Közel 150 éve, 1877 óta áll Hevesen egy különleges szobor, mely a hívő emberek számára több, mint egy műalkotás. Ez a Pieta, a Fájdalmas Anya szobra a mai Vértanú és Mária utcák sarkán, jelenleg egy lakóház előkertjében. A helyet korábban “Aranyhegyi dűlőút”- nak nevezték, majd a szoborról kapta a Mária utca elnevezést. Régen a hevesi katolikusok ehhez a szoborhoz járultak körmenettel nagyszombat éjjelén és Mária neve napján, de hozzá fordultak imáikkal a testi-lelki bajokban szenvedők is.
A Sasvári Pieta prototípusa mintájára készült szobor feltehetően a 18. században készült. A sasvári templom kegyszobrának képe az 1730-as évektől kezdve kis szentképeken vagy ponyvafüzetek metszetein óriási példányban terjedt el az országban. A tartóoszlop évszáma – mely 1877 – jelentheti az állíttatás idejét, ugyanakkor az esetleges felújítás évének megjelölését is.
A szobornak fontos szerepe volt a hevesi katolikusok vallásos szokásaiban. Nagyszombat éjjelén a hívek a templomtól indulva körmenettel keresték fel az út menti kereszteket és a Fájdalmas Anya szobrát. A vallásos népszokás neve a “Jézuskeresés”, mely a halott Jézus sírját felkereső asszonyok hagyományát őrzi, résztvevői jelképesen az ő nyomukban járnak. Az imák és énekek során a már “megtalált Jézussal”, a feltámadás örömhírét énekelve érkeztek vissza a templomhoz.
A Jézuskeresés szokása már Eszterházy Károly (1725-1799) püspöksége idején is szokásban volt Hevesen. Ebben az időszakban jegyezték fel, hogy évente öt körmenetet tartanak, melyek közül az egyik Nagyszombat éjjelén történt. Elképzelhető, hogy már ekkor része volt a vallásos szertartásnak a Fájdalmas Anya szobrának felkeresése. A Jézuskeresés hagyományát napjainkban többfelé őrzik Magyarországon, húsvétvasárnap hajnalán bejárva a településeket a feltámadás örömhírével.
A szobor gondozása, fenntartása a Lengyel-családhoz kötődik, akiknek földjük, házuk volt azon a területen. 1916-ban özv. Lengyel Józsefné 50 korona alapítványt tett a szobor fenntartására. Ugyanebben az évben a családhoz tartozó, hevesi születésű katolikus pap, Lengyel László végezte a szobor újraszentelését. 1957-ben feldöntötte egy jármű, ekkor helyezték át jelenlegi helyére az utca túloldaláról.
A szobrot 2004-ben Heves város kérésére restaurálta Oláh Szilveszter Szilveszter szobrászművész-restaurátor. Költségeit – mely 500.000 Ft-ot jelentett – a Heves Városért Alapítvány vállalta magára. Az avató ünnepségre 2004. augusztus 15-én került sor. A szobor felszentelését Koltavári Attila káplán végezte.
Kontra Gyula, Heves Város Polgármesterének ünnepi avató beszéde:
Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
A PIETA szobor avatására, szentelésére jelentünk meg, kértük meg, hívtuk meg Önöket.
Sokan kérdezték, hol található e szobor, pedig mi, hevesiek nap, mint nap elhaladtunk itt, és észre sem vettük, nem láttuk meg leromlott állapotát.
Jelentőségére ill. erősen romló állapotára, hogy hogyan emészti az idő és megy tönkre szemünk láttára e keresztény szimbólum, pár hónapja hívta fel figyelmünket Kő Pál Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművészünk, Heves Város Díszpolgára.
Éreztük, hogy tenni kellene valamit, meg kellene menteni.
A Heves Városért Alapítvány Kuratóriuma egyhangúlag úgy határozott, hogy felvállalja a PIETA szobor restaurálásának költségét, és felkéri Oláh Szilveszter Szilveszter Urat, szobrászművész-restaurátort, hogy szakmai hozzáértésével tegyen meg mindent azért, hogy e szobor maradjon meg nekünk, gyermekeinknek, a városnak még hosszú ideig.
Mit is üzen, milyen gondolatokat is hordoz kőbe zárva e kompozíció, melynek neve PIETA?
A latinban gyökerező olasz szó jelentése: szánalom, sajnálkozás, könyörületesség, gyöngédség. A művészetben – az irodalomban, zenében, képzőművészetben – azt az ábrázolástípust értjük rajta, mely a keresztfán meghalt Krisztust ölében tartó Mária ábrázolása, melyen Mária a halott fiát siratja.
Mária anyai fájdalmát – melyet megfeszített fia halálát látván érzett – mutatja be. Nagyon régi kultusz, egyike első nyelvemlékeinknek, az Ómagyar Mária siralom is erre utal, mint az egyetemes emberi szenvedés szimbóluma vonult be a művelődéstörténetbe.
Az irodalomban is szívesen használták e szimbólumot.
Móra Ferenc PIETA dc. Versében (1918) így ír:
“ A tanyaszélben szombat – hajnalon
Jelenést látott Papdi Kis Veron.
Ott ült a lócán a Szűz Mária,
Ölében fölfeszített egy-fia.”
A versben többször is megjelenő Szűz Mária lassan teljesen azonos Papdi Kis Veronnal, a Krisztus, aki ölében tart, pedig, egyetlen katonafia, akinek a távolban ért halálát érzi meg a jelenésekben. Megrázóan hatásos jelkép!
A PIETA az emberi fájdalom megfoghatatlan szimbóluma!
Hordozza azt az érzést, amelyet anyai szeretetnek, a feltétel nélküli odaadásnak és a minden körülmények közötti elfogadásnak, legszorosabb emberi köteléknek nevezünk. A féltést, az anyai gyöngédséget, a mérhetetlen bánatot és könyörületességet egyszerre fejezi ki, kőbe zártan e szobor.
A posztamensen lévő évszám 1877-ben jelöli meg a szobor emelésének időpontját, alkotóját nem ismerjük.
A helybéliek elbeszélése szerint a szobor eredetileg a mellette elvezető út másik oldalán állt. Egy jármű nekihajtva feldöntötte, és ekkor helyezték védett helyre, a telek kerítéssel határolt belső területére.
Az egész építmény vulkáni kőből, riolittufából készült, mely puha kőzet, sajnos mállásra hajlamos.
Kb. 2,8 m magas lehetett eredetileg, de vélhetően az áthelyezés idején az oszlopból két elemet kihagytak, s így ma az eredeti méretnél nagyjából 1 m-rel alacsonyabb.
A hasáb alakú posztamensre nyolcszögletű oszlopot helyeztek, s ezt tartja a kis baldachinos építményt.
A felül íves, boltozatos záródású baldachinban helyezték el a kisméretű, kb. 40 cm magas, népies megformálású Pietát. Mária leomló köpenyben, ölében fekve tartja a halott Krisztust. Mindkettejük fején zárt korona, tetején kereszttel. Az alakok kidolgozása nagyon egyszerű, színezésük úgyszintén.
A restaurálás során a mállott részek eltávolításával, minőségi kőpótlással a műemlék visszakapta eredeti állapotát, különleges konzerváló szer segítségével pedig biztosított lesz a kő, a teljes szobor védelme.
Köszönetet mondok ezért a szobrászművész Úrnak, Oláh Szilveszter Szilveszternek, akiről tudnunk kell, hogy Pátzay Pál tanítványa volt, s aki a klasszikus köztéri szobrászfeladatok mellett számtalan kisplasztikát is készített, melyek témáját főleg a mítoszok világából merítette, s aki alapítója és elnöke az Olajág Keresztény Művészeti Társaságnak, a Szent Kristóf Art Alapítványnak, a Reneé Művészeti Társaságnak.
Örülök, hogy a városlakók számára sikerült egy műalkotást megmentenünk!
Remélem ismét hosszú időre meg is tudjuk őrizni.
Heves, 2004. augusztus 15.
Kontra Gyula
Heves Város Polgármestere
A Fájdalmas Anya szobra 2019 óta a Hevesi Értéktár részét képezi.
Bővebb információk:
Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok, falifülkék Hevesen és határában. In.: Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, Eger, 2000.)
Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis
- Újraszentelt Piéta. Heves Megyei Hírlap 2004. augusztus 27.
Fotók: Kiss Katalin 2010.
