Hogyan választottak nyári pihenőhelyet a tehetős dél-hevesi nemesi családok tagjai százhúsz-száznegyven évvel ezelőtt?
Ha nem a tengerpart volt úticéljuk, akkor igyekeztek egy hegyi gyógyfürdőt felkeresni, így a pihenést össze tudták kötni a gyógyulással. Sokszor egyenesen az orvos javasolta a betegségnek megfelelő egyik vagy másik gyógyhelyet. Mivel akkoriban az orvostudomány több betegséggel szemben szinte tehetetlen volt, vagy nehezen ismerte fel a kórképet, így gyakran folyamodtak ahhoz, hogy a pácienst a megfelelőnek ítélt fürdőhelyre küldték. A választásban fontos szempont volt, - főleg a sík vidékeken lakók számára - hogy a környezet a nyári meleg ellen is enyhet nyújtson. Emellett ösztönző tényezőnek számított a modernebb, polgárosultabb életforma követése, a fürdőzés divatja is. 
A megfelelő fürdőhelyet keresve nem kellett túlságosan messzire utazni. Ásványi anyagokban gazdag, gyógyító forrásvizek az egész Kárpát-medence szinte minden tájegységén előtörnek. Erre alapozva a kiegyezés után óriási iramban létesültek fürdőhelyek, melyet segített az ipar és technika fejlődése, a gazdasági fellendülés. Így az 1880-as évekre több száz színvonalas fürdőhely közül lehetett választani a Monarchia területén. Ez az időszak a hazai fürdőtörténet aranykorának tekinthető. Egyes helyeket a természet csodájaként hirdettek és reklámoztak, a hihetetlen gyógyulások történetei szájról-szájra jártak.
Dél-Heves nemes családai között az egyik legnépszerűbb fürdőhelynek számított Koritnyica. Minden bizonnyal leginkább a gyomorbajban szenvedők választották, akik elsősorban gyógyulni szerettek volna.
Itt kezeltette magát a tenki földbirtokos, Pazonyi Elek Dezső első felesége, Runyai Soldos Klára. Gyászjelentéséből tudjuk, hogy 35 éves korában, 1883. június 23-án Koritnyicán hunyt el. Tenken a családi sírboltban helyezték végző nyugalomra.
Szintén Koritnyicán gyógyult Makay Félixné szül. Levrencsik Mária hevesvezekényi földbirtokos, aki szintén ezen a fürdőhelyen halt meg 1902. július 13-án, 62 éves korában.
Milyen volt a koritnyicai fürdő fénykorában, a 19. század végén?
Koritnyica Rózsahegytől 15 km-re délre található, Oszada (Liptovska Osada) település része. Ha valaki vonattal érkezett ide – a kassa-oderbergi vasútvonalon – akkor Rózsahegynél kellett leszállnia. Innen keskeny nyomtávú vasúttal is el tudott jutni Koritnyicára.
A helyi forrás vizét a magyar nemesek már a 17. században szívesen fogyasztották. Az 1780-as években hivatalos úton is elkezdték a források gyógyerejének szakmai kutatását. A Monarchiában a legjobb ásványvízzé minősítették, mely az 1873-as bécsi világkiállításon díjat nyert. A századfordulón az egyetlen európai ásványvízként ismerték Amerikában a koritnyicai vizet. Palackozása már a 19. században megkezdődött, így kapható volt egész Nyugat-Szlovákiában, Bécsben és Pesten is. Miben rejlett gyógyító ereje és egyedisége?
A koritnyicai vizek vasas savanyúvizek, nagy mennyiségben fordul elő bennük a vasbikarbonát és a keserűsó. Legnagyobb sikerrel gyomor- és bélbajok, máj- és lépdaganatok, epekövek, sárgaság s aranyeres bántalmak ellen használták.
Különegességét adta az is, hogy egész Szlovákiában itt található a leghidegebb, 5,4 Celsius fokos természetes ásványvíz.
A fürdőtelep a 19. században keletkezett. Gyönyörű fenyves erdők között állt, a Prasiva hegység tövében, 847 méter magasságban. Az itt előtörő sok ásványos forrás közül leginkább a Béla-, Zsófia-, Ferenc József- és Ilka-források voltak használatban. Koritnyica fogadóiban és nyaralóiban közel négyszáz szoba állt a fürdővendégek rendelkezésére. A fürdőházban 30 kabin és egy nagy tükörfürdő is volt. Ezen kívül lápfürdőt és hidegvízgyógyintézetet is létesítettek. Tehát a gyógyvizet egyaránt használták ivásra és fürdőzésre is. A gyógyítás sikerét a levegő jótékony hatása is segítette.
Többször megfordult Koritnyicán Vajda János költő is, aki élete utolsó két évtizedében (1880-1890-es években) kínzó gyomorbaját kezeltette itt. A “Magyar fürdők” című írásában részletesen ismertette a fürdőhelyet, képet adva a korabeli ellátásról és az ottani társas életről is.
“Koritnyica, melynek rajzát ezennel bemutatjuk, nem szorosan, illetőleg nem csupán égalji, amennyiben valóságos ásványgyógyfürdő sajátlagos gyomorbetegek számára. De előnye épen abban áll, hogy egyszersmind égalji fürdőnek is alkalmas. Kevés fürdő van nemcsak hazánkban, de Európában, mely ennyi előnynyel dicsekedhetnék, és még úgyis mint ásványfürdő, szinte két külön fürdőt a marienbadit és franzensbadit egyesíti magában. Forrása, mely szintoly hatásos a gyomorhurut ellen, mint a marienbadival rokon fürdőké, a mellett azzal a sajátsággal is bír, hogy nem gyöngíti el a beteget kizárólag olvasztó hatásával, mint ez utóbbiak, melyek után a franzensbadi vagy más vasas vizek javaltatnak utógyógymódul, mert a koritnyicai víz egyszersmind kellően erős adagban vasat is tartalmaz, tehát egyszerre végzi a tisztító és edző gyógyvíz föladatát. Amellett pedig 2400 lábnyi magas fekvésével ötezer láb magas hegyormok (a Prasiva) közvetlen hátterével, a tátrafüredinél is hatalmasabb, mert szálasabb és sűrűbb fenyvesével, óriási pincegádorszerű sötét hűvös sétányútjaival mint üdítő égalji mulatóhely is használható. Mint ilyennek értékére nézve mérvadó a légmérő.
A “kutyanapok”-ban, mikor Budapesten és az Alföldön reggel 20-22, délben 28-30, éjjel a hálószobában 23 fok Reaumur (mely hőfok mellett már ritka ember képes aludni) – ilyenkor Koritnyicán reggel rendesen 5-6 fok, délben 18-20 fok Reaumur fokot mutat a légmérő. Eszik az ember mint a farkas, alszik mint az angyal.
A fürdő merőben a rengeteg erdő közepén épült. A svájci nyaralók a kiásott fák helyén emelkednek. A szobák ablakain át kezet lehet fogni az erdővel, mely lombkarjait nyújtogatja felénk, illatárjával köszöntve reggel, búcsúzva el tőlünk esténkint.
A társaságot illetőleg: a budapesti korzón vagyunk. Azonban még annál is összeszorultabb helyen, mert a korzón olykor félóra alatt alig találkozunk egy ismerőssel, itt nem léphetünk ötöt, hogy egy jó baráttal, ismerőssel ne találkoznánk. Egészen otthon érezzük magunkat.
Ami az étkezést illeti, hát azt hiszem, a legnagyobb dicséretet mondom, ha azt állítom, hogy az is van olyan, mint a fővárosi polgári vendéglőkben. A választék kisebb, mint például a Szikszayban, de egyébkint minőség és árakra nézve ugyanaz. A kávé nem közelíti meg ugyan a kiválóan jeles stájerországi, például a rohitsi kávét, de az is bizonyos, hogy jobb mint a budapesti kávéházak bármelyikében. Jó zene is van, jó kedv is van, tánc, vigalom, tombola, mint másutt, de van rend is, az éj nyugalma biztosítva van, éjjeli zenével, tivornyával egyeseknek az egész fürdőközönséget háborítani nem szabad. Amit nem minden magyar fürdőről mondhatni el. Legalább így volt ez már ezelőtt hat évvel, mikor alólirott ott időzött. Azóta pedig ígyebből lehet, hiszen a dívó haladás talán sehol nem olyan gyors hazánkban, mint fürdőintézeteinkben, az igaz, hogy eléggé biztatólag pattogják is fölöttük kieresztett ostoraikat a korszellem gyorskocsisai – a hírlapírók.”
Koritnyica napjainkban
Az egykor híres, nevezetes fürdőhelyen megállt az idő 1989 körül. Az 1939 óta állami fenntartásban működő fürdőintézményt Vladimir Meciar kormánya alatt privatizálták. Miután az intézmény leromlott és csődbe jutott, 2003-ban végleg bezárt. Tíz év múlva egy francia üzletember vásárolta meg a környék egy részét és az ásványvíz-töltőállomást. A palackozó üzem jelenlegi tulajdonosa az AMOS-SERVICES cég. Kirándulóhelyet, kerékpárutat, játszóteret alakítottak ki a területen, ahol öt természetes forrásnál tölthetik meg palackjaikat a látogatók. A helyiek és a közelben élők rendszeresen érkeznek kannáikkal a vízért, így nem ritka a sorbanállás sem. Az egykor előkelő épületek nagy része üresen áll, romos.
A híres gyógyvíz tehát ma is ott van, újra hasznosítható lenne fürdőzésre is. Talán remélhető, hogy egyszer olyan befektető érkezik, aki méltóképpen újjáépíti Koritnyicát, hogy visszatérhessen ide a korabeli fürdőélet, sokak számára a gyógyulás lehetősége.
A fürdő épülete 2012-ben.
A palackozott koritnyicai víz. forrás: http://www.korytnica.eu/html/o_nas.html
Szöveg: Gy. Gömöri Ilona 2022.
