Mikor lehetett először eljutni vasúton Budapesttől Kál-Kápolnáig? A vonattal való utazás lehetősége a két állomás között 1870. január 9-én jött el a közönség számára. Ekkor nyitották meg az új, Hatvan és Miskolc közötti, 115 km hosszú pályaszakaszt. A Budapesttől Hatvanig tartó szakasz már előzőleg, 1867-ben elkészült. A két útvonal teljes kiépítése után létrejött az a gerinc, melyhez a mellékvonalak csatlakozhattak. Ilyen például a Hevesen átvezető és Kisújszállásig tartó rész, mely 1886-ra épült meg. Bár a megye vasúthálózata az országos ütemtől kissé lemaradt, hamarosan a helyi infrastruktúra egyik legfontosabb elemét jelentette.
Az új közlekedési eszköz egy csapásra népszerűvé vált. Sokan igénybe vették, hiszen Kál-Kápolnáról már 2 óra 15 perc alatt Budapestre lehetett érni, a menetjegy ára pedig mindenki számára megfizethető volt.

  Kál, Vasútállomás. forrás: www.vasutallomasok.hu

Természetesen kényelmetlenségek, szokatlan helyzetek mindig akadtak. Mégis a vonatozás népszerűségét jelzi, hogy beszédtémává vált, megjelent a sajtóban is. Egy korabeli elképzelt utazás viszontagságait örökítette meg humoros-szatirikus írásában Pásztor József gyöngyösi gimnáziumi tanár és újságíró. Cikke 1905 májusában jelent meg a Heves és Vidéke folyóiratban.

Írását változtatás nélkül, betűhíven idézem:

Gy. Gömöri Ilona  2023.04.29. 

Forrás és szakirodalom: 

Heves és Vidéke. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi folyóirat 1905. május 18. 
Kriston Pál: Heves megye iparosítása a dualizmus korában. Eger, 1992. Studia Agriensia 

Bagólyuk. Így említette mindenki, hangjában mély szomorúsággal. Amint kiejtették a nevet, minden alkalommal elhalkult a beszéd, elbizonytalanodva, szabad-e emlegetni a környékbeli zsidóság ott elszenvedett fájdalmait. 
Később, kutatásaim során megtudtam, hogy valójában Bagoly-lyuk a hely neve, mely a szóhasználatban rövidült. Szúcs település része, Egertől északnyugatra kb. 20 km-re. Ez a mintegy 50 házból álló bányásztelep jelentette 1944-ben a hevesi zsidóság számára szenvedéseik első állomását.

Szúcs - Bagoly-lyuk képeslapon 1927

Megemlékezésül idézzük fel a 79 évvel ezelőtti eseményeket a történeti források alapján, lássuk, hogyan érkeztek meg a kitelepítettek a gyűjtőtáborba és milyen körülmények várták ott őket!

A gettók létrehozása
1944 áprilisára felerősödtek a korábbi zsidóellenes intézkedések, lépésről lépésre folyt a zsidók elhurcolásának törvényi előkészítése. Április 7-én belügyminisztériumi rendelet született arról, hogy a zsidó lakosságot korra és nemre való tekintet nélkül gyűjtőtáborokba kell szállítani, ahová pénzt és értéket nem, csak élelmet és 50 kg poggyászt vihetnek magukkal. Április 29-én hirdették ki a gettósítási törvényt, másnap a Belügyminisztériumba rendelték Heves vármegye főispánját, alispánját, Eger és Gyöngyös rendőrkapitányait, ahol utasítást kaptak, jelöljék ki a gettók helyét. Május 4-én megszületett az alispáni határozat a kényszerlakhelyek kijelöléséről, melyet másnap részletes cikkben ismertetett az Eger című újság.

Az alispáni határozat szerint Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Tiszafüreden helyben jelölték ki azokat a városrészeket, ahová a helyi zsidó lakosoknak költözniük kellett. A szabályzat szerint Hevesen is kellett volna gettót létesíteni, mivel lélekszáma meghaladta a tízezer főt. Ez mégsem történt meg, mivel egyik településrészt sem tartották erre alkalmasnak. A vármegyei vezetés úgy döntött, hogy a Szúcs község határában lévő bányásztelepen létesít gettót, ezért az Egercsehi Kőszénbánya és Portlandcementgyár munkásházait lefoglalták erre a célra.

Milyen volt ekkor Bagoly-lyuk, a bányásztelep?
Bár Szúcs községhez tartozott Bagoly-lyuk, de a bányatársaság a munkásai számára a falutól 2,5 km-re, a két akna közelében építette fel a bányászlakásokat. A Szúcs központtól elkülönült házsorokat a régi dűlőnevéről nevezték el “Bagoly-lyuknak”. A telep épületei nagyságukat és formájukat tekintve nagyjából egységesek voltak. A házakban több család élt közös konyhát használva.

Az alispán rendelete szerint május 10-ig az addigi lakóknak el kellett hagyniuk a házakat, hogy ne érintkezhessenek a betelepített zsidókkal. Így 27 házból 49 családnak kellett elköltöznie.

Megérkezés és elhelyezés
Május 9-én Hevesről és a Hevesi Járás településeiről több, mint hatszázan indultak el családonként, csendőri felvigyázás mellett, hogy a hosszú gyaloglás után megérkezzenek Bagoly-lyukra. A visszaemlékezések szerint Hevesen a menet a Szerelem Alfréd utcán vonult végig az Egri út irányába.
A parancs szerint legkésőbb május 10-én délután 15 óráig kellett megérkezniük. Amikor odaértek a telepre, a Hevesi Járásból érkezőket a 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 21., 22. és 26. számú házakban helyezték el.
A bányatelepi gettóba a Hevesi Járásból 625 fő érkezett, az egriből 352 fő, a pétervásáraiból 184 fő, a gyöngyösiből 174 fő.
Megérkezéskor fejenként 100 pengőt kellett fizetni a lakásokért, ahová bezsúfolták őket. Egy főre átlagosan 2,24 négyzetméter terület jutott.
A táborlakók a területet nem hagyhatták el, nem telefonálhatak, csomagot nem kaphattak. Levelet küldhettek, melyet Egercsehi közjegyzője cenzúrázott. Élelmezésükről maguknak kellett gondoskodni az otthonról hozott csomagból, illetve a községektől külön bekért élelmiszerekből lakóegységenként kellett főzniük a szintén előre bekért eszközökkel.

Az átélt megpróbáltatásokat tetézte az őrök kegyetlensége. A források három őr nevét említik, akik rendszeres veréssel és más kínzásokkal akarták rávenni a tehetősnek tartott személyeket, árulják el, hová rejtették értékeiket.

Június első hetében a bagoly-lyuki tábor lakóit a kerecsendi téglagyárba szállították, csakúgy, mint az egri és tiszafüredi gettók lakóit. Innen június 9-én gyalogmenetben, csendőri kísérettel, a szántóföldeken át vitték őket Maklárra, a vasútállomásra. Itt – miután név szerint átvették őket a német tisztek – bezsúfolták őket a vagonokba, melyek hamarosan megindultak Kassán át Auschwitz felé.

A maklári vasútállomáson emléktábla, Bagoly-lyukon emlékmű őrzi a zsidó áldozatok emlékét, ahol minden évben megemlékezéseket tartanak az eseményekről.

 A holokauszt emlékmű Bagoly-lyukon. forrás: Bagoly-lyuk facebook oldal

Heves megye zsidóságáról több információ elérhető: HEVES MEMORIAL  https://www.hevesmemorial.hu/

A bejegyzés szerzője: Gy. Gömöri Ilona 
2023. április 16. 

Felhasznált forrás és irodalom: 

- Gy. Gömöri Ilona: Az egyházak szerepe a település életében. In.: Tanulmányok Hevesről (szerkesztette Petercsák Tivadar – Szabó J. József) Heves, 2001.

- Bagoly-lyuk facebook oldal https://www.facebook.com/profile.php?id=100077918961177

- Csiffáry Gergely: Dokumentumok a Heves megyei zsidó lakosok kitelepítéséhez. HEVM_Arc_19__pages241-262 Heves megyei zsidó kitelepítés.pdf

- Molnár Dávid: Bagoly-lyuk 1944. Heves Megyei Levéltár https://mnl.gov.hu/mnl/hml/hirek/bagoly_lyuk_1944 2021. 12.17.

- Orbánné Szegő Ágnes: Heves memorial. https://www.hevesmemorial.hu/v-a-holocaust/

- Orbánné Szegő Ágnes – Fülöp Ágnes: A holokauszt Heves vármegyében. https://hevesholokauszt.hu/

- Szúcs község honlapja. www.szucs.hu

A városközpont egy szép kis utcájában lakom, mely a régi “Sakkmúzeum” épületénél, a Hunyadi utca 2. számnál kezdődik, majd egy éles kanyar után a Deák Ferenc – Gyöngyösi utcák elágazásához vezet. A neve Bethlen Gábor utca, de a hagyományos helyi szóhasználatban még ma is gyakran Kukla-köznek mondják.
Nem gondolnánk, hogy a jelentéktelennek látszó “köz”-nek valaha jelentős funkciója volt, mely meghatározta az utca vonalának kialakítását.
A Bethlen Gábor utca kanyarulata. Fotó: Gy. Gömöri Ilona 2023. március 

Mi szerepe lehetett a kanyarulatnak?  
Ha áttekintjük Heves településszerkezetét, meg is kapjuk a választ.
Ehhez a régi térképekhez kell fordulnunk. Az első részletes, utcavonalakat is tartalmazó térkép II. József korában, 1783-ban készült.
Az 1783-ban készült térkép részlete.  Nyíl mutatja a négyzetes tömböt. Forrás: Arcanum adatbázis 

Ezen egyértelműen beazonosítható a mai Bethlen Gábor utca vonala. Az is nyomon követhető, hogy az utca egy nagyjából négyzetes tömböt határol két oldalról. Feltehetően korábban ez a terület egységes birtoktömbként létezett, melyet védelmül körülhatároltak. Így elkülönítették a szomszédos alacsony fekvésű, vízjárta Csalandrától (Ma Mátyás király utcák, Bartók Béla utcák). Ugyanis a Csalandra vizenyős területe esőzések idején járhatatlanná vált, zegzugaiban “betyárok” is tanyázhattak. Még a 20. században is sokszor elakadtak az itt közlekedő szekerek. Az 1783-as térkép valamelyest a házakról is informál, megjelenítve elhelyezkedésüket, méretükkel lakóik társadalmi helyzetét sejtetve. Kis jobbágyházak láthatók a tömb területén, melyek az utca vonalához igazodnak.

Egy másik, hat évtizeddel később, 1842-ben készült térképen szintén pontosan kivehető az utca iránya. Itt már elnevezést is kapott, bár egyszerűen csak “köz”- ként jelölik meg a mellette lévő kisebb utcával (ma Jókai utca) együtt.Heves Mezőváros belső telkeinek térképe, részlet. 1842. Forrás: Heves Megyei Levéltár U.158. Nyíllal jelölve az utca vonala

A száz évvel későbbi, 1940-es években készült térképrészleten tűnik fel először mai neve: Bethlen Gábor utca. Ez a térkép a házak pontos elhelyezkedését is feltünteti. Az utca mindkét oldala hagyományos, az utcára merőlegesen álló parasztházakkal épült be. Csupán két végének saroktelkein volt terjedelmesebb épület, az egyik Dr. Bóna István régészprofesszor szüleinek, nagyszüleinek háza (Hunyadi u. sarka), a másik a Királyi Adóhivatal épülete (Erzsébet tér sarka) 
Heves belterülete - részlet. 1940-es évek. Nyíllal jelölve az utca vonala. 

Az utca arculatában az 1980-as évek közepétől történt jelentős változás, amikor egyik oldalán megkezdték a társasházak építését. Ez három ütemben valósult meg. 1982-ben a belső, 1983-ben az utca vonalához igazodó, utoljára pedig még két különálló háztömb épült fel. Elhelyezkedésük méginkább hangsúlyossá tette a terület korábbi  tömbszerű, egységes funkcióját. Az 1980-as évek végére létrejött a barátságos, négyszintes épületekből álló "Bethlen Gábor úti lakótelep". A itt álló  társasházakban összesen 10 lépcsőház található lépcsőházanként 8 lakással, tehát összesen 80 lakás tartozik ide. 
Az utca mai arculata fokozatosan, az 1990-es évek elejére alakult ki, melyhez hozzátartoznak a belső részén ültetett fák, a hangulatos játszótér is.  

Épül a lakótelep. 1980-as évek.  Fotó: Acsán Zsolt. 

A Bethlen Gábor utca napjainkban

A továbbiakban nézzük, miért kaphatta a mindennapi beszédben a Kukla-köz nevet?
Kukla Ferencről nevezték el, akinek a háza és az üveges műhelye a sarokban, a kanyarulatnál állt és áll még napjainkban is. A foglalkozása miatt sokan felkeresték, és minden bizonnyal könnyebb lehetett azt mondani, hogy “megyek a Kukla-közbe”, mint a teljes utcanevet, melyhez nem kötődött semmi ismeret.

Kukla Ferenc egykori háza napjainkban (2016.) Fotó: Gy. Gömöri Ilona

Kukla Ferenc üveges és képkeretező mester Nagykőrösön született. A szakmát Budapesten, Kontur Alajos képkeretező műhelyében tanulta ki és sokáig ott is dolgozott. Hevesre a felesége révén került 1949-ben, 51 éves korában. Azért költöztek ide – felesége szülőhelyére – mert akkor Hevesen senki más nem űzte ezt a szakmát. Bethlen Gábor utcai műhelyében húsz évig, 1970-ig fogadta ügyfeleit, ekkor nyugdíjba vonult.
Talán ő sem gondolta, hogy nevét még évtizedekkel később is emlegetni fogják.

Köszönöm Keresztesi Istvánné munkámhoz nyújtott segítségét, szóbeli adatközlését. 

Gy. Gömöri Ilona
2023. március 

Tél végén az ember lelke örömre vágyik. Felforgatni a hétköznapokat, olyat csinálni, ami nem megszokott. Táncolni, jókat enni, valaki mássá válni, átalakulni.
A mulatság határai igen szélesek a visszafogott jótékonysági báltól a féktelen tobzódássá váló tréfacsinálásig.
A “boldog békeidők” társasági életének meghatározó alkalmai voltak a farsangi bálok, melyek Hevesen társadalmi rétegek vagy foglalkozási ágak szerint szerveződtek.
A “nobel-bálokra” az egész megye elitje, a művelt, nemesi származású birtokos osztály hivatalos volt. Külön bálozott a hivatalnoki, értelmiségi és kereskedő réteg. A népbálokon a földművelők, iparosok vettek részt, ahol a részvétel díja senki számára nem számított elérhetetlennek.
A bálokról korábbi írásaimban már esett szó. (Lady patronessek és decemvirek a hevesi bálokon - Hevesi Históriák 2020.01.24., Így báloztak Hevesen 150 éve - Hevesi Hírportál 2018.02.11.)  

Most pillantsunk bele a két világháború közötti korszak hevesi farsangjainak világába! Miben különböztek ezek a mulatságok a korábbi báloktól? Hogyan nyilvánult meg bennük a tavaszvárás öröme, milyen elemekkel gazdagodott a farsangi tradíció?

Az első világháborút követő időszak jelentős változásokat hozott az élet minden területén, mely érintette a társasági életet is. A báli kultúra válságba került. A pompás ruhák, a tánctudás, a szigorú etikett egyre inkább terhet jelentett és a középosztály számára elérhetetlenné vált.
Ami megmaradt, sőt tovább mélyült, az a társadalmi rétegek mulatságainak elkülönülése. A különböző csoportok közötti határvonalat mélyítette a látványos térbeli elkülönülés is. Az 1920-as évektől – a Kultúrház és a Polgári Olvasókör, majd az Ipartestület székházának létrehozásától - az iparosok saját területükön mulattak. A földművesek a Gazdakör épületében és annak udvarán tartották mulatságaikat. Az értelmiség és az úri réteg számára továbbra is a Kaszinó adott otthont.
                         Hevesi hölgy az 1920-as évekből, Ángyán Gyuláné 

Az 1930-as évekre átalakult az életmód, változott az öltözködés, a higiénia, a nők helyzete. A divatot egyre inkább a kor új technikai vívmányai és a tömegkultúra új eszközei közvetítették, melyek közül a mozi igen előkelő helyen állt. Az információ gyorsan terjedt, így a társadalom egészére hatással volt a változás. A hölgyek számára a követendő mintát már nem az arisztokrácia tagjai, hanem külföldi, leginkább amerikai hírességek nyújtották.

A jelmezek elveszítették egyediségüket, mert tért hódítottak a készen megvásárolható álarcok, melyeket katalógusból választottak.

       Kereskedői katalógus részlete az 1930-as évekből 

Az 1930-as években egy helyi papírkereskedő katalógusában többféle kész papírmasé álarc szerepelt: bohóc, boszorkány, ördög, Mikulás, kínai, fiú, lány, állatok, stb. Az álarcok között megjelentek a filmekből ismert komikusok arcai is, mint pl. Chaplin. Megjelent a napjainkra szinte elfeledett dán filmkomikus páros alakja, Zoró és Huru is. A sovány, hórihorgas Zoró és az alacsony, kövér Huru alakját a burleszkfilmekből ismerhették a hevesiek is.

A katalógus szerint jelmezekhez való papírsapkákat is árultak, mint pl. a színes kreppből vagy fényes anyagból készült fez, a huszársapka, partizánsapka, cilinder, tiroli kalap, maharadzsa fejdísz vagy turbán díszes kócsaggal.

A továbbiakban lássunk egy-egy reprezentatív példát arra, hogyan zajlottak a farsangi bálok az 1920-as, 1930-as és 1940-es években!

Jótékonysági bál a Kaszinóban az Orsolya Zárda javára 1923.

1923 februárjában Heves köztiszteletben álló asszonyai szerveztek jótékonysági bált. Célul tűzték ki a frissen létesült Orsolya Zárda támogatását. Az egyházi iskola 1922-ben kezdte meg működését, melyet a jótékonyság bál bevételével is segíteni kívántak. Ezért fogott össze három tekintélyes hölgy: Maczky Györgyné, a Hevesi Járás volt főszolgabírójának felesége, Hampel Endréné, a Hevesi Királyi Járásbíróság elnökének felesége, valamint a nemes földbirtokos kiskarándi Nánássy Mihályné. Az alkalomra feldíszítették a Kaszinó nagytermét, mely “tündéri látványosságot” nyújtott. Nagytermében miniatűr pavilonokat helyeztek el, melyekben virágot, dohányt árusítottak, ételeket és italokat szolgáltak ki. Ügyüknek megnyerték az egri honvédgyalogezred zenekarát is, akik “sétahangversennyel” is meglepték a közönséget. A mulatság jövedelméből 172 ezer korona gyűlt össze az Orsolya Zárda céljaira. .

(Forrás: Egri Népújság, 1923. február 9.)

    A Polgári Olvasókör épülete és udvara 

A Nőegylet jelmezes bálja a Polgári Olvasókörben 1939.

A Hevesi Iparos Jótékony Nőegylet 1939. február 2-án rendezte jelmezes álarcos bálját a Polgári Olvasókörben. (A Polgári Olvasókör egykori épületének mai helye: Szerelem Alfréd u. 20.) A termet az egylet szépen feldíszítette, ahol 9 óra után gyülekezett a bál közönsége. Bevonultak a jelmezesek, majd megkezdődött a tánc, mely “egyre fokozódó hangulattal” a reggeli órákig tartott.
Sokan öltöttek jelmezt, sőt jelmezversenyt is tartottak. Az első díjat Petrik Csibi Flit jelmeze kapta, másodikat Kovács Teréz Szív jelmeze, a harmadikat Achel Baba Lepkefogó jelmeze. A rendezőség a díjnyerteseknek ajándékkal kedveskedett. Jelmezben jelentek meg még Vígh Rózsi (Boy), Jarosek Mária (matyó férfi), Pászthy Irén (matyó nő), Vígh Ica (pólyás baba), Achel Sándorné (kozák), Petrik Zoltán (szakács), Vígh Ferenc (paraszt), Morcsányi Gábor (esernyős). A mulatság jótékony célra is szép eredményt hozott, a pénztár bevétele 379 pengő volt.

(Forrás: Heves és Vidéke 1939. február 5.)

 Az 1926-ban épült Kultúrház a Szerelem Alfréd úton 

A Polgári Olvasókör farsangja színielőadással 1943.

A Polgári Olvasókör 1943 farsangján a Kultúrházban rendezte ünnepségét, mivel a programban színielőadás szerepelt. (A Kultúrház a Polgári Olvasókör épületével egy telken állt, mai helye a Szerelem Alfréd út 20.)
Dr. Bessenyei Sándor részletesen leírta az ünnepi eseményt, mely megjelent a Heves és Vidéke című hetilapban:

(Forrás: Heves és Vidéke 1943. február 10.)

Mint láthattuk, farsangi szokásaink sokat változtak a “boldog békeidők” óta. A bálok helyét a két világháború közötti időszakra fokozatosan átvették az egyesületi keretekben szervezett mulatságok. A rendezvényeken a tánc mellett az 1930-as években már nagy szerepet kapott a jelmez, az álarc is. Később színielőadással is bővítették a programot.

Napjainkig újabb változásokon ment át a farsangi ünnepség az iskolai jelmezversenytől az intézmények, egyesületek javára szervezett jótékonysági estekig. Minden bizonnyal a jövőben még további átalakulások következnek farsangi szokásainkban, de a lényeg mégis ugyanaz marad, legyen alkalom együtt örülni, vidámsággal űzni el a hideg telet! 

Pontosan száz éve áll egy kőkereszt Pusztacsászon, a 31-es főút mellett, egy régi ház előkertjében.

Felirata és alapítványi okirata szerint Tóth Illés „szegény viszonyok között élő földműves” a „Császi út mentén”, saját telkén állíttatta 1922-ben. Nem tudjuk, hogy létrehozásának lehetett-e közvetlen kiváltó oka. Családja szerint Tóth Illés mélyen vallásos ember volt, ezzel magyarázható a keresztállítás. 

A kereszt felirata:

HIT REMÉNY SZERETET

VEZESSE A LELKEKET

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

ÁLLÍTTATTA TÓTH ILLÉS ÉS NEJE SZILÁGYI ERZSÉBET

1922

Talapzata lépcsős kialakítású, törzsének feliratmezője kétoldalt oszlopos. A kereszt tövében Szűz Mária szobra áll.
Készítője a neves egri kőfaragó, Krizsán Ignác volt, aki 1000 koronáért vállalta a munkát. Nagyon hasonlít a szintén Krizsán mester által faragott Csikós-kereszthez (Makkos-dűlőben állt, mára elpusztult) és a Pélyi úti kereszthez.
Buczkó János az egri érseknek írott jelentése szerint Tóth Illés keresztje „a vallásos érzületnek s a jó ízlésnek mindenben megfelel.” Az állíttató a kereszt helyeként 9 négyszögöl földterületet íratott át az egyház javára.

A keresztek felállításának az egyház által megszabott rendje volt. Először a plébánosnak kellett bejelenteni a szándékot. Az állíttatónak biztosítania kellett a kereszt későbbi fenntartását, ezért keresztalapítványt, fundációt kellett tennie.
Az 1920-as években a keresztalapítványok egységes minta szerint, formanyomtatványon készültek. A plébános a „Szabályszerű jelentés” című űrlap nyolc kérdésének kitöltésével minden információt közölve kérte az érseki jóváhagyást és a kereszt felszentelésének engedélyezését. Az elvárt alapítványi összeg 400-500 korona volt, amit az Egri Ájtatos Alapítványi Hivatalhoz, később az Egyházmegyei Takarékpénztár Rt.-hez kellett befizetni. Az állíttatók a pénzösszegen kívül 4-9 négyszögöl földterületet is felajánlottak, melyet telekkönyvileg az egyház javára írattak jelképes vételárért.

Az út menti keresztek múltjának kutatása során Hevesen összesen 24 kereszt létezését sikerült dokumentálnom 2000-ben. Ezek közül 11 megsemmisült az idők során.

Keresztet állító elődeink ha magánemberként cselekedtek is – mint Tóth Illés – a köz számára adtak valami nagyon fontosat. Nemcsak személyes bizonyságtételük volt a keresztállítás. Jelet és jó érzést adtak a keresztény ember számára. Hiszen ahol feszületeket lát a járókelő, az idegen, úgy érzi, megszentelt földön jár és jó emberek lakják a környéket. 

Tisztelet érte Tóth Illésnek és minden keresztet állító elődünknek!

 Bővebben:

Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok és falifülkék Hevesen és határában. Agria 36. Az Egri Múzeum Évkönyve, Eger, 2000. 347-383.

Szöveg: Gy. Gömöri Ilona
Fotók: 2000, 2022. Gy.G.I.

Közel három évtizede a hevesi református temetőben találtam rá egy megsérült, magányos sírkőtáblára, melyen csak egy név és két évszám állt. Eltelt néhány hónap, és kiderült számomra, hogy a táblán szereplő név, Galgóczy Béla a gyülekezet egykori iskolájának tanítója volt. A Hevesi Református Egyházközség történetének kutatása során a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben, valamint az egyházközség irattárában fellelt dokumentumok adataiból rajzolódott ki előttem, hogyan működött az egykori református iskola, milyenek lehettek a tanítók mindennapjai.

Galgóczy Béla az iskola történetében a leghosszabb ideig, 31 évig töltötte be itt tanítói szolgálatát, melyet kiemelkedően eredményesen végzett.

 Fotó: Heves, Református temető. Készítette: Gy. Gömöri Ilona 1994.

Galgóczy Béla 25 évesen, 1897-ben került Hevesre. Előtte a maklári iskolában tanított. A hevesi gyülekezet őt hívta meg a megüresedett tanítói állásra. 1897 szeptemberében kezdte meg munkáját. Érkezésekor a gyülekezet rendbe hozta a tanítói lakást, ami az iskolával egybeépült. Ez azzal járt, hogy a szobákból „kivetették” a búbos kemencét, és kamrát, ólat is építettek.

Ebben az évben 44 tanuló járt az iskolába, akiknek döntő többsége református vallású volt, mindössze 7 fő római katolikus.

Milyen díjazást tudott adni számára a kicsiny egyházközség?

Díjlevele a következőket tartalmazta:

1. 300 Ft évi javadalom
2. alkalmatos lakhely, a vele lévő 6 vékás kertnek használata.
3. két jó szekér fűteni való szalma vagy évente 6 Ft.
4. minden iskolás gyermektől 1 Ft, 1 csirke, 8 tojás
5. temetési stóla 50 krajcár
6. Zsoldos Zsigmond 500 Ft alapítványának kamata vagy helyette 5 köböl rozs.
7. Zsoldos Sándor adományából az ötödrészi szőlőskertben fekvő 8 csatornájú, 9 sorú szabad szőlő örökös használata

A 300 Ft évi javadalom messze elmaradt az országos átlagtól, mely megközelítette a 600 Ft-ot. Ennek oka feltehetően nemcsak a szűkös fenntartói forrás, hanem az, hogy a tanító még természetbeni juttatásokat is kapott. Jelentős kiegészítésnek számított a Zsoldos-testvérek alapítványából jutó termény, illetve szőlőföld-juttatás. A két jótékony református földbirtokos 1859-ben, az egyházközség önállósodásakor saját vagyonából ajánlotta fel ezeket a juttatásokat a mindenkori tanító részére.

Milyen volt az iskolaépület Galgóczy Béla idejében?

1867-ben építették, mivel az előző, iskola céljára használt építmény leégett.
Hossza 12 öl (kb. 22 méter), tornáca 4 sukkos (1 sukk hossza egyenlő a két ököl és a kinyújtott, egymás felé mutató, összeérő hüvelykujjak együttes hosszával)
Tetejét zsindely fedte. Az iskola épületéhez az 1890-es években hozzá toldottak egy új tantermet, mely még 3 öllel növelte az iskola hosszát.
Az 1910-es évekre megromlott az épület állapota. Bazsó Tivadar községi orvos egy jelentésben avultnak, szűknek nyilvánította. Az új iskola csak 1930-ban, Galgóczy Béla halála után épült fel.

Hogyan működött az iskola?

A feladatot mindig egy tanító látta el, akadályoztatása esetén a lelkész vagy a felesége, esetleg egy presbiter. Az egyházközség iskolájának fennállása alatt 17 tanító működött. Szinte kivétel nélkül pályázat alapján töltötték be tisztséget. A pályázatokat a Néptanítók Lapjában vagy a Sárospataki Lapokban tették közzé, majd a jelentkezők közül titkos szavazással választott a presbitérium. Kivételnek számított Galgóczy Béla, akit személy szerint hívtak meg a tanítói állásra.

A presbiteri üléseken rendszeresen foglalkoztak a tanítás kérdéseivel is. Itt döntötték el a tanító javaslatára, kinek kell osztályt ismételnie. A presbiterek – maguk közül iskolafelügyelőket választva – ellenőrizték a tanulók iskolai mulasztását is. A hiányzásokat büntetéssel sújtották. Azoknak a szülőknek, akik nem engedték gyermeküket iskolába, napi 10 krajcárt kellett befizetni a pénztárba. Ebből a pénzből szegény és árva gyermekeket segélyeztek. A presbitérium és az iskola folyamatos közös munkáját jelzi, hogy amikor a Vallásügyi Minisztérium elrendelte iskolatanács választását, az itt már hét éve működött.

A jól működő iskola életét azonban a nehéz időszakokban megkeserítette a pénztelenség. Mindig nagy gondot jelentett a fűtés megoldása. Általában erre külön pénzt szedtek minden gyermek után. Az 1890-es években 50 krajcárt, 1910-ben 1 koronát. 1917-ben a temető fáit használták fel a fűtésre. Előfordult, hogy rövidítették az órákat, hogy a gyerekek kevesebb időt töltsenek az iskolában. 1915-ben a háború okozta rendkívüli viszonyok miatt az iskolai záróvizsgát a szokásosnál korábban, májusban megtartották.

Az épület megromlott állapota miatt a kis gyülekezet az 1910-es évek végén hozzáfogott, hogy új tanítói lakot építsenek, de ez csak 1926 tavaszára készült el.

Galgóczy Béla tanítói munkája kiemelkedően eredményes volt. Tanulói legnagyobbrészt elvégezték az iskolát! Munkálkodása idején a tanulói létszám megduplázódott. 1893-ban 29 tanuló, míg 1899-ben már 64 tanuló járt az iskolába. Az 1901 és 1906 közötti időszakban szinte minden tanuló befejezte iskolai tanulmányait, mely az akkori viszonyokat tekintve kiemelkedő eredménynek számított. Egyházi énekkart szervezett, melyet halála után nem tudtak ujjászervezni. Kimutatásokat, grafikonokat készített, melyek pontos képet adnak a létszám alakulásáról, a tanulmányi eredményekről, a felekezeti arányok alakulásáról. Jegyzetei a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben találhatóak.

A hevesi református iskola leltárának egy részlete, irkafüzetben. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei. Adattár

A kiváló tanító 1928 februárjában megbetegedett. Ez az év különösen vészterhes volt az egyházközség számára. Új templomuk épülőfélben állt, miközben a lelkész elhagyta a gyülekezetet. A tanítót senki sem tudta helyettesíteni, ezért az iskolát 10 napra be kellett zárni.
Galgóczy Béla 56 éves korában, 1928. június 10-én elhunyt.

Sokat emlegetett, jó tanítóként élt emlékezete a gyülekezetben, ahogyan ezt a presbitériumi jegyzőkönyvben is feljegyezték.
Napjainkban síremlék-táblája a templom előterében látható A gyülekezet tisztelettel őrzi egykori tanítója emlékét.

Források

1. Presbitériumi jegyzőkönyvek. Hevesi Református Egyházközség.

2. Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története, helyi református szokások. Szakdolgozat 1994.

3. Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig. Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis) 1997. 291-317. Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis

Fotó:

1. Galgóczy Béla sírkőtáblájának egy darabja a Református temetőben 1994-ben. Készítette Gy. Gömöri Ilona

2. Az iskola leltárának részlete. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei. Adattár. Gy. Gömöri Ilona

Van egy különleges épület a Szerelem Alfréd utcában, mely egyediségével az utca meghatározó látványelemévé vált. Fatornácos háznak vagy Piroska-villának is nevezik. Heves büszkesége volt ez a villa száz-százhúsz évvel ezelőtt, több korabeli képeslapon is szerepel.
Ki építtette és mikor? Kiről nevezték el? Miért számított divatosnak akkor az építésmódja?
Új kutatásom eredményét szeretném megosztani az érdeklődőkkel.

A villát a boldog békeidőkben, 1902-ben építtette Heves egyik rangos személyisége, Nemcsik Kálmán, a Hevesi Királyi Járásbíróság vezetője. A ház helyének kiválasztása nem tekinthető véletlennek. Az új, alig több mint tíz éve megnyitott Szerelem Alfréd utcán építették fel, mely akkor Heves legszebb utcájának számított. Megnyitására azért került sor 1889-ben, mert akkor építették ki a vármegyei törvényhatósági út új szakaszát, mely Dormándtól Hevesen át Jász – Nagykun – Szolnok vármegye határáig tartott.
Heves város képviselő-testülete törekedett arra, hogy az új utca valóban a község legszebb utcája legyen. Ezért szabályzatot alkottak az itt felépítendő házak építésmódjáról, utcafrontjuk kialakításáról. A rendelet betartását „szépítészeti bizottság” felügyelte és ellenőrizte.
A század elejére módos polgárházak sora épült itt, a korzó pedig Heves polgári fejlődésének jelképévé vált. Az utca kezdetén, az Úrikaszinó előtt rendszeresen térzene szólt, középrészén (ma Szerelem Alfréd u. 20.) nyílt a népkert, a helyi kultúra fontos helyszíne. Vasárnap délutánonként sétálókkal népesült be a korzó. A lányok szívesen vonultak végig egymást karonfogva a kellemesen üdítő élményt nyújtó Nyitrai-tóig, majd vissza.

Az utca különleges, legszebb háza volt a Piroska-villa. Tornya messziről látszott, vonzotta a járókelők tekintetét.  Stílusa az alpesi házak hangulatát idézte. A nyitott fatornác díszesen faragott oszlopaival a svájci hegyek jellemző épülettípusa. Gyakran építették fürdő- és pihenőhelyeken, az ott megforduló vendégek pedig szívesen vitték mintaként haza akkor is, ha típusa a sík vidéken idegennek számított. Feltehetően Nemcsik Kálmán is utazásai alkalmával figyelte meg a divatos építésmódot.
A jó ízlésről és jómódról tanúskodó villa 1902 őszére épült fel. A tetőszerkezet és a torony elkészülte alkalmával nagyszabású bokrétaünnepet is tartottak, melynek emlékét korabeli feljegyzés is megőrizte.
Az építtető Nemcsik Kálmán ekkor 59 éves volt, már több mint tíz éve a Hevesi Királyi Járásbíróság vezetőjeként pályája csúcsán állt.
Hogyan került Hevesre és miért nevezte Piroska-villának a házát?
Nagykőrösön született 1843-ban. A nagykőrösi református kollégiumban érettségizett. Arany János és Szilágyi Dezső tanították. Közigazgatási pályafutását Szolnok megyében kezdte, a vármegyénél. 1872-ben, 29 éves korában került Hevesre, ahol előbb albíró volt, majd 1890-ben lett a Járásbíróság vezetője. Nemcsak a közigazgatásban vitt vezető szerepet, a társadalmi életben is tisztségek egész sorát viselte. Számtalan közéleti megmozdulásnak, eseménynek kezdeményezője vagy részese volt.
Felesége, Őrley Piroska Nagyváradról származott. Az esküvőjüket is Nagyváradon tartották 1886 májusában. A nevezetes partiumi családnak több kiemelkedő egyénisége volt. Őrley Piroska öccse, Kálmán Bihar megyei főjegyző. Húga, Őrley Flóra híres operettprimadonna.
A Piroska-villa elnevezést a feleség, Őrley Piroska és leányuk, Nemcsik Piroska nevéről kapta az épület.

Nemcsik Kálmán 1911-ben vonult nyugalomba. Ebből az alkalomból – „sok évi hű és buzgó szolgálata elismerésérül” – királyi kitüntetést kapott, Ferencz József a III. osztályú Vaskoronarendet adományozta számára.
Nemcsik Kálmán 1914-ben, felesége 1932-ben hunyt el. Leányukra, Nemcsik Piroskára – aki idős korában a „nagyáruda engedélyeseként”, trafikosként dolgozott – még ma is többen emlékezhetnek.

A mellékelt képeslapot a tizenéves Nemcsik Piroska küldte Hevesről 1906-ban barátnőjének, Árkosy Líviának Nagyszebenbe a „Szt. Ferenczrendi nővérek” zárdájába. Képes oldalán „ez a mi házunk” kifejezéssel pontosan megjelölte négy éve épült házukat.

A villa – bár mára sokat veszített eredeti szépségéből – egyediségével ma is az utca meghatározó látványeleme. Megőrzésre érdemes értékeink közé tartozik!

Heves múltbeli értékei között előkelő hely illeti Nemcsik Kálmán személyiségét is, akit a község polgári fejlődésének egyik legfőbb előmozdítójaként kell megőriznünk az emlékezetünkben!

Forrás:

• Gy. Gömöri Ilona: Üdvözlet Hevesről. Település – Arculat – Hagyomány. Heves településképi arculata. Heves, 2021. Kiadó: NOTITIA Alapítvány.

• Képeslapok a Szerelem Alfréd utcáról 1900 - 1960.

• Heves vármegyei ismertető és adattár. Szerkesztő: Ladányi Miksa. 1936.

• Heves és Vidéke hetilap cikkei 1900 – 1903.

1902. június 19-e délutánján a hevesi főtéren nézelődők izgalmas kocsiversenynek lehettek tanúi. A község néhány előkelősége  próbára tette lovait és saját képességeit úri kedve szerint. A Kaszinó előtt gyülekezett a társaság és a kíváncsiskodók hada...

A verseny célja: hajtás Tenkig és vissza!
A küzdők Spitzer Vilmos, Weisz Jónás és Vitz Dávid kocsi-lovai.
Spitzer Vilmos és Weisz Jónás saját maga hajtotta lovait, Vitz Dávid hajtója pedig Dr. Remenyik István volt.


A verseny öt órakor a Kaszinó elől indult. Itt sorakozott fel a versenybírák bizottsága is: Nemcsik Kálmán táblabíró (a Járásbíróság vezetője), Dr. Remenyik József (Dr. Remenyik István édesapja), és Kohn Gábor. Elsőként Spitzer Vilmos indult el, majd öt perc után Dr. Remenyik István, újabb öt perc múlva pedig Weisz Jónás. Tenken “bizalmi férfiak” ellenőrizték a versenyt: Brünauer Emil (királyi közjegyző), Finta Dezső és Kaszab Imre.

A futamtávolság kb. 17 km volt. Dr. Remenyik István a távot 39 és ¾ perc alatt tette meg, Weisz Jónás 44 perc alatt, Spitzer Vilmos pedig 44 és ½ perc alatt.

                  Az Úrikaszinó épülete a 20. század elején (korabeli képeslap részlete) 

A verseny – amellett, hogy valódi megmérettetést jelentett- alkalmat adott a társasági életre is. A Kaszinó előtt cigányzene szólt, belül pedig büfét rendeztek a érdeklődő “eszmefuttatók” részére.

Az esemény főként az úri réteg – birtokosok, városi tisztségviselők, hivatalnokok - számára jelentett szórakozási alkalmat. A birtokosok dicsőségnek és egyben szívügyüknek tekintették, hogy a lótenyésztésben is elöl járjanak. Közülük többen gazdasági akadémiát is végeztek, és sikeresen gazdálkodtak. Szívesen vitték lovaikat nagyobb közönség elé, bemutatókra, ahol gazdaként büszkék voltak egészséges, szép és erős állataikra. A korszakban egymást érték a mezőgazdasági kiállítások.  
Különösen nagy sikereket ért el Dr. Remenyik István hevesi birtokos és tb. főszolgabíró, aki nagy hozzáértéssel és kedvvel foglalkozott lovaival. Félvér lovaiért 1905-ben arany oklevelet kapott egy hevesi kiállításon.
Rangos elismeréseket kapott a képzett gazdász, birtokos Spitzer Vilmos is, aki kb. ötven lovat tartott, emellett kb. háromezres állatállománya volt és eredményesen gazdálkodott hevesi és pélyi földbirtokán. Tagja volt a község képviselő-testületének. Sok-sok közéleti funkciót betöltött, így a helyi társadalmi élet vezető egyéniségének számított. 
A résztvevő urak maguk alkotta szabályok szerint versenyeztek. Nem is létezett még egységes, országos szabályzat. Majd csak a két világháború közötti időre kristályosodtak ki és kerültek rögzítésre a lovassportok játékszabályai. De a hevesihez hasonló távhajtó viadalok tapasztalatai minden bizonnyal hozzájárultak az általános szabályrendszer megalkotásához. 

Forrás: Heves és Vidéke hetilap. 1902.
            Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Borovszky Samu 1909.

Szerző: Gy. Gömöri Ilona 
2022. szeptember 10.

A fiatalabb generációk alig ismerik a Heves város déli részén található tavat, legfeljebb negatív élmények kapcsolódnak hozzá a környék elhanyagoltsága miatt. Az idősebbek és az előttünk járó hevesi emberek életében azonban még jelentős szerepet töltött be a Viczán-tó. Múltja még feltárásra vár, de ez alkalommal összegyűjtöttem a jelenleg elérhető történeti adatokat kiegészítve saját tapasztalataimmal.
       A Viczán-tó az 1980-as években. Fotó: Szedlák György 

Mikor keletkezett a tó?

A Viczán-tó helyét csak az utóbbi mintegy száznyolcvan évben lehet viszonylag pontosan lokalizálni. A korábbi századokban itt, Heves déli részén, a „város körüli csapáson” (a települést határoló körúton) kívül több kisebb-nagyobb gödör, mélyedés volt, melyek a csapadékosabb időszakokban megteltek vízzel, máskor kiszáradtak. Az első katonai térképfelmérés idején, 1783-ban még nem jelölték a tószerű állóvizet. A 19. század közepén állandósult helye, így ettől az időszaktól szerepel a térképfelvételeken is. Tehát a mai Viczán-tóra tekinthetünk úgy, mint az egykor itt elterülő mocsaras, tószerű vizek emlékének utolsó őrzőjére.

Hogyan hasznosították?

A környék lakosai többféleképpen hasznosították a „Güdrök”-et. Kitermelt földjéből vályogot vetettek, melyekből házaikat építették. Nyáron kenderkötegeket helyeztek vizébe, melyeket kövekkel is lenyomtattak, majd néhány nap után a parton szárítottak meg. Ez a munka a kender feldolgozásnak első lépései közé tartozott, melyet később még követett a kender törése, puhítása gerebenezése, fonása, végül a szövés, a házivászon elkészítése. A tó melletti célszerű gazdálkodást mutatja, hogy a 19. században kenderföldek is voltak mellette.

A tó vizét kiválóan hasznosíthatták az állatok ellátása során is. A mellette lévő széles területsáv kizárólag legeltetésre szolgált, lényegében ez a sáv választotta el Heves lakóövezetét és a kaszálókat, gyepeket, szántókat. Ide hajtották ki a gulyát, melynek emlékét a közeli helynevek is megőrizték. 

Miért kapta a Viczán-tó elnevezést?

Elnevezését a 19. század második felében kapta a tó mellett élő Viczán családokról. Több Viczán-testvér lakott egymás mellett a mai Radnóti Miklós utcában, majd a környező utcákban is, akik jelentős gazdálkodónak számítottak.
Családi hagyományuk számon tartotta, hogy az elődök „részt vettek a község megalapításában, róluk utcát is neveztek el.” Az elnevezés nem volt hivatalos, de a Radnóti Miklós utcát minden helybéli „Vicán-sor”-ként említette.
A családból különösen nagy tisztelet övezte Viczán Jánost. 1884-ben született. Édesapja mellett tanulta a gazdálkodást, az 1930-as években 65 holdat művelt. Tagja volt Heves képviselő-testületének is és a Gazdakörben is tevékenykedett. Felesége Inczédi Mária.

Néprajzi adatgyűjtésem során 1988-ban jártam a Radnóti utcában Viczán Mihály portáján. A módos parasztház és a szérűskertként is használt hatalmas udvar, a rajta lévő óriási szénakazlak, a terménytároló, a nagy istálló, góré, ólak, a háziállatok, a régi munkaeszközök látványa, valamint a bölcs gazdával való beszélgetés azóta is megbecsült emlékeim közé tartozik.

A Viczán-tónak az 1990-es évekig jelentős szerepe volt a város életében. A felüdülést szolgálta, szívesen horgásztak benne, télen korcsolyáztak. Később eliszaposodott, benőtte a nád. A jövőben új esély nyílhat a tó életében, hogy megújult szerepet kapjon az itt élők mindennapjaiban.

Forrás:

- I. katonai felmérés térképe 1783. Heves.
- Heves várossa egész határának Összesítés előtti jelen álományos II ik vagy Déli Szakaszú Térképe az 1841. évi felmérés szerint. Heves Megyei Levéltár
- Bóna István: Heves településtörténete az újkőkortól az Árpád-korig. Tanulmányok Hevesről. Szerkesztette Petercsák Tivadar és Szabó J. József. Heves, 2001. 7-29.

Gy. Gömöri Ilona 2022. augusztus

Hogyan választottak nyári pihenőhelyet a tehetős dél-hevesi nemesi családok tagjai százhúsz-száznegyven évvel ezelőtt?
Ha nem a tengerpart volt úticéljuk, akkor igyekeztek egy hegyi gyógyfürdőt felkeresni, így a pihenést össze tudták kötni a gyógyulással. Sokszor egyenesen az orvos javasolta a betegségnek megfelelő egyik vagy másik gyógyhelyet. Mivel akkoriban az orvostudomány több betegséggel szemben szinte tehetetlen volt, vagy nehezen ismerte fel a kórképet, így gyakran folyamodtak ahhoz, hogy a pácienst a megfelelőnek ítélt fürdőhelyre küldték. A választásban fontos szempont volt, - főleg a sík vidékeken lakók számára - hogy a környezet a nyári meleg ellen is enyhet nyújtson. Emellett ösztönző tényezőnek számított a modernebb, polgárosultabb életforma követése, a fürdőzés divatja is. 

A megfelelő fürdőhelyet keresve nem kellett túlságosan messzire utazni. Ásványi anyagokban gazdag, gyógyító forrásvizek az egész Kárpát-medence szinte minden tájegységén előtörnek.  Erre alapozva a kiegyezés után óriási iramban létesültek fürdőhelyek, melyet segített az ipar és technika fejlődése, a gazdasági fellendülés.  Így az 1880-as évekre több száz színvonalas fürdőhely közül lehetett választani a Monarchia területén. Ez az időszak a hazai fürdőtörténet aranykorának tekinthető.  Egyes helyeket a természet csodájaként hirdettek és reklámoztak, a hihetetlen gyógyulások történetei szájról-szájra jártak. 

Dél-Heves nemes családai között az egyik legnépszerűbb fürdőhelynek számított Koritnyica. Minden bizonnyal leginkább a gyomorbajban szenvedők választották, akik elsősorban gyógyulni szerettek volna. 
Itt kezeltette magát a tenki földbirtokos, Pazonyi Elek Dezső első felesége, Runyai Soldos Klára. Gyászjelentéséből tudjuk, hogy 35 éves korában, 1883. június 23-án Koritnyicán hunyt el. Tenken a családi sírboltban helyezték végző nyugalomra.

Szintén Koritnyicán gyógyult Makay Félixné szül. Levrencsik Mária hevesvezekényi földbirtokos, aki szintén ezen a fürdőhelyen halt meg 1902. július 13-án, 62 éves korában.

Milyen volt  a koritnyicai fürdő fénykorában, a 19. század végén? 
Koritnyica Rózsahegytől 15 km-re délre található, Oszada (Liptovska Osada) település része. Ha valaki vonattal érkezett ide – a kassa-oderbergi vasútvonalon – akkor Rózsahegynél kellett leszállnia. Innen keskeny nyomtávú vasúttal is el tudott jutni Koritnyicára.  
A helyi forrás vizét a magyar nemesek már a 17. században szívesen fogyasztották. Az 1780-as években hivatalos úton is elkezdték a források gyógyerejének szakmai kutatását. A Monarchiában a legjobb ásványvízzé minősítették, mely az 1873-as bécsi világkiállításon díjat nyert. A századfordulón az egyetlen európai ásványvízként ismerték Amerikában a koritnyicai vizet. Palackozása már a 19. században megkezdődött, így kapható volt egész Nyugat-Szlovákiában, Bécsben és Pesten is. Miben rejlett gyógyító ereje és egyedisége? 
A koritnyicai vizek vasas savanyúvizek, nagy mennyiségben fordul elő bennük a vasbikarbonát és a keserűsó. Legnagyobb sikerrel gyomor- és bélbajok, máj- és lépdaganatok, epekövek, sárgaság s aranyeres bántalmak ellen használták. 
Különegességét adta az is, hogy egész Szlovákiában itt található a leghidegebb, 5,4 Celsius fokos természetes ásványvíz. 

A fürdőtelep a 19. században keletkezett. Gyönyörű fenyves erdők között állt, a Prasiva hegység tövében, 847 méter magasságban. Az itt előtörő sok ásványos forrás közül leginkább a Béla-, Zsófia-, Ferenc József- és Ilka-források voltak használatban. Koritnyica fogadóiban és nyaralóiban közel négyszáz szoba állt a fürdővendégek rendelkezésére. A fürdőházban 30 kabin és egy nagy tükörfürdő is volt. Ezen kívül lápfürdőt és hidegvízgyógyintézetet is létesítettek. Tehát a gyógyvizet egyaránt használták ivásra és fürdőzésre is. A gyógyítás sikerét a levegő jótékony hatása is segítette.

Többször megfordult Koritnyicán Vajda János költő is, aki élete utolsó két évtizedében (1880-1890-es években) kínzó gyomorbaját kezeltette itt. A “Magyar fürdők” című írásában részletesen ismertette a fürdőhelyet, képet adva a korabeli ellátásról és az ottani társas életről is.

Koritnyica napjainkban
Az egykor híres, nevezetes fürdőhelyen megállt az idő  1989 körül. Az 1939 óta állami fenntartásban működő fürdőintézményt Vladimir Meciar kormánya alatt privatizálták. Miután az intézmény leromlott és csődbe jutott, 2003-ban végleg bezárt.  Tíz év múlva egy francia üzletember vásárolta meg a környék egy részét és az ásványvíz-töltőállomást. A palackozó üzem jelenlegi tulajdonosa az AMOS-SERVICES cég. Kirándulóhelyet, kerékpárutat, játszóteret  alakítottak ki a területen, ahol öt természetes forrásnál tölthetik meg palackjaikat a látogatók.  A helyiek és a közelben élők rendszeresen érkeznek kannáikkal a vízért, így nem ritka a sorbanállás sem. Az egykor előkelő épületek nagy része üresen áll, romos.  
A  híres gyógyvíz tehát ma is ott van, újra hasznosítható lenne fürdőzésre is.  Talán remélhető, hogy egyszer olyan befektető érkezik, aki méltóképpen újjáépíti Koritnyicát, hogy visszatérhessen ide a korabeli fürdőélet, sokak számára a gyógyulás lehetősége.
  A fürdő épülete 2012-ben.
    A palackozott koritnyicai víz.  forrás: http://www.korytnica.eu/html/o_nas.html

Szöveg: Gy. Gömöri Ilona 2022.