A fiatalabb generációk alig ismerik a Heves város déli részén található tavat, legfeljebb negatív élmények kapcsolódnak hozzá a környék elhanyagoltsága miatt. Az idősebbek és az előttünk járó hevesi emberek életében azonban még jelentős szerepet töltött be a Viczán-tó. Múltja még feltárásra vár, de ez alkalommal összegyűjtöttem a jelenleg elérhető történeti adatokat kiegészítve saját tapasztalataimmal.
A Viczán-tó az 1980-as években. Fotó: Szedlák György
Mikor keletkezett a tó?
A Viczán-tó helyét csak az utóbbi mintegy száznyolcvan évben lehet viszonylag pontosan lokalizálni. A korábbi századokban itt, Heves déli részén, a „város körüli csapáson” (a települést határoló körúton) kívül több kisebb-nagyobb gödör, mélyedés volt, melyek a csapadékosabb időszakokban megteltek vízzel, máskor kiszáradtak. Az első katonai térképfelmérés idején, 1783-ban még nem jelölték a tószerű állóvizet. A 19. század közepén állandósult helye, így ettől az időszaktól szerepel a térképfelvételeken is. Tehát a mai Viczán-tóra tekinthetünk úgy, mint az egykor itt elterülő mocsaras, tószerű vizek emlékének utolsó őrzőjére.
Hogyan hasznosították?
A környék lakosai többféleképpen hasznosították a „Güdrök”-et. Kitermelt földjéből vályogot vetettek, melyekből házaikat építették. Nyáron kenderkötegeket helyeztek vizébe, melyeket kövekkel is lenyomtattak, majd néhány nap után a parton szárítottak meg. Ez a munka a kender feldolgozásnak első lépései közé tartozott, melyet később még követett a kender törése, puhítása gerebenezése, fonása, végül a szövés, a házivászon elkészítése. A tó melletti célszerű gazdálkodást mutatja, hogy a 19. században kenderföldek is voltak mellette.
A tó vizét kiválóan hasznosíthatták az állatok ellátása során is. A mellette lévő széles területsáv kizárólag legeltetésre szolgált, lényegében ez a sáv választotta el Heves lakóövezetét és a kaszálókat, gyepeket, szántókat. Ide hajtották ki a gulyát, melynek emlékét a közeli helynevek is megőrizték.
Miért kapta a Viczán-tó elnevezést?
Elnevezését a 19. század második felében kapta a tó mellett élő Viczán családokról. Több Viczán-testvér lakott egymás mellett a mai Radnóti Miklós utcában, majd a környező utcákban is, akik jelentős gazdálkodónak számítottak.
Családi hagyományuk számon tartotta, hogy az elődök „részt vettek a község megalapításában, róluk utcát is neveztek el.” Az elnevezés nem volt hivatalos, de a Radnóti Miklós utcát minden helybéli „Vicán-sor”-ként említette.
A családból különösen nagy tisztelet övezte Viczán Jánost. 1884-ben született. Édesapja mellett tanulta a gazdálkodást, az 1930-as években 65 holdat művelt. Tagja volt Heves képviselő-testületének is és a Gazdakörben is tevékenykedett. Felesége Inczédi Mária.
Néprajzi adatgyűjtésem során 1988-ban jártam a Radnóti utcában Viczán Mihály portáján. A módos parasztház és a szérűskertként is használt hatalmas udvar, a rajta lévő óriási szénakazlak, a terménytároló, a nagy istálló, góré, ólak, a háziállatok, a régi munkaeszközök látványa, valamint a bölcs gazdával való beszélgetés azóta is megbecsült emlékeim közé tartozik.
A Viczán-tónak az 1990-es évekig jelentős szerepe volt a város életében. A felüdülést szolgálta, szívesen horgásztak benne, télen korcsolyáztak. Később eliszaposodott, benőtte a nád. A jövőben új esély nyílhat a tó életében, hogy megújult szerepet kapjon az itt élők mindennapjaiban.
- I. katonai felmérés térképe 1783. Heves.
- Heves várossa egész határának Összesítés előtti jelen álományos II ik vagy Déli Szakaszú Térképe az 1841. évi felmérés szerint. Heves Megyei Levéltár
- Bóna István: Heves településtörténete az újkőkortól az Árpád-korig. Tanulmányok Hevesről. Szerkesztette Petercsák Tivadar és Szabó J. József. Heves, 2001. 7-29.
Gy. Gömöri Ilona 2022. augusztus
