Gy. Gömöri Ilona kutatói blogja

Hevesi Históriák

Hevesi Históriák

A helyi értékmentés színterei... Az Anna-telepi szőlősgazdahívek mai utódai

2021. augusztus 08. - Gömöri Ilona

Az Anna-telep és környéke, a Juhász-tanya, a Bankpince, a szőlőuradalom múltjának kutatása során igen értékes segítséget kaptam munkámhoz a környéket jól ismerő gazdáktól, egykor ott élő elszármazottaktól. Nemcsak ismeretet kaptam tőlük, hanem jó példákat, hogyan tudja ki-ki a maga módján, saját lehetőségei szerint megóvni értékeinket. Azokat az értékeket, melyek egykor az ott élő emberek mindennapjait jelentették, mára pedig múltunk egy darabjának számítanak, melyeket érdemes tovább őriznünk.
Előttük, a kiváló értékmentők és segítők előtt szeretném tiszteletemet kifejezni, akik szívesen fordították idejüket a helyszíni bejárásokra, a szóbeli interjúkra és beszélgetésekre.

beolvasas0005.jpgA fotó 2004-ben készült, a felújított Anna-telepi keresztnél Dr. Soós Imrével és Balogh Sándorral.
Gy. Gömöri Ilona 

Az első segítők közé tartozott Balogh Sándor (a fotón jobb oldalon), aki Hevesen a Kolozsvári utcában lakott. Otthonosan kalauzolt a környéken, mert korábban a Juhász-tanyai kovácsműhelyben dolgozott. Vasmunkákat végzett, gépeket javított szükség szerint. Motorjával sűrűn bejárta a dűlőutakat, ismerte a „lóúsztató”, a „bőrhíd” helyét, odafigyelt az út menti keresztekre. 1996-ban az Anna-telepen az út mellett darabjaiban álló keresztet mutatott.

merged_document.jpg A sérült Anna-telep kereszt részei a földön. Fotó. Gy. Gömöri Ilona 1996. 

Elmondta, hogy hazavitte a Szent Anna-szobor fejrészét megőrzésre és szívesen odaadná, ha sor kerül a felújításra. Ez volt az első lépés, mely a külterületi keresztek felújításához vezetett. Sanyi bácsit élénken érdekelte Heves arculata, a régi épületek. Sok fényképet készített, melyek témája a templom, a helyi egyházi események, utcarészletek, régi épületek. Értékes felvételeket készített a Kolozsvári utcáról, ahol lakott, a strandról és a revíziós országzászlóról is.

Szintén sokat köszönhetünk Dr. Soós Imrének. (a fotón baloldalon) Édesapja, Soós Imre magasan képzett szőlész - borász, az ötszáz holdas szőlőtelep vezetője volt, akinek irányítása alatt kiválóan működő termelési rendszer és korszerű pince jött létre. Fia, Dr. Soós Imre Budapesten lakott, de nyolcvanas éveihez közeledve hazavágyott gyermekkora helyszínére. Így került a Helytörténeti Gyűjteménybe, ahol a kiállításon meglátta a szőlőtelep munkásainak fotóját. Ettől kezdve évente eljött Hevesre, hogy együtt felkeressük a Juhász-tanyát, a Pincét és környékét. Egyik alkalommal lementük a Pince legmélyebb részére, ahol a már leromlott állapot ellenére is érezni lehetett a hely fontosságát és meghitt hangulatát. A falon nemesi címer, díszes oszlopfők, kétoldalt szoba nagyságú, egyenként 500 hektoliteres csempézett falú hordók fogadtak. Elbeszéléseiből megismerhettem a szőlőtelep 1930-1940-es éveinek világát. Dr. Soós Imre emlékeit nemcsak szóban mondta el, le is jegyezte és kuriózumnak számító fotókkal is illusztrálta.

Élményt és rengeteg új információt jelentett, ahogyan Lányi József (Május 1. u.) megismertette a Vesszőshalmot, Császt, a Tadrát, a Makra-telepet, a Sárgapusztát, a Zöld kastélyt. A bejáró utak során sikerült dokumentálni a környék régi épületeinek maradványait, fotózni pl. régi szőlőskunyhót permetezőkáddal. Megkerestük a tadrai, rigó-halmi és ötödrészi, bernáthegyi kereszteket, miközben sokat hallhattam arról is, hogyan éltek közösségben a családok ezekben a tanyacsoportokban. Megismertetett olyan termelővel, aki még a hagyományos gyepkockás-melegágyas módszerrel nevelte a dinnyepalántát, így sikerült megörökíteni a munka fázisait és megtanulni a hagyományos hevesi dinnye ismérveit. De nemcsak az ismeretek átadásával tett eddig is kiemelkedően sokat a helyi értékekért Lányi József. Valódi értékmentés az út menti keresztek és kápolnák felújítása, állapotuk figyelemmel kísérése, valamint az Anna-telepi éves emlékünnepek szervezése.

Az egykori „Anna-telepi szőlősgazdahívek” mai utódai és akik velük lelki közösséget éreznek, minden évben összegyűlnek az 1913-ban állított keresztnél. A hagyományápolás és értékmentés nagyon szép példája ez.

Milyen volt az Anna-telep és a szőlőuradalom?

A Heves és Jászszentandrás közötti szőlőtelepnek nagy múltja van. Már a 18. században egy körülkerített szőlőskert volt ezen a helyen. Az 1880-as évektől – a filoxéravész idején – ezek a területek különösen felértékelődtek, mivel a hevesi laza homoktalaj ellenállónak bizonyult a filoxéra gyökértetűvel szemben. Rövid idő alatt négyszeresére emelkedett a szőlők területe Heves határában.

Az uradalom szőlőtelepét nyugatról (Jászszentandrás felől) a Tadra, északról az Anna-telep, keletről Heves, délről a Peres határolta.

Sárgapuszta és környéke a Bischitz családé volt. Anna nevű lányukat Pajzs Gyula birtokos és ügyvéd vette feleségül, aki egy 320 holdas szőlőgazdaságot hozott itt létre nagy pincével és majorsági épületekkel. Ebben az időben nevezték el Anna-telepnek az uradalom egy részét.

borhaz_1909.jpgPajzs Gyula borháza 1909.

Miért nevezték Anna-telepnek? Az elnevezés utal Bischitz Anna nevére, ugyanakkor Szent Annára, a szőlőhegyek védőszentjére is.

Pajzs Gyula birtokát 1910-ben megvásárolta a Gyöngyösi Forgalmi Bank. A szőlőgazdaságot 500 holdra bővítették, és a megye egyik legmodernebb telepét építették ki. A pincét korszerű felszerelésekkel: gőzhajtásos préssel, mustsűrítővel látták el. A telepről lóvontatású kisvasút vezetett mintegy 8 km hosszan, a hevesi vasútállomásra.
A szőlőtermő területet táblákba osztották fajták és a telepítés ideje szerint. A táblákat gyümölcsfákkal vették körül.
A területen három tanyacsoportot hoztak létre.
A Juhász-tanyán lakott az intéző családja, itt voltak a telep raktárai, istállói. A Sárgapuszta a munkavezetők, kocsisok és idénymunkások elhelyezésére szolgált. Itt működött az iskola is, ahol átlagosan 40 gyereket oktattak.
A Juhász-tanyától kb. 1 km-re volt a Pince a présházzal és a hordóraktárral. A telepen két-három helyszínen általában kb. száz fő dolgozott. A munkások száma szüret idején kb. 300 főre emelkedett.
Az Anna-telep nagysága 25-30 hektár volt összesen. Ezt kb. 50-60 gazda birtokolta.
A szőlőtermesztés rendjét szigorú helyi rendeletek szabályozták. Az önkormányzat alkalmazásában lévő hegybíró felügyelte, hogy október 1. előtt nem lehetett megkezdeni a szüretet. Áprilistól novemberig a kerülő felügyelte a szőlőt, akit a gazdák fogadtak meg búzáért vagy pénzért. A homokos dűlőutakon szekerekkel, lőcsös kocsikkal közlekedtek. Tiszta és rendezett volt minden dűlőút és az egész határ.

Az Anna-telepi kereszt állíttatása (1913) és felújítása (1998)

1913-ban Anna-telep szőlősgazdái „közös jóakaratukkal” úgy gondolták, hogy Isten dicsőségére, hálából közösen állítanak egy keresztet a telep szélén, a Jászszentandrásra vivő dűlőút mellett.

A korabeli egyházi szokásrendnek megfelelően engedélyért folyamodtak az egri érsekhez. A kereszt fenntartására az egyházközség „kereszt-alapítványába” 30 koronát fizettek be, valamint írásba foglalták azt is, hogy a javításokat saját költségükön fedezik. A dokumentumok az Egri Főegyházmegyei Levéltár irattárában maradtak fenn. Az okmányt a szőlősgazdák nevében Mezei László földműves és hegybíró írta alá.

Szent Anna a katolikus asszonyoknak kiváltságosan tisztelt szentje. Alakja a szőlőföldeket is védelmezi, többfelé önálló szobra is áll a szőlőkben, mint pl. Abasáron.

Szent Anna napja dologtiltó nap volt a hevesi szőlősgazdák számára. A kerülő megtiltott minden munkát a szőlőkben, nem mehettek ki permetezni sem. Ezen a napon énekelték a Szent Anna éneket, vagy litániát tartottak.

A keresztet az emlékezet szerint egy traktoros döntötte le, mely több darabra tört.

Helyreállítása 1998-ban történt meg, amit elsősorban az egykori szőlősgazdák családjai és a közelben földdel rendelkezők kezdeményeztek: Farkas Antal, Lányi József, Barna József, Balogh Sándor és mások. A felújítást – melynek során darabjaiból kellett újraállítani – Bógyi József kőfaragó vállalta.

Amikor elkészült, szép ünnepség keretében Kovács József kanonok – plébános szentelte fel. Ez volt Hevesen az első, rendszerváltás utáni keresztfelújítás, mely ösztönzőleg hatott, azóta több külterületi kereszt helyreállítása történt meg.

  1. img_0003.jpg

Kovács József kanonok - plébános a kereszt felszentelésének ünnepén. Fotó: Gy. Gömöri Ilona 1998. 

img_0010.jpgFotó: Gy. Gömöri Ilona 1998.

 Több információ:

Gy. Gömöri Ilona: „Polgár-telep”, „Bankpince”. Szőlőuradalom a hevesi homokon. Agria. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. 37. Eger, 2001. 337-385. https://library.hungaricana.hu/en/view/MEGY_HEVE_agria37/?query=g%C3%B6m%C3%B6ri&pg=336&layout=s

 Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok és fali fülkék Hevesen és határában. Agria. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 36. Eger, 2000. 347-383. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria36/?query=g%C3%B6m%C3%B6ri&pg=348&layout=s

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hevesihistoriak.blog.hu/api/trackback/id/tr3016651804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása