Ki gondolna ma arra, hogy városunkban három-négy emberöltővel ezelőtt, nagyjából a századforduló idején milyen jelentős volt a szőlőtermesztés?
Hol létesültek az első szőlőskertek, mikor és mi okból értékelődtek fel a többnyire silány minőségűnek tartott homokbuckás területek? Miért négyszereződött meg a szőlővel beültetett területek nagysága húsz év alatt? Milyen szőlőfajtákat termeltek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ írásom.

Szőlőtermesztés céljára Heves északi és nyugati dombos határa a legalkalmasabb, mert földje itt bőven termő barna homok és laza, szerkezet nélküli futóhomok. Évszázadokon át nagy tölgyeserdő állt itt, melynek fokozatos irtása a 19. században erősödött fel. Az erdő déli szélén, a Hevesről Tarnaörsre vezető út mellett a 18. században már folyt szőlőművelés. Körülkerített szőlőskertet jelez itt egy 1762-ben keletkezett térkép. Helye megközelítőleg a későbbi Bankpince és a körülötte elterülő szőlőtelep területével azonos. A 19. század közepén már csaknem összefüggő szőlőskertek foglalták el a Vesszőstől Alatkáig, illetve az Ötödrésztől a Jászapáti útig terjedő területet. A szőlőföldek között kisebb-nagyobb akácerdők álltak, hogy valamelyest megkössék a homokot.
Szőlőtelepek Heves nyugati és északi határában. (Heves és környéke térképe. Cartographia 2006.)

A hevesi szőlőtermelés felívelő nagy korszaka az 1880-as években kezdődött. A fellendülés szoros összefüggésben volt a filoxéravész elterjedésével, mely 1883-ban érte el Heves megyét. A betegséget az okozta, hogy a szőlőgyökértetű a szőlő gyökerét megszúrva a nedvet kiszívta, ennek következtében a gyökér elrothadt. A fertőzés olyan gyorsan terjedt, hogy 1889-re a megyében szinte teljesen megszűnt a szőlőművelés. A hevesi homokfölJuhfark és bakator a hevesi homokondön nem pusztított a kártevő, így rájöttek, hogy a laza, szerkezet nélküli, nagy kvarctartalommal rendelkező futóhomok immunis a filoxérával szemben. Egy csapásra felértékelődött a hevesi szőlők jelentősége.

Jöttek a befektetők, óriási szőlőtelepítések indultak az addig silány minőségűnek tartott hevesi határban, melynek eredményeként két évtized alatt (1895-1914) megnégyszereződött a szőlővel beültetett terület nagysága. A legnagyobb befektető Pajzs Gyula zsidó birtokos és ügyvéd volt, aki a hevesi Bischitz Anna férjeként került Hevesre. A feleségről elnevezett Anna-telep és környéke került először kezére, majd Boconád és Tarnaméra határában közel 3000 magyar hold. Borpincét, présházat, szeszfőzdét épített. Pincéjének befogadóképességét 8000 hl-ben jelölték meg. Később a területet a Gyöngyösi Forgalmi Bank vásárolta meg, neve Polgár Sándor telep Fajszőlő uradalom lett. Az 500 holdas birtokot tervszerűen kiépítve, szőlész-borász intéző alkalmazásával tették virágzóvá. A telepről lóvontatású kisvasúttal szállították a szőlőt és a bort a 8 km-re lévő hevesi vasútállomásra. Az uradalomnak kb. 30 állandó alkalmazottja volt, de szőlőmunkák és szüret idején 100-300 hevesi napszámosnak és summásnak adott munkát, akik a Sárgapusztán és a Juhásztanyán laktak.

Az uradalmon kívül több szőlőtelep is létesült. Jászszentandrás felé a Rigó-telep, a Makra, a Tadra, Boconád irányában a Bazsó-major, a Gergely-telep, Alatka mellett a Bánom-szőlő.

Jelentős (20 kat.holdon felüli) szőlőbirtokai voltak Schwartz Lajosnénak, Wáhl Rudolfnak, Spitzer Vilmosnénak, Balázs Gábornak (Ballai-tagban), Halász Viktornénak, Székely Lászlónak, Ádler Ferencnének, Dr. Mezei Aladárnak, Szőke Ernőnek, Fehér Henriknek.

A filoxéravészt követően állami rendeletek szabályozták a szőlőültetvények újratelepítését. Meghatározták a felhasználandó fajtákat, az oltványkészítési módszereket és a telepítés módját. A szőlőtelepítést felújítási hitel segítette. A kölcsön a telepítéshez használt oltványok és karók teljes költségét, valamint a nem termő évek ápolási költségének felét fedezte. Óriási mértékben fellendült a szőlőoltványok termelése és értékesítése. Volt olyan település – pl. Abasár – ahol a lakosság fő foglalkozásává vált. A hevesi termelőktől ezres kötegekben szállították a vasútállomásra az oltványokat, ahonnan eljutott a megrendelőkhöz. A Heves és Vidéke folyóirat nagy terjedelemben közölt hirdetéseket arról, hogy a különbőző szőlőoltványokat hol lehet beszerezni. Hevesről Pajzs Gyula szőlőtelepéről és a Geiger-telepről értékesítettek oltványokat nagy mennyiségben.

Milyen szőlőfajtákat termesztettek? A filoxéravész előtt a legkedveltebb fajták a Juhfark, a Rakszőlő, a Kadarka és a Bakator, melyek a legrégibb borszőlő-fajták közé tartoznak. A Juhfark szőlőnek - mely nevét a juh farkára emlékeztető, hosszú, hengeres fürtje miatt kapta – előnyét a megbízható állandó savtartalom jelentette, mert a belőle készült bor akár 6-8 éven át is megőrizte frissességét. A Rakszőlő – melyet a tömött fürtök, fehér, vékony héjú, sokmagvú szemek jellemeztek – ellenálló volt a betegségekkel szemben, ezért nagyon elterjedt. A Kadarkát – mely tömött, közepes nagyságú fürtjeiről volt ismert – azért szerették, mert szőlőjének tőkéje a száraz homokon is könnyen megélt. Fűszeres zamatú vörösbort adott. A Bakator is igen kedvelt szőlőfajtának számított, melynek bogyója kékespiros, bora zamatos, savanykás pecsenyebor.

Az ősi szőlőfajták mellett vagy helyett a filoxéravészt követő telepítések során terjedt el Hevesen is az Olaszrizling, az Ezerjó, a Szlankamenka, a Passatutti, Chasselas-félék és a Mézesfehér.

A szőlő termesztése igen nagy hatással volt a hevesiek életére. A szőlőtelepek több száz embernek adtak munkát. A hevesi „szőlőhegy” a „Hegyközségi szabályrendelet” szerint működött, amelyben meghatározták a tisztségviselők feladatkörét, a tagok kötelességeit, a közös feladatokat. A telepek közül a legnagyobb hírnév a Bankpincét illette. Heves elöljárói is büszkén mutatták az impozáns pincét és birtokot minisztereknek, külföldieknek, üzletembereknek. 1934 körül gyakran vendégeskedett a pincénél Aba Novák Vilmos és Chiovini Ferenc festőművészek, akik a jászszentandrási templom freskóinak megfestéséhez a telepről vitték az oltott meszet. Sokszor részt vettek a kuglipartikon és megkóstolták a telep kitűnő borait.
Hevesi szüret az 1950-es években

Szüretelők a Vesszősön

A szőlőtelepek sorsát elsődlegesen a politikai fejlemények, a zsidóüldözés pecsételte meg, melynek következtében 1942-ben nagy részüket át kellett engedni az állam tulajdonába.

A Bankpince és környéke 1950-1994-ig a Hevesi Állami Gazdaságé lett, majd annak felszámolása után a területet magánszemélyek vásárolták meg. Napjainkra az egykori szőlőtelepeken megszűnt a termelés. A vonat sem áll már meg az egykor élettel teli Hevesi Szőlők vasúti megállónál Heves és Erdőtelek között.

Pedig a régi szőlőfajták közül több, pl. a Juhfark-szőlő ma is életképes, újra divatba hozott fajta, mely feltehetően megteremne a hevesi homokon is.

A témáról bővebben megjelent írásom:

Gy. Gömöri Ilona:„Polgár-telep”, „Bankpince”. Szőlőuradalom a hevesi homokon.
Agria XXXVII. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve) Eger, 2001. 337-385.

Szőlőskunyhó permetezőkáddal az Ötödrészen. 2012. Fotó: Gy. Gömöri Ilona