Dr. Laboda Zsigmond (1925. január 1. - 1982. augusztus 3.) neve jól ismert nemcsak az építész szakmában, hanem a hevesi városképet alakító szakemberek és helytörténet-kutatók előtt is.
Neki köszönhetjük, hogy 1981-ben elkészült Heves városépítési koncepciója, mely megalapozta a nagyközség 1984-ben történt várossá válását.
Miért számíthat egy településrendezési terv kiemelkedő fontosságúnak? Azért, mert a tervezés kiindulópontját Heves történetének alapos kutatása jelentette, amely mindaddig nem ismert adatok sokaságát hozta felszínre. Így az új városépítési koncepció megalapozottan épült a település történetére és a helyi hagyományokra.
Dr. Laboda Zsigmond a Budapesti Műszaki Egyetemen történész munkatársaival – Major Jenővel és Palovics Lajossal olyan jelentős feltáró munkát végeztek, mely máig helytálló és példamutató.
Dr. Laboda Zsigmond
Az 1980-as években Heves története iránt érdeklődve ismertem meg Laboda Zsigmond nevét. Mintegy két évtizeddel később, 2006-ban a Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény muzeológusaként találkoztam feleségével, Dr. Gulyás Évával, akivel interjút készítettem a Hevesi Műhely folyóirat számára. Így ismertem meg részletesen férje munkásságát és a család Heveshez fűződő kapcsolatait.
A szülői ház. Heves, Álmos u. 13.
A továbbiakban az interjú rövidített változata következik.
- Hogyan tudná bemutatni férje családját?
Dr. Laboda Zsigmond Hevesen született 1925. január elsején. A szülői ház számára az apai nagyszülei házát jelentette, az Álmos u. 13. sz. alatt. Nagyapja, Laboda Gyula az első világháborúban meghalt, felesége egyedül nevelte fiát, így később a nagyszülői házban laktak. Édesapja gazdálkodó, édesanyja varrónő volt. Négyen voltak testvérek, mindnyájan nagyon jó tanulók. A legidősebb, Laboda Mihály a középiskola után precíziós-műszerész képesítést szerzett, eközben több sportágban is jeleskedett. Vitorlázó repülősként, kenusként és motorosként is ismert volt. Katonai behívás után, mint vadászrepülő teljesített szolgálatot. Fiatalon, 24 éves korában hősi halált halt. Nővére, Laboda Margit főkönyvelő lett. A legfiatalabb testvére, Dr. Laboda Sándor 1928-ban született. Kohómérnöki diplomát szerzett. A Nemzeti Bankban, főmérnöki beosztásban dolgozott a nemesfémek elismert szakértőjeként.
- Hol végezte el iskoláit, hogyan jutott el az építészmérnöki diplomáig?
Az elemi iskolát Hevesen végezte. Ahogy a gyermekek nőttek, a szülők Budapestre költöztek, hogy a gyermekek továbbtanulását biztosítani tudják. Zsigmond a középiskolát a Mester utcai községi polgári fiúiskolában kezdte, és 1942-ben jeles eredménnyel végezte el. Ez év őszén kezdte meg tanulmányait a Budapesti M. Kir. Állami Felső Építő-Ipari technikumban, ahol 1944-ben végzett jeles eredménnyel. Eközben nyaranként kötelezően építkezésen dolgozott. 1944. július 1-jén a kőműves segédlevelet is megszerezte. Ezután az Állami Fáy András gimnáziumban humán tárgyakból leérettségizett. 1946-ban beiratkozott a József Nádor Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1950-ben szerezte meg az építészmérnöki oklevelet.
- Úgy tudom, kiválóan sportolt. A Sportlexikon szerint 1950-ben országos atlétikai bajnok lett kalapácsvetésben a Vasas SC csapatával.
A tanulmányai évei során rendszeresen sportolt. Versenyszerűen atletizált, a kalapácsvetést magas szinten művelte, főiskolai díjakat és bajnokságot is nyert. A sportolást később a tanulmányai, és a mérnöki sok rajzolás miatt fokozatosan hagyta abba.
- Ha Budapesten laktak, hogyan ismerkedtek meg? Tartott-e kapcsolatot a hevesiekkel?
A nyarakat – ha volt szabad ideje a tanulás mellett – Hevesen, a nagymamánál töltötte, így jutott idő a strandolásra is. Abban az időben én még középiskolás, gimnazista voltam. A strandon ismerkedtünk meg. A strand abban az időben nagyon népszerű hely volt, a tanuló fiatalok egyik találkozóhelye. Ő akkor egyetemista volt, erős, sportos, szép atlétatermettel rendelkezett.
1951-ben házasodtunk össze, akkor már én is egyetemre jártam. Hevesre ezután is hazajártunk, természetesen már ritkábban. A Budapestre került hevesiekkel továbbra is baráti kapcsolatot tartottunk.
- Hogyan teltek a következő évtizedek?
Férjemet, Zsigmondot az egyetem elvégezése után Dr. Korompay György professzor meghívta a tanszékére (Budapesti Műszaki Egyetem) tanársegédnek. Ezután ki is nevezték a Városépítési Tanszékre előbb tanársegédnek, majd 1958-ban adjunktusnak.
Két gyermekünk született: 1952-ben István, 1956-ban Zsigmond. Férjem rengeteget dolgozott, szépen haladt előre a tudományos pályán. Szakterülete a városrendezés és a falurendezés volt. Nagyon fontosnak tartotta a kis falvak építészeti hagyományainak megőrzését. Foglalkozott Uszód és Átány falusi házaival, a táji jellegzetességek építészeti felhasználásával is. Sok előadást tartott ebben a témában, pl. Kaposváron is. Doktori disszertációját is ebből a témából készítette. Címe: „A magyar falu lakóterületének és beépítésének fejlesztése”. A Városépítési Tanszéken igen sokrétű munkát végezett. Előadója volt a „Városépítés” című tantárgynak. Rendszeresen részt vett diplomamunkák konzultálásában, a tervek előkészítésében. Eredményes tervpályázatok és mintegy 50 városterv és épületterv, tanulmányok, szakértői vélemények jelzik eredményes munkáját. Szívesen foglalkozott a fiatalokkal, szerette az oktatói munkáját. 1965-ben megkapta az egyetemi doktori címet. Tagja volt a Budapest Építőmesterek Ipartestületének, majd az Építőművészek Szövetségének is. 1975-ben megkapta a Budapesti Műszaki Egyetem I. fokozatú „aranygyűrűs” törzsgárda elismerését is.
- A szakmabeliek Heves városépítési koncepcióját, annak kidolgozását példaértékűnek nevezik. Kollégái így jellemezték: „Ezt a munkát különös, fokozott gondossággal, szívóssággal és lelkiismeretes körültekintéssel végezte el olyan minőségben, mely például szolgálhat a hasonló tervek készítőinek és szakmai szempontból megalapozza Heves nagyközség várossá válását.” (Városépítés 1982/6)
Hogyan emlékszik erre a munkájára?
Heves megyéhez, ezen belül Heveshez érzelmileg kötődött, hiszen a szülőföldet jelentette. Mivel természetes, hogy itt helyi ismerettel is rendelkezett, elvállalta több község, pl. Hort, Verpelét rendezési tervének elkészítését. Óriási szeretettel és türelemmel, valamint hozzáértéssel dolgozott Heves és Heves településcsoport rendezési tervén.
Az alaposság minden munkáján érződött. Mind oktatóként, mind építészként egyik legfőbb jellemzője a gyakorlatiasság, a részletek alapos átgondolása. Teljes egészében, elejétől a végéig átlátta az építési folyamatot. Talán szerepe volt ebben annak is, hogy végigjárta a ranglétra szinte minden fokát. A tervezés mellett szívesen vett részt a gyakorlati munkában is.
- Ereje teljében, szakmai pályájának csúcsán hunyt el. Mi történt?
Nem volt beteg, hirtelen ment el. 1982. augusztus 3-án szívinfarktus végzett vele. Korai és váratlan halála nagyon megviselt, még ma is nehéz elővenni a hozzá kötődő emlékeket.
A Városépítés című szaklapban (1982) pályatársai így búcsúztak tőle: „… Távozását azért is tragikusnak érezzük, mert az elmúlt évek éppen élete munkájának beérett, sikeres korszakát jelentették. Még hirtelen halálában is hű maradt önmagához, nagy feladatait éppen befejezte.”
Major Jenő – Palovics Lajos: Heves településcsoport általános rendezési terve. Részlet. (Szerkesztette: Dr. Laboda Zsigmond). Budapest, 1981.
„Emlékét egy becsülettel lezárt, dolgos élet hátrahagyott tanulságaival őrzik meg munkatársai és tanítványai. Életútja és tudományos munkái példamutatóak mindannyiunk számára.”
A teljes interjú: Arcképcsarnok, életutak. Műhely 3. 1991-2007. (Alapító szerkesztők: Bencsik József – Kerek László) Heves, 2007. 126-129.
Gy. Gömöri Ilona 2025. január 5.