Öröm látni, ha valamelyik kapuban színes májusfa papírszalagjait lengeti a szél. Elárulja, hogy a lánynak, aki kapta, komoly udvarlója van. De ennél többet is jelképez…
Nem gondolunk rá, mert annyira mélyen, a hagyományainkban van évszázadok óta.
Hiszen a május elseje mindig is örömünnep volt, a tavaszi zsendülés, az ébredező szerelem jelképe.
A zöldágnak, a májusfának alapvetően jelölő, bőségkívánó, „termékenységvarázsló” funkciója volt, mely idővel kibővült, változott, és folyamatosan alakul napjainkban is.
A pogány szokásokat az egyház úgy igyekezett „átkeresztelni”, hogy Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok névünnepeit tette erre a napra, legendákat teremtve a zöldágak – a májusfa – eredetére. A szokásmagyarázat szerint – melyet 1867-ből Réső Ensel Sándortól ismerünk – Szent Fülöp és Jakab apostoloknak térítő útjukon egy Valburga nevű szűz lett útitársuk. A pogányok tisztátalan személynek nyilvánították. A lány, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, elé térdelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, a pogányok szeme láttára a leszúrt bot kizöldült.
Egy másik legenda szerint a zöldág Fülöp apostol életét védte meg. Ugyanis a hitetlenek zöldággal jelölték meg házát, hogy hajnalban rátámadjanak és megöljék. Reggelre azonban Isten angyala a város minden házára hasonló zöldágat tűzött ki.
Nem véletlen, hogy házépítéskor gyakran ma is az elkészült szintre zöld ágat tűznek ki, bajelhárító célzattal.
A májusfák típusai tájanként változtak. Míg Nyugat-Magyarországon letisztított kérgű, tetején lombos zöld ág, az Alföldön egészben felhasznált fiatal fa vált jellemzővé.
Hogyan történt Hevesen a májfaállítás?
A május elsejét megelőző éjszakán az a fiatal legény, aki már udvarolt, barátaival májfának való erős és sudár fiatal fát „szerzett”. Ezt igyekeztek „titokban” vinni kedvesük háza elé. Ha ugyanannak a lánynak más is akart fát vinni, de látta, hogy elkésett, mert már van fa a ház előtt, a sajátját bedobta a kapu tetején az udvarba. Azonban előfordult, hogy a rivális udvarló a másikét kidöntötte, ezért az elszántabb legények inkább őrizték a fát. Az 1950-es években a hatóságok már büntették a fák kivágását.
Az 1940-es évekig sokszor egy rúdra kötözött gyümölcsfagally jelentette a májfát, majd később magas, 2-4 méteres fiatal leveles ágat vágtak nyárfából vagy jegenyéből. Ezt a legények „kipántlikázták”, szalagokkal, kendővel díszítették, majd a kapuoszlophoz erősítették. Előfordult, hogy a legény üres borosüvegeket is akasztott a fára, mert ezeket a lányok később megtöltötték borral. Amikor elkészültek a fával, a legény bekiáltott a házba: „Jó éjszakát, itt a májfa, Mariska vigyázzon rája!” (Mindig a lány nevét mondták.) A komoly szándékú udvarló ilyenkor cigánybandát is fogadott és szerenádot adott. Ha a lány elfogadta az udvarlást, behívták a legényeket a házba és megvendégelték őket. Míg azok bent mulattak, a többi legény megtréfálta a háziakat. Pl. leszedték a kaput, kiengedték az állatokat, szétszedték a szekeret és az istálló tetején állították össze.
A 20. századtól a májfa mellé virágot is kaptak a lányok. Az első világháború körül cserépbe ültetett orgona- vagy rózsatövet, melyet a lány az ablakban tartott. Az 1930-as évektől megjelent a májfa-kosár. A krepp-papírral bevont kosárba 4-6 db fehér vagy rózsaszín cserepes virágot, többnyire hortenziát tettek Az ablakba helyezett virág éppúgy hírül adta az udvarló komoly szándékát, mint a májusfa. Később más ajándékok is kerültek a virág mellé: ékszer, ruha, édesség. A májfa állítás és a május-kosár küldése napjainkban és élő szokás.
A májfának egy másik típusa a közös májfa. Ezt a település közepén – lehetőleg kocsma közelében - állították, melyet aztán együtt „táncoltak ki” a fiatalok.
A 19. század végétől Hevesen a nagyobb birtokosoknak is állítottak májfát. A cselédek üres üvegeket kötöztek rá, hogy töltse meg a gazda borral. Feldíszítették szalagokkal és krepp-papírral. A birtokos gazda a legényeket borral, a lányokat pedig cukorral ajándékozta meg. A két világháború közötti időszakban a naphoz nagy közös kirándulások is tartoztak. Pl. a Orsolya-Zárda növendékei a Hercegtagi erdőbe kirándultak.
Kirándulás a Hercegtagi erdőbe 1942
A szocializmus éveiben a május elsejéknek a tavaszi népünnepély jellege dominált. Közösségi májfa készült, bár eredeti funkcióját tekintve kiüresedett tartalommal. A május elsejei felvonulásokon a Háziipari Szövetkezet leányai vitték a magasra tartott kerék formájú májfát, melynek lelógó szalagjait kezükben tartották.
Május elsejei felvonulás Hevesen - 1960-as évek
A rendszerváltás után a szokás újjáéledt, kissé más formában. Hagyományőrző Nap keretében a civil szervezetek együttesen állítanak májfát a Radics Kúria udvarán.
Civil szervezetek májusfát állítanak a Radics Kúria udvarán 2007.
Napjainkra a májfaállítás mágikus szerepe elhomályosult, de szerelmi üzenetként máig fennmaradt. Az ünnep funkciói a társadalmi kapcsolatok ápolása felé bővültek. Tekintsük értéknek, megőrzésre érdemes hagyománynak.
