Gy. Gömöri Ilona kutatói blogja

Hevesi Históriák

Hevesi Históriák

A Vesszőshalomtól a Vercelen át a Góbisig. Mire jó a tavaszi határjárás?

2020. április 08. - Gömöri Ilona
Hajdanán nemcsak a friss tavaszi levegő csábította a határba a birtokos embereket és elöljárókat, hanem egy fontos kötelesség is, a határjárás. A szokásnak több száz éves hagyománya volt az egész Kárpát-medencében. A község vezetői szekérre ültek, ellenőrizték a település határdombjait, határjeleit. Hasonlóképp a gazdák is bejárták birtokaik határát, számba vették a tél okozta károkat és tennivalókat. Az út során az idősebbek minden tudást, amit az egyes határrészekről tudtak, átadtak a fiaiknak.
Mint ahogyan sok régi szokás, a határjárás is eltűnt napjainkra.
Mi most mégis járjuk be gondolatban, vagy akár régi térkép segítségével Heves határát. A dűlők, dombok, puszták nevei sok esetben megőrizték számunkra a tulajdonos nevét vagy a hely természetrajzi sajátosságát, esetleg azt, mire használták a területet.

heves_kulteruelti_helyei.jpg

Heves északi és nyugati határának helynevei

 A legrégebbi időkben a dombok, kiemelkedések számítottak határnak a települések között. Heves határában három nagy domb van: a Vesszős, a Góbishalom és a Vezekényi nagyhalom.

 A Vesszőshalom hajdanán Heves és Jászság határvonalát jelentette. A mellette lévő, Tarnaőrsre vezető utat már kb. 800 évvel ezelőtt hadi útként tartották számon. A halmon egy csárda állt. A 19. század közepén itt volt az agarászok gyülekezőhelye. A Vesszős közelében nagy erdők, később óriási szőlőültetvények terültek el. Ilyen volt a Makra, az Anna-telep, a Rigó-telep. Legnagyobb, 500 holdas szőlőbirtok a Polgár-telep, ahol a Bankpince, a Juhász-tanya és a Sárgapuszta sokaknak adott megélhetést és otthont. A Bankpincétől indult a „kutyavasút”, melyen a szőlőt és a bort lóvontatással szállították a 8 km-re lévő vasútállomásra. A Juhász-tanyától délre, a jászapátira vezető út mentén komlóültetvények voltak, a Beöthy-tanyán komlószárító.

heves_pusztacsasz_es_jasszentandras_hatara_1771_hatarterkep.jpgHatártérkép 1771-ből. Jobb oldalon a Vesszőshalom. Mellette fontos csomópont, két megye, több település határának találkozása. A térkép forrása: Magyar Országos Levéltár.

A főútvonaltól (a mai 31-es út) délre eső részeken a táj egészen más arculata bontakozik ki. Fő csomópontja a Vezekényi nagyhalom. A szájhagyomány szerint a halom közelében, Vercel-en a tatárjárás idején nagy csata volt, melynek halottait a halomba temették el. A Hanyi-ér közelében van Fácános, mely sok titkot rejthet, ugyanis már a honfoglalás előtt lakott helyként ismert, de nem kizárt, hogy az Árpád-korban itt állt az ispáni vár. Hat-nyolc évtizede tanyaközpont volt. A határnak e része füves, szikes, helyenként nádas, helyenként szántó.  A Közlegelő a gazdák közös legelője volt a Radics család birtokában. Ide hajtották ki a csordát. A Káka nádas, gyepes rész. Szintén füves legelő a Paskom. A Cseplye – mely cserjés helyet jelent – jó termőképességű talaj Csász közelében. Nem messze tőle nevezetes út a Császár útja, mely Jászkisérre vezet. A hagyomány szerint ezen a széles úton vonult a török császár. Bútelek neve - mint Bőtelek, a „bő” rangra utalva – elpusztult faluhely nevét őrzi.

Áttérve Heves északi határába, újra más táj tárul elénk. A homokos, dombos terület legmagasabb pontja a  Góbis-halom, melyet a régiek kerek formájáról Golyóbisnak mondtak. Környékén erdők álltak – talán a Mátráig is összefüggően – az erdőirtások helyén pedig kiválóan termett a dinnye. A Nagy-herceg-tag és a Kis-herceg-tag a Szász-Coburg Gothai hercegség emlékét őrzi, akik 1835-től a 20. század elejéig Heves legnagyobb birtokosai voltak. Az uradalmi tanyán mintegy 30 hevesi család élt, akik minden munkát elláttak. Jelentős mennyiségű dohányt is termeltek. A Hevesi Szőlők – mely külön vasúti megállóhely is volt – több mint száz hevesi szőlőtermelő kisebb-nagyobb birtokát jelentette, a telkekre épült jellegzetes kis házakkal, kutakkal, a földek között tisztán tartott dűlőutakkal. Alatka irányából Rózsahegyen, Bernáthegyen, Kapitányhegyen át a Halbik-kereszthez érünk. A ma is fontos útkereszteződésben régen a Halbik-csárda állt. Az úton átérve, az Ötödrészen folytatódik a dombos, jó szőlőtermő terület. Neve Heves 18. századi felosztására utal, amikor Heves határát újraosztva, ez a rész öt református „kurtanemes” családé lett.  Nem véletlen, hogy erre a hangulatos homokdombos területre építette kastélyát a 19. században Heves megye alispánja, Majzik Viktor. Ez a Zöldkastély, mely Újfalussy-Básty-kastély néven vált ismertté.

E rövid, nagy lépésekben megtett határkerülés végén visszaértünk kiindulópontunkhoz, a Vesszőshöz.
Mit látnánk, ha ma indulnánk egy határszemlére? Nem találnánk meg a régen rendezett, határjelekkel ellátott földterületeket, alig lelnénk tiszta, járható dűlőutat. Csak itt-ott bukkannánk szőlőültetvényre, dinnyeföldre. A déli határban sem legelnek már állatok. Gyökeresen megváltozott minden, ezzel együtt az ember és a táj viszonya is.

A régi határjárások alkalmával az elöljárók és a gazdák fiatalokat is vittek magukkal. Szokás volt, hogy a fontos dombokon, községhatárnál a gyermekeket alaposan megverték, hogy azok ne felejtsék el, jól megjegyezzék a helyet. Ez a „verés” generációk óta elmaradt. Talán ennek is következménye, hogy nem becsüljük az elődeink által ránk hagyott határt, annak évszázadok során kialakított rendjét.

A bejegyzés trackback címe:

https://hevesihistoriak.blog.hu/api/trackback/id/tr2215598634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása