Tél végén az ember lelke örömre vágyik. Felforgatni a hétköznapokat, olyat csinálni, ami nem megszokott. Táncolni, jókat enni, valaki mássá válni, átalakulni.
A mulatság határai igen szélesek a visszafogott jótékonysági báltól a féktelen tobzódássá váló tréfacsinálásig.
A “boldog békeidők” társasági életének meghatározó alkalmai voltak a farsangi bálok, melyek Hevesen társadalmi rétegek vagy foglalkozási ágak szerint szerveződtek.
A “nobel-bálokra” az egész megye elitje, a művelt, nemesi származású birtokos osztály hivatalos volt. Külön bálozott a hivatalnoki, értelmiségi és kereskedő réteg. A népbálokon a földművelők, iparosok vettek részt, ahol a részvétel díja senki számára nem számított elérhetetlennek.
A bálokról korábbi írásaimban már esett szó. (Lady patronessek és decemvirek a hevesi bálokon - Hevesi Históriák 2020.01.24., Így báloztak Hevesen 150 éve - Hevesi Hírportál 2018.02.11.)
Most pillantsunk bele a két világháború közötti korszak hevesi farsangjainak világába! Miben különböztek ezek a mulatságok a korábbi báloktól? Hogyan nyilvánult meg bennük a tavaszvárás öröme, milyen elemekkel gazdagodott a farsangi tradíció?
Az első világháborút követő időszak jelentős változásokat hozott az élet minden területén, mely érintette a társasági életet is. A báli kultúra válságba került. A pompás ruhák, a tánctudás, a szigorú etikett egyre inkább terhet jelentett és a középosztály számára elérhetetlenné vált.
Ami megmaradt, sőt tovább mélyült, az a társadalmi rétegek mulatságainak elkülönülése. A különböző csoportok közötti határvonalat mélyítette a látványos térbeli elkülönülés is. Az 1920-as évektől – a Kultúrház és a Polgári Olvasókör, majd az Ipartestület székházának létrehozásától - az iparosok saját területükön mulattak. A földművesek a Gazdakör épületében és annak udvarán tartották mulatságaikat. Az értelmiség és az úri réteg számára továbbra is a Kaszinó adott otthont.
Hevesi hölgy az 1920-as évekből, Ángyán Gyuláné
Az 1930-as évekre átalakult az életmód, változott az öltözködés, a higiénia, a nők helyzete. A divatot egyre inkább a kor új technikai vívmányai és a tömegkultúra új eszközei közvetítették, melyek közül a mozi igen előkelő helyen állt. Az információ gyorsan terjedt, így a társadalom egészére hatással volt a változás. A hölgyek számára a követendő mintát már nem az arisztokrácia tagjai, hanem külföldi, leginkább amerikai hírességek nyújtották.
A jelmezek elveszítették egyediségüket, mert tért hódítottak a készen megvásárolható álarcok, melyeket katalógusból választottak.
Kereskedői katalógus részlete az 1930-as évekből
Az 1930-as években egy helyi papírkereskedő katalógusában többféle kész papírmasé álarc szerepelt: bohóc, boszorkány, ördög, Mikulás, kínai, fiú, lány, állatok, stb. Az álarcok között megjelentek a filmekből ismert komikusok arcai is, mint pl. Chaplin. Megjelent a napjainkra szinte elfeledett dán filmkomikus páros alakja, Zoró és Huru is. A sovány, hórihorgas Zoró és az alacsony, kövér Huru alakját a burleszkfilmekből ismerhették a hevesiek is.
A katalógus szerint jelmezekhez való papírsapkákat is árultak, mint pl. a színes kreppből vagy fényes anyagból készült fez, a huszársapka, partizánsapka, cilinder, tiroli kalap, maharadzsa fejdísz vagy turbán díszes kócsaggal.
A továbbiakban lássunk egy-egy reprezentatív példát arra, hogyan zajlottak a farsangi bálok az 1920-as, 1930-as és 1940-es években!
Jótékonysági bál a Kaszinóban az Orsolya Zárda javára 1923.
1923 februárjában Heves köztiszteletben álló asszonyai szerveztek jótékonysági bált. Célul tűzték ki a frissen létesült Orsolya Zárda támogatását. Az egyházi iskola 1922-ben kezdte meg működését, melyet a jótékonyság bál bevételével is segíteni kívántak. Ezért fogott össze három tekintélyes hölgy: Maczky Györgyné, a Hevesi Járás volt főszolgabírójának felesége, Hampel Endréné, a Hevesi Királyi Járásbíróság elnökének felesége, valamint a nemes földbirtokos kiskarándi Nánássy Mihályné. Az alkalomra feldíszítették a Kaszinó nagytermét, mely “tündéri látványosságot” nyújtott. Nagytermében miniatűr pavilonokat helyeztek el, melyekben virágot, dohányt árusítottak, ételeket és italokat szolgáltak ki. Ügyüknek megnyerték az egri honvédgyalogezred zenekarát is, akik “sétahangversennyel” is meglepték a közönséget. A mulatság jövedelméből 172 ezer korona gyűlt össze az Orsolya Zárda céljaira. .
(Forrás: Egri Népújság, 1923. február 9.)
A Polgári Olvasókör épülete és udvara
A Nőegylet jelmezes bálja a Polgári Olvasókörben 1939.
A Hevesi Iparos Jótékony Nőegylet 1939. február 2-án rendezte jelmezes álarcos bálját a Polgári Olvasókörben. (A Polgári Olvasókör egykori épületének mai helye: Szerelem Alfréd u. 20.) A termet az egylet szépen feldíszítette, ahol 9 óra után gyülekezett a bál közönsége. Bevonultak a jelmezesek, majd megkezdődött a tánc, mely “egyre fokozódó hangulattal” a reggeli órákig tartott.
Sokan öltöttek jelmezt, sőt jelmezversenyt is tartottak. Az első díjat Petrik Csibi Flit jelmeze kapta, másodikat Kovács Teréz Szív jelmeze, a harmadikat Achel Baba Lepkefogó jelmeze. A rendezőség a díjnyerteseknek ajándékkal kedveskedett. Jelmezben jelentek meg még Vígh Rózsi (Boy), Jarosek Mária (matyó férfi), Pászthy Irén (matyó nő), Vígh Ica (pólyás baba), Achel Sándorné (kozák), Petrik Zoltán (szakács), Vígh Ferenc (paraszt), Morcsányi Gábor (esernyős). A mulatság jótékony célra is szép eredményt hozott, a pénztár bevétele 379 pengő volt.
(Forrás: Heves és Vidéke 1939. február 5.)
Az 1926-ban épült Kultúrház a Szerelem Alfréd úton
A Polgári Olvasókör farsangja színielőadással 1943.
A Polgári Olvasókör 1943 farsangján a Kultúrházban rendezte ünnepségét, mivel a programban színielőadás szerepelt. (A Kultúrház a Polgári Olvasókör épületével egy telken állt, mai helye a Szerelem Alfréd út 20.)
Dr. Bessenyei Sándor részletesen leírta az ünnepi eseményt, mely megjelent a Heves és Vidéke című hetilapban:
“Jól sikerült farsangi estet rendezett f. hó 18-án a Polgári Olvasókör. A kulturházat zsúfolásig megtöltötte a közönség és aki elment nem bánta meg, mert nagyon szép előadásban gyönyörködhetett. Kiváló műkedvelőink nagy felkészültséggel és megrázó szépséggel adták elő Csathó Kálmán: Fűszer és csemege – cimű 3 felvonásos szindarabját. Mindegyik szereplő nagyon jól alakitotta szerepét, pedig egyik-másikat szerep nagy feladat megoldására kényszeritette. És hogy a feladatukat mindnyájan jól oldották meg, bizonyitják a szemekből előtörő könnyek, a sűrűn megujuló tapsvihar, amivel az elbájolt közönség igen gyakran jutalmazta a szereplőket.
A dicséret elsősorban Dr. Petrik Jenőt illeti, aki fáradságot nem kimélve dolgozott a siker érdekében. Néhány pillanatig alkalmunk volt őt a szereplők között megtapsolni, mint a Kuria elnökét, de az igazi érdeme az, hogy megrendezte az előadást és minden akadályon keresztűl törve sikerre is vitte.
A legtöbb tapsot Demény Dezső kapta, de meg is érdemelte, Dezső nem mükedvelő, ő izzig-vérig színész. A boltjáért aggódó öreg Pammer szerepét játszotta olyan tökéletes művészettel, olyan megrenditő hüséggel, hogy játéka messze kiemelkedett a többi szereplő játéka közül, sőt a Nemzeti Szinház bármelyik müvészének is diszére vált volna. Ő teljeset nyujtott, jobban eljátszani azt a szerepet nem lehet. Ilyen jól Dezső még sohasem játszott!
De kitünő osztályzatot érdemel Buzás Lászlóné is. Nehéz szerepét jó érzékkel, nagy müvészettel adta elő és oroszlánrészt biztositott magának a nagy siker kivivásában. Játékával bebizonyitotta, hogy nélkülözhetetlen, ha nagyobb előadásról van szó.
A három unoka, Tóth Dániel, Forgó Manci és Hegedűs Pálné ugylátszik örökölték a nagyszülők tehetségét. Mindhárman nagyon jók voltak. Tóth Dánielt már több alkalommal megtapsoltuk, a mostani szereplése azonban fölülmulta az eddigieket. Forgó Manci kedvesen átérzéssel játszott. Hegedűs Pálné ügyes szereplése arra vall, hogy gyakorlott szinészi tehetségekkel megáldott szereplővel állunk szemben, akivel határozottan megerősödött mükedvelő gárdánk.
Nagyon ügyesen játszott Magosparti Alfréd, Stankovics Böske Marsi László és Mezei Andor.
De jók voltak a többi szereplők is. Kecskés József, Vigh Magda, Ligetvári József, Gombos Gyula, Petrik Zoltán, Stankovics István, Nádassy Jolán, Göcző János, Áhel Sándorné mindnyájan tehetségük legjavát adták. Kisebb-nagyobb szerepeiket nagy találékonysággal, ügyesen játszották meg és nagyrészük van abban, hogy az előadás felejthetetlen emlékeket hagyott a közönség lelkében.
Sokat nevettünk Országh Benedeknek és Hamar Józsefnek, mindketten jó komikusoknak bizonyultak.
A kisebb szerepeket Pászthy Irén, Áhel Márta, Guba Bözsi, Forgó Juliska, Birkás Ilonka, Nagy Ilonka játszották jól.
A dicsőségből rész illeti Máthé Lajost is, mert olyan szép boltot varázsolt a szinpadra, hogy szinte bámulatban ejtett bennünket.
Az előadás után két részre oszlott a közönség. A fiatalok a nagy terembe vonultak és megkezdődött a tánc, az öregebbek pedig a többi helyiségekben borozgattak.
Örömmel üdvözöljük a Polgári Olvasókör vezetőségének azt az ujitását, hogy a táncteremben nem engedett asztalokat vinni. Igaz, hogy ez az ujitás szokatlan voltánál fogva talán a hangulat rovására ment, de ha megoldható volna a cigány muzsikájának a többi teremben való közvetitése, az öregek sem zsörtölődnének az ujitás miatt és nem fejeződnék be a bál máskor olyan korán, mint most.
Dr. Bessenyei Sándor”
(Forrás: Heves és Vidéke 1943. február 10.)
Mint láthattuk, farsangi szokásaink sokat változtak a “boldog békeidők” óta. A bálok helyét a két világháború közötti időszakra fokozatosan átvették az egyesületi keretekben szervezett mulatságok. A rendezvényeken a tánc mellett az 1930-as években már nagy szerepet kapott a jelmez, az álarc is. Később színielőadással is bővítették a programot.
Napjainkig újabb változásokon ment át a farsangi ünnepség az iskolai jelmezversenytől az intézmények, egyesületek javára szervezett jótékonysági estekig. Minden bizonnyal a jövőben még további átalakulások következnek farsangi szokásainkban, de a lényeg mégis ugyanaz marad, legyen alkalom együtt örülni, vidámsággal űzni el a hideg telet!
