Heves hagyományos mezővárosi kultúrájának fontos része volt, hogy a megtermelt gabonát, zöldséget és gyümölcsöt, a helyben tenyésztett állatokat időnként közszemlére tették, kiemelve a legszebbeket, legjobbakat, legeredményesebbeket. Nyáron dinnyeversenyek, ősszel pedig termény- és lókiállítások adtak alkalmat a tapasztalatcserére és a tartalmas szórakozásra.

                  Kömlő. Lovak a Bárczay-tanyán 1961-ben. Fotó: Bakó Ferenc. 
                             Dobó István Vármúzeum fotógyűjteménye 

Magyarországon az első mezőgazdasági kiállításokat a reformkorban rendezték. A bemutatók és vásárok célja a termelők tapasztalatcseréje, a kapcsolatok bővítése, a piaci információk terjesztése volt. A kiállítások fokozatosan bővültek. A kiegyezés utáni időszakban új lendületet kapva nagyszabású bemutatókat rendeztek, melyeket a politika is támogatott.
Az egyik leglátványosabb népünnepélyt Hevesen 1877-ben rendezték. A Heves Megyei Gazdasági Egyesület vezetőségének, főképpen visontai Kovách Lászlónak köszönhető, hogy a megyei szintű ünnepséget éppen Hevesre tervezték

Visontai Kovách László

Szervezés, előkészületek

A hevesi mezőgazdasági népünnepély megtartásának napját 1877. szeptember 16-ra tűzték ki. Az előkészületek első lépéseként létrehoztak egy bizottságot, akik a megrendezésért felelősséget vállaltak: elnöke Ivády Rudolf plébános volt, alelnöke Gosztonyi Kálmán birtokos, jegyzője ifj. Dobóczky Ignác, tagok Nagy András, Fülöp István, Orosz Gábor, Remenyik József, Braun Gábor, Spitzer Ignác, Szerelem Alfréd birtokosok.
A földművelésügyi minisztérium a jutalmazásokra, díjakra küldött 30 db aranyat és 25 db oklevelet.

A nap története – lókiállítás, terménybemutató, bankett és ügetőverseny

A sokat ígérő látványosságokra Heves ünnepi díszben várta a versenyzőket és a vendégeket. Miután megérkezett a megye “értelmességi rétege”, valamint a helyi birtokosok is, 10 órakor megnyitották a rendezvények sorát. Ekkorra a község főtere megtelt a nézőkkel, a közönséggel

A lókiállítás

Először a lókiállítást nyitották meg. 21 kiállító jelentkezett, mely kevesebb volt, mint az előző években. A zsűri kategóriánként a következő díjakat osztotta ki:

- Csikóval kiállított anyakancákért: Remenyik János Hevesről 12, Bohács Kálmán Hevesről 10, Pári József Tarnaméráról , Mlinkó Zsigmond Besenyő(telek)ről 6, Gyürky Pál (Jász)Apátiról és báró Beust Ödön Fogacsról 5-5 darab magyar aranyat kapott.

- A három éves kanca-csikókból csupán egyetlen egyet értékeltek, Mondok Sándor pélyi gazda csikóját, aki 6 db aranyat nyert

A zsűri a többi bemutatott kancacsikót nem értékelte, mivel azokat láthatóan hámban használták, így nem feleleltek meg a feltételeknek. Egyben felhívták a lótenyésztők figyelmét arra, hogy a tenyésztésre alkalmas kancacsikókat kellően kímélni és gondozni kell, csak úgy válhatnak jutalomképessé. A ki nem osztott díjakból a bemutatott mén-csikók közül 5-5 db arannyal kettőt tüntettek ki, az átányi Vajda Sándor és a Bessenyői Szabó István két éves méncsikóit.
A tervek szerint a kiállítással együtt lófuttatást is szerettek volna tartani. A versenyt idomítatlan lovakon 2 angol mérföldön (ez kb. 3,3 km-nek felel meg) tervezték, azonban kellő számú jelenkező nem volt, így ez a verseny elmaradt.

A korabeli lótenyésztésre utaló hirdetés a Pesti Hírlapban 1847-ből.
Fáy Sámuelné birtoka az Erdőtelekhez tartozó Felsőtelek pusztán volt. 

A lótenyésztés korábban, a 19. század elején még jelentősebb volt Heves megye déli részén, főként Kömlőn, Dormándon, Tarnabodon és Tiszanánán. A lovak tartása az 1800-as évek végére alábbhagyott ugyan, de a birtokos urak gazdaságában még jelentős volt. 1909-ben a hevesi birtokosok tulajdonában lévő lovakról a következő összegzés készült:

- Pajzs Gyula – 50 db, köztük muraközi, de van pecheron is
- Spitzer-testvérek – 50 db
- Coburg Fülöp herceg – 30 db félvér
- Dobóczky Dezső – 22 db
- Németh Lajos – 16 db
- Remenyik István – 16 db, angol félvér. 1905-ben saját tenyésztésű félvér lovaiért arany oklevelet kapott.

A terménykiállítás

Megrendezésével az volt a cél, hogy az itt kiállítandó terményekből kiszemeljék azokat, melyeket együttes csoportban 1878-ban a párizsi nagy kiállításra küldenének.
A kiállításra a következőkkel lehetett nevezni: búza, rozs, árpa, zab, repce, köles, gomborka, lucerna, muhar, stb. A versenykiírás szerint a terményekből legkevesebb 8 litert kellett beküldeni “Heves város közházához”.

Az ünnepélyes megnyitást a nagyteremben tartották. Több, mint ötven környékbeli birtokos mutatta be kerti és szántóföldi növényeit. A bíráló bizottságot az Egylet jelölte ki. A zsűri komoly vizsgálatok és mérlegelés után a következőket tartotta jutalomra méltónak:

- Adler László 82 kg-os búzája Tarnaszentmiklósról,
- gr. Károlyi György 81 kg-os búzája Kompoltról,
- az egri érsekség gyöngyöspüspöki uradalma, visontai Kovách László (Vámosgyörk), Ivády Rudoldf (Heves), Szentkirályi Ödön (Verpelét, Karpeles Albert és Vilmos (Telek), Engel Jakab (Kömlő) gabonaféléi,
- Kempelen Béla (Eger) több fajtájú kiváló szép burgonyája.

Bankett a Parti vendéglőben

Az értékelés után a Parti vendéglőhöz vonultak, mely feltehetően a mai Nyitrai-tó partján állt. Az ünnepi ebéd hangulatát érzékelteti a róla szóló leírás:

“A megnyitást a “Parti vendéglőben” rendezett közebéd követte, melynek főleg gyakorlatlanság szülte hiányát feledteté a baráti harmónia, a vidám fesztelen kedélyű társalgás, a szívélyes magyar barátság élénk hangulata, mely a megyei intelligentia jelen volt tagjait e helyütt valóban díszes és kedves koszorúba fűzte össze.

A jó hangulatot méginkább emelte a hevesi népzenekar eléggé élvezhető játéka.
Feltűnt előttünk, hogy a megyei parlamenti élet hírneves veterán-szónokai, s az ezek iskolájában haladó, tüzes vérű fiatal nemzedék köréből ez úttal – megfoghatlanul – csak két szónoklat merült fel. Az egyiket hevesi és jász kerületi gazdasági egyesület elnöke v. Kovách László mondotta. Szokott élénk szónoki routinjával üdvözölte a hevesi kiállítókat, kik a béke mezején tesznek szolgálatot nemzeti fejlődésünknek akkor, midőn hazánk határain gyilkos háborúk dúlnak, a testvér-török nemzet a szabadságrabló muszkahordák ellen élethalálharcot vív, s hazánk és nemzetünk veszélyeztetett érdekei bennünket is sürgetőleg hívnak föl e harcban való részvételre, melynek mezején diadallal küzdeni, ma oly lelkesülten látná honiainkat! - A beszédet kitűnő lelkesedés követte, Lackovich N. János azonnal felállt, s a lelkesedéstől áthatott jelenlévől közt pár perc alatt 130 frtot gyűjtött a sebesült és hajléktalan törökök fölsegéllésére.
A gazdasági egylet s a hevesi kiállítás elnökét, v. Kovách Lászlót a rendező bizottság elnöke, Ivády Rudolf esperes-lelkész köszöntötte föl talpra esett beszéddel.

A banquett végeztével a közönség fölkerekedett s a verseny megtekintésére a hevesi gyepre rándult.”

Az ügetőverseny

Az ügetőversenyt a rendezvény színvonalának emelésére rendezték. A feltételeket így határozták meg:

“Az ügetőverseny kétlovas fogatokkal négykerekű kocsikon, úri kocsisokkal, két angol mérföld távolságra történik. (a két angol mérföld kb. 3,3 km)

A versenyző kocsiján a lovat hajtó és egy bíráló ül. Ha egyik ló felvág, azonnal visszatartandó, s ügető lépésbe vezetendő, ami ha 10 másodperc alatt meg nem történik, vagy ha mindkét ló felvág, a versenyző kocsijával egyet fordulni köteles. Ha azt nem teszi, a versenytől elesik.

Tiszteletdíj az “ostordíj”, egy kétlovas ostor a verseny monogramjával, melyet a legrövidebb idő alatt beérkezőnek ítél oda a lótenyésztési bizottság. Tétel 10 forint.” (kétlovas ostor: rövid csapószárú ostor kb. másfél méteres nyéllel)

A délutáni órákra - annak ellenére, hogy az időjárás elromlott – szép közönség “sereglett egybe, s élénk érdeklődéssel várta a versenyt.”

Az ügetőversenyben kettes fogataikkal részt vettek:
Fáy József Ecsédről, Petheő László, ifj. Dobóczky Ignác Hevesről, Laczkovich N. János Erdőtelekről, és egy hevesi földműves.
A versenydíjat – egy díszostort – az ügető versenyek felülmúlhatatlan mestere, Fáy József nyerte el. Fáy Józsefnek híres, mintegy száz lóból álló ménese volt Ecséden.

Politikai utóhangok

Az ünnepséget követő híradások arról nem szóltak, eldöntötték-e, mi kerül a hevesi termények közül a párizsi világkiállításra. Arról viszont annál inkább, milyen politikai villongásokra adott alkalmat a hevesi esemény.
A cikkírók nem kis irónivával ecsetelték, valójában a politikai helyzetfelmérés, a lehetőségek számbavételének szándéka vezette a résztvevők egy részét abban, hogy részt vettek a kiállításon. Kíváncsiak voltak, kik lehetnek a közelgő megyeválasztás esélyes jelöltjei.

“… a tájékozatlanság vitt bennünket a hevesi gazdasági kiállításra, nem pedig a három zeller és két burgundi répa megbámulása, sem a tavalyi búza qalificatiójának megbírálása, hanem valójában a jelöltek iránti tájékozás, és a jelöltekbeni megállapodás.”

“Mondhatom, hogy a Hevesen összegyűlt értelmiség imposans látványt nyújtott. Voltak ott megyei matadorok, képviselők, s a matadorok kiadták a jelszót….”

...”a hevesi gazdasági kiállítás és lódíjazás alkalmával egybegyűlt publikum egy része nem lódíjazni, sem gazd. egyleti kiállítást bírálni jött, hanem jött azért, mert híre terjedett annak, hogy K.L. barátom, az a cselszövő, ez alkalommal sem többet sem kevesebbet nem akar, mint azt, hogy bemutassa és korteskedék Kegl György részére, aki a fellépendő és iszonyú pénzével kiütendő lesz nagyon tiszteletre méltó Almássy Sándor urat követi székéből, és azután pártot üssön a megyei választások alkalmára barátai és uszályhordói részére, kivesse a nyeregből a veterán erőket, s tegyen helyükbe olyanokat, kik az eő titkos céljait fogják majdan szolgálni. Ki ne tudná K. L. még most is létező céljait? Ama bűnös célokat, hogy legyen a megye székhelye az a piszkos kis Gyöngyös, és hogy a szabadságszeretö hős magyar szélbal kiirtassék a föld színéről!”

A véleménynyilvánító szerint az egylet elnöke, visontai Kovách László (K.L.) a hevesi ünnepség alkalmával a saját politikai szövetségese, Kégl György mellett korteskedett, hogy a megyei választások során esélye legyen pozíciót nyerni. Kégl György Fejér megye országgyűlési követe volt, de Heves megyében, Tarnamérán is rendelkezett birtokkal. Az óriási pénzügyi háttérrel rendelkező politikus feltehetően Heves megyében is érvényesíteni akarta befolyását a közügyek irányításában.

A cikk sorai lényegében a kor két legnagyobb pártja, a Szabadelvű Párt és a Függetlenségi Párt ellentétére utalnak. Visontai Kovách László a Szabadelvű Párthoz tartozott, ezzel szemben Almásy Sándor a Függetlenségi Párt képviselője volt. A pártot azok a balközép politikusok hozták létre Mocsáry Lajos vezetésével, akik ellenezték a Deák-párttal való egyesülést.

A forrongó politikai légkör kiélezettségéhez hozzájárulhatott, hogy az előző, 1876-os esztendő korszakos jelentőségű fordulatot hozott a megye életébe a “megyerendezés” kapcsán. Ekkor szakadt ketté Heves- és Külső-Szolnok vármegye. A kiszakított tiszai részeket a Jászsággal egyesítették, székhelyül pedig Szolnokot jelölték ki számukra.
A megmaradó hevesi részeken viszálykodás támadt a megyeszékhelyi rangért Gyöngyös és Eger között. Gyöngyös érdekében emelte fel szavát visontai Kovách László is, melyet ellenfelei utólag is felróttak neki.

A rövid újságcikkből azt is megtudhatjuk, hogy mennyit tudtak a vidéki Magyarországon az emberek a külpolitika aktuális eseményeiről. A hevesi ünnepségen a szónok szót ejtett az orosz-török háborúról és arról, hogy a török testvérnépünk. Ezért indult azonnal gyűjtés a hajléktalanná vált és sebesült törökök részére.
Az orosz-török háború eseményeit a vármegye gyűlésein is nyomon követték, rokonszenvezve a törökök irányában. Hangoztatták meggyőződésüket, hogy “a keleti kérdés csak úgy oldható meg a magyar érdekeknek megfelelően, ha birodalmunk Törökországgal szövetkezve szabna határt a czári fegyvereknek s czivilizátori igényeivel saját valódi hazájára szorítani az oroszt. A sanstefanoi békeszerződés után az orosz szövetség, továbbá Bosznia és Herczegovina okkupácziója ellen, viszont az angol szövetség és Románia integritása mellett tört lándzsát a vármegye bizottsága.”

A mezőgazdasági kiállítások utóéletéről

A terménykiállításoknak később is nagy hagyománya volt Hevesen, melynek formája, típusa időről-időre változott, több vonatkozásban alkalmazkodott a fennálló politikai rendszerhez. Még az 1980-as években is rendeztek bemutatót, melynek házigazdája a Kertbarát Kör volt.

Sokáig tartottak lódíjazásokat is. Az egyik nagy hírű vármegyei lódíjazást – melynek helyszínéül Hevest választották – 1940-ben rendezték meg. A földművelésügyi miniszter is képviseltette magát, támogatásával 500 pengőt osztottak ki a versenyzők között. A közös ebédet akkor az újonnan megépült uszoda és strandfürdő vendéglőjében fogyasztották el.

Napjainkra specializálódott a mezőgazdasági bemutatók tartalma, legnagyobbrészt a szakmára és a termelőkre koncentrálva, háttérbe szorítva a régi látványossági elemeket.

                                               Gy. Gömöri Ilona, 2024 október

Források és szakirodalom:

- Eger című hetilap 1877. évi számai
- Nagy Ádám: Visontai Kovách László tevékenysége is emlékezete. Eger, Historia Nostra III. 85-116.
- báró Podmaniczky Gyula: Magyarország állami és magánménesei lótenyésztésének kézikönyve. Budapest, 1903.
- Pesti Hírlap 1847.