Száz évvel ezelőtt, 1923 tavaszán veszélyes betegség ütötte fel a fejét Hevesben: a kiütéses tífusz. A járvány országos figyelmet kapott. Kimutatták, hogy terjedésének iránya megegyezik a Szolnok megyéből Hevesbe vándorló cigánykaraván útvonalával. A fertőzés majdnem minden települést elért, de főként Tarnazsadányt, Tarnamérát, Nagyfügedet.
A kiütéses tífusz nem a tífusz egyik fajtája, hanem egészen más betegség, mely régen a háborúkban, munkatáborokban okozott nagy járványokat. Leginkább télen, összezsúfolt helyeken terjedt a tisztálkodás hiánya miatt, hiszen a piszkos ruházatban lévő ruhatetű hordozta a fertőzést. A közvetlen megfertőződést egy sejtparazita okozta, amelyet a ruhatetvek vittek át emberről emberre. A betegség viszketéssel, verejtékezéssel, kiütésekkel és magas lázzal járt. Lefolyása átlagosan három hétig tartott. Súlyos esetben előfordult a keringés, a vese, az idegrendszer összeomlása is, mely a beteg halálával járt.
A hatóság megtette az óvintézkedéseket. A cigánytelepeket csendőrkordonnal vették körül, a minisztérium pedig fertőtlenítő különítményeket rendelt ki gőzfertőtlenítővel. A Hevesi Járásban Maczky György főszolgabíró azonnal elrendelte a cigánytanyák lezárását. Megszervezte, hogy a karanténban lévőket élelemmel, gyógyszerrel, fűtőanyaggal lássák el.
A cigányok kezelőorvosa Dr. Retteghy Imre volt, a fiatal tarnamérai körorvos. 1890-ben született Geszten, és miután egyetemi tanulmányai után 1915-ben orvosdoktorrá avatták, Nyugat-Magyarországon kezdte meg gyógyító munkáját. Itt nősült meg, itt szeretett volna családot alapítani, azonban ezt hazafias gondolkodása és a korabeli politikai viszonyok, azok ütközése lehetetlenné tették. A trianoni döntés után részt vett azokban a harcokban, melyek a magyar földet védték, és a lakosságot is az ősi földhöz való ragaszkodásra buzdította. Emiatt összetűzésbe került községe osztrák érzelmű jegyzőjével, akit felakasztottak. Az orvos ellen körözést adtak ki, menekülnie kellett, így került 1921-ben Tarnamérára.
A fiatal, mindössze 31 éves orvos hamar nagy megbecsülést vívott ki magának nemcsak képzettsége, hanem lelkiismeretessége miatt is. Felesége Ausztriában a grazi rokonoknál maradt arra várva, hogy jobbra forduljon a helyzet vagy legalább alkalmas lakást találjanak Tarnamérán.
Dr. Retteghy Imre készségesen ápolta és kezelte a tífuszos cigányokat mindaddig, amíg maga is meg nem kapta a betegséget. Az orvos megbetegedése a hivatali vezetőket és a lakosságot is nagy aggodalommal töltötte el. Maczky György főszolgabíró egyetemi orvostanárt hívatott hozzá, majd táviratozott feleségének. Hiába érkezett a segítség, nem tudták megmenteni, nyolc nap betegség után, 1923. március 7-én elhunyt. A visszaemlékezés szerint betegágyán is a magyarság sorsa miatt tépelődött. Utolsó pillanataiban a Himnusz dallamát dúdolgatta.
Felesége amint megkapta a táviratot, kétségbeesetten igyekezett útlevélhez jutni. Azonban a felületes ügyintézés miatt nem volt rendben az okmány, így az osztrák határállomáson nagy pénzbírságot kellett fizetnie. Temetésére március 8-án a Tarnamérán került sor.
A járványos betegség csak áprilisra húzódott vissza.
Március 10-én a megye déli részén és Nagyfüged – Karácsond térségében 72 esetet regisztráltak, még 40 beteg szorult ápolásra.
A járvány Tarnazsadányban volt a legsúlyosabb, ahol 44 beteg közül három személy halt meg. Tarnamérán 27 beteg volt, közülük két fő hunyt el. Karácsondon 13 beteg közül egy, Nagyfügeden két fő hunyt el. Erken három, Átányban 6, Hevesen 6 beteg szerepel a nyilvántartásban.
A hivatásának áldozatává vált orvos emlékét a tarnamérai Orvosi Rendelő falán emléktáblán örökítették meg.
Gy. Gömöri Ilona
2023.szeptember 16.
Források:
Egri Népújság, Friss Újság, Nemzeti Újság, Magyarság, Szózat című folyóiratok számai (1923.márc.8.-márc.14.)
OSZK gyászjelentés-gyűjteménye
