„Pészachkor ültünk a templomban és ott tudtuk meg, hogy gettóba kell vonulnunk… A lakásunkban lévő holmikat felleltározták. A saját költségünkön felfogadott szekérrel kellett az Eger felett lévő Bagólyukba, a csendőrök által kiköltöztetett bányászok lakásaiban berendezett gettóba mennünk. Csak kevés holmit vihettünk, takarókat, száraz ételt, magunkat kellett ellátnunk ennivalóval. Ott két kis lyukat kaptunk, az egyik szobában a mi családunk, a másikban a nagybátyám - Friedmann Dezső, aki sakter és kántor is volt Hevesen – családja szorongott. Innen Június 9-én indultunk Kerecsendre, gyalog. Innen vittek szintén gyalog Maklárra, bevagonírozni.” – így emlékezik 1944 tavaszára László Miklósné Kertész Lili.
75 évvel ezelőtt ezen a napon, április 28-án jelent meg a zsidók gettósításáról szóló rendelet.
A rendelet egy folyamat része volt. Hiszen az első zsidótörvény, 1938 óta folyamatosan érzékelhették a mindennapi életük ellehetetlenítését. 1944 tavaszán egyre keményebb, sorsdöntő kormányzati intézkedések jöttek: sárga csillag viselése, vagyonok, folyószámlák zárolása, kereskedések bezárása, stb.
A rendelet nyomán Heves vármegye vezetői 1944. május első napjaiban döntöttek a gettók felállításáról. A Hevesi Járás zsidó lakosainak gyűjtőhelyéül az Egercsehi közelében lévő Szúcs-Bányatelepet, a „Bagólyukat” jelölték ki. A tábor az Egercsehi Kőszénbánya Portland Cementgyár Részvénytársaság tulajdonát képező kiürített bányatelep 27 épületéből állt.
Az előírás szerint május 8-9-én kellett megérkezniük Bagólyukba. Értéket nem vihettek magukkal, mindössze 50 kg-os csomagot és két heti élelmet. A Hevesi Járásból 625 személy érkezett meg a bagólyuki bánya elhagyott munkásszállásaira. Családonként, szekerekkel, csendőri felvigyázás alatt indult meg a két napos menet a Hevesről kb. 70 km-re lévő bányába.
A megérkezés után külön választották a nőket-gyerekeket és a férfiakat, majd így helyezték el őket több épületben, valamint egy nagy helyiségben 220 főt.
Az előírás szerint kötelezően vinniük kellett magukkal bőröndben vagy hátizsákban a következő felszereléseket:
2 rend fehérnemű 4 pár harisnya, vagy kapca
1 pár erős cipő, bakancs, vagy csizma 6 db zsebkendő
2 db törölköző
1-2 öltözet felsőruha
1 db felöltő
2 db pokróc, vagy 1 db paplan
Mosdószerek
Tisztítószerek (ruha-, cipőkefe, paszta stb.)
1 db evőeszközkészlet
2 db edénytörlő 2 db lepedő
2 heti élelem
A nyilvántartás szerint összesen 1335 fő volt a bagólyuki gettó létszáma, melynek csaknem a fele a Hevesi Járásból érkezett.
A férfiak közül a 18 és 56 év közöttieket munkaszolgálatra vitték. A többiek hozzáfogtak a telep szállásainak rendbetételéhez, földet hordtak.
Június elején a bagólyukiakat az egri és a tiszafüredi gettók lakóival együtt a kerecsendi téglagyárban felállított táborhelyre koncentrálták, majd gyalogosan a maklári vasútállomásra szállítva adták át a németeknek.
A belügyminisztériumi rendelet szerint a zóna lakosságát június 16-ig kellett Kassán át Auschwitzba deportálni.
Hevesen és a környékbeli településeken mintegy 402 ember vált a holokauszt áldozatává.
Április 28. sorsdöntő napja 75 évvel ezelőtt éppen Pészach idején volt, mely a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe. A szabadság ünnepének is nevezik, amely a zsidó rabszolgák Egyiptomból történt megváltására utal. Nyolc napon át tart. Az idén egy időre esett a zsidó Pészách (április 19-27.) és a keresztény Húsvét (április 21-22.)
Megemlékezésül álljon itt egy fotó a hevesi Zsidó Hitközség egykori, 1867-ben épült zsinagógájáról, mely a mai Baross Gábor utcában állt. (fentebb)
Szakirodalom:
- Csiffáry Gergely: Dokumentumok Heves megyei zsidó lakosok kitelepítéséhez. Archívum. A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. Eger, 2010.
- Orbánné Szegő Ágnes: A Heves megyei zsidóság története a XVIII. századtól a holocaustig. Tiszafüred, 2001.
- Gy. Gömöri Ilona: Az egyházak szerepe a település életében. Tanulmányok Heves történetéből. (Szerk: Szabó J. József – Petercsák Tivadar) Heves, 2001.
