. A szobrot az 1920-as években távolították el a többi magyar vonatkozású szoborral és emléktáblával együtt.

a89757c85709f52012e4c1ffb2aa7e4c_1.jpgDr. Darányi János szobra Aradon. Képeslap 1908.

 

Szerző: Gy. Gömori Ilona 2021. március

süti beállítások módosítása