Közel három évtizede a hevesi református temetőben találtam rá egy megsérült, magányos sírkőtáblára, melyen csak egy név és két évszám állt. Eltelt néhány hónap, és kiderült számomra, hogy a táblán szereplő név, Galgóczy Béla a gyülekezet egykori iskolájának tanítója volt. A Hevesi Református Egyházközség történetének kutatása során a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben, valamint az egyházközség irattárában fellelt dokumentumok adataiból rajzolódott ki előttem, hogyan működött az egykori református iskola, milyenek lehettek a tanítók mindennapjai.

Galgóczy Béla az iskola történetében a leghosszabb ideig, 31 évig töltötte be itt tanítói szolgálatát, melyet kiemelkedően eredményesen végzett.

 Fotó: Heves, Református temető. Készítette: Gy. Gömöri Ilona 1994.

Galgóczy Béla 25 évesen, 1897-ben került Hevesre. Előtte a maklári iskolában tanított. A hevesi gyülekezet őt hívta meg a megüresedett tanítói állásra. 1897 szeptemberében kezdte meg munkáját. Érkezésekor a gyülekezet rendbe hozta a tanítói lakást, ami az iskolával egybeépült. Ez azzal járt, hogy a szobákból „kivetették” a búbos kemencét, és kamrát, ólat is építettek.

Ebben az évben 44 tanuló járt az iskolába, akiknek döntő többsége református vallású volt, mindössze 7 fő római katolikus.

Milyen díjazást tudott adni számára a kicsiny egyházközség?

Díjlevele a következőket tartalmazta:

1. 300 Ft évi javadalom
2. alkalmatos lakhely, a vele lévő 6 vékás kertnek használata.
3. két jó szekér fűteni való szalma vagy évente 6 Ft.
4. minden iskolás gyermektől 1 Ft, 1 csirke, 8 tojás
5. temetési stóla 50 krajcár
6. Zsoldos Zsigmond 500 Ft alapítványának kamata vagy helyette 5 köböl rozs.
7. Zsoldos Sándor adományából az ötödrészi szőlőskertben fekvő 8 csatornájú, 9 sorú szabad szőlő örökös használata

A 300 Ft évi javadalom messze elmaradt az országos átlagtól, mely megközelítette a 600 Ft-ot. Ennek oka feltehetően nemcsak a szűkös fenntartói forrás, hanem az, hogy a tanító még természetbeni juttatásokat is kapott. Jelentős kiegészítésnek számított a Zsoldos-testvérek alapítványából jutó termény, illetve szőlőföld-juttatás. A két jótékony református földbirtokos 1859-ben, az egyházközség önállósodásakor saját vagyonából ajánlotta fel ezeket a juttatásokat a mindenkori tanító részére.

Milyen volt az iskolaépület Galgóczy Béla idejében?

1867-ben építették, mivel az előző, iskola céljára használt építmény leégett.
Hossza 12 öl (kb. 22 méter), tornáca 4 sukkos (1 sukk hossza egyenlő a két ököl és a kinyújtott, egymás felé mutató, összeérő hüvelykujjak együttes hosszával)
Tetejét zsindely fedte. Az iskola épületéhez az 1890-es években hozzá toldottak egy új tantermet, mely még 3 öllel növelte az iskola hosszát.
Az 1910-es évekre megromlott az épület állapota. Bazsó Tivadar községi orvos egy jelentésben avultnak, szűknek nyilvánította. Az új iskola csak 1930-ban, Galgóczy Béla halála után épült fel.

Hogyan működött az iskola?

A feladatot mindig egy tanító látta el, akadályoztatása esetén a lelkész vagy a felesége, esetleg egy presbiter. Az egyházközség iskolájának fennállása alatt 17 tanító működött. Szinte kivétel nélkül pályázat alapján töltötték be tisztséget. A pályázatokat a Néptanítók Lapjában vagy a Sárospataki Lapokban tették közzé, majd a jelentkezők közül titkos szavazással választott a presbitérium. Kivételnek számított Galgóczy Béla, akit személy szerint hívtak meg a tanítói állásra.

A presbiteri üléseken rendszeresen foglalkoztak a tanítás kérdéseivel is. Itt döntötték el a tanító javaslatára, kinek kell osztályt ismételnie. A presbiterek – maguk közül iskolafelügyelőket választva – ellenőrizték a tanulók iskolai mulasztását is. A hiányzásokat büntetéssel sújtották. Azoknak a szülőknek, akik nem engedték gyermeküket iskolába, napi 10 krajcárt kellett befizetni a pénztárba. Ebből a pénzből szegény és árva gyermekeket segélyeztek. A presbitérium és az iskola folyamatos közös munkáját jelzi, hogy amikor a Vallásügyi Minisztérium elrendelte iskolatanács választását, az itt már hét éve működött.

A jól működő iskola életét azonban a nehéz időszakokban megkeserítette a pénztelenség. Mindig nagy gondot jelentett a fűtés megoldása. Általában erre külön pénzt szedtek minden gyermek után. Az 1890-es években 50 krajcárt, 1910-ben 1 koronát. 1917-ben a temető fáit használták fel a fűtésre. Előfordult, hogy rövidítették az órákat, hogy a gyerekek kevesebb időt töltsenek az iskolában. 1915-ben a háború okozta rendkívüli viszonyok miatt az iskolai záróvizsgát a szokásosnál korábban, májusban megtartották.

Az épület megromlott állapota miatt a kis gyülekezet az 1910-es évek végén hozzáfogott, hogy új tanítói lakot építsenek, de ez csak 1926 tavaszára készült el.

Galgóczy Béla tanítói munkája kiemelkedően eredményes volt. Tanulói legnagyobbrészt elvégezték az iskolát! Munkálkodása idején a tanulói létszám megduplázódott. 1893-ban 29 tanuló, míg 1899-ben már 64 tanuló járt az iskolába. Az 1901 és 1906 közötti időszakban szinte minden tanuló befejezte iskolai tanulmányait, mely az akkori viszonyokat tekintve kiemelkedő eredménynek számított. Egyházi énekkart szervezett, melyet halála után nem tudtak ujjászervezni. Kimutatásokat, grafikonokat készített, melyek pontos képet adnak a létszám alakulásáról, a tanulmányi eredményekről, a felekezeti arányok alakulásáról. Jegyzetei a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben találhatóak.

A hevesi református iskola leltárának egy részlete, irkafüzetben. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei. Adattár

A kiváló tanító 1928 februárjában megbetegedett. Ez az év különösen vészterhes volt az egyházközség számára. Új templomuk épülőfélben állt, miközben a lelkész elhagyta a gyülekezetet. A tanítót senki sem tudta helyettesíteni, ezért az iskolát 10 napra be kellett zárni.
Galgóczy Béla 56 éves korában, 1928. június 10-én elhunyt.

Sokat emlegetett, jó tanítóként élt emlékezete a gyülekezetben, ahogyan ezt a presbitériumi jegyzőkönyvben is feljegyezték.
Napjainkban síremlék-táblája a templom előterében látható A gyülekezet tisztelettel őrzi egykori tanítója emlékét.

Források

1. Presbitériumi jegyzőkönyvek. Hevesi Református Egyházközség.

2. Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története, helyi református szokások. Szakdolgozat 1994.

3. Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig. Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis) 1997. 291-317. Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis

Fotó:

1. Galgóczy Béla sírkőtáblájának egy darabja a Református temetőben 1994-ben. Készítette Gy. Gömöri Ilona

2. Az iskola leltárának részlete. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei. Adattár. Gy. Gömöri Ilona