A családnevek apáról fiúra öröklődnek, állandóságukkal a leszármazást jelölik, a családi összetartozást demonstrálják. Ha megpróbáljuk faggatni, hogy miért éppen az a nevünk, a magyarázat többé-kevésbé utal családunk eredetére.

A kora középkorban még csak egyelemű nevek léteztek. Mivel szűk közösségen belül volt szükséges a megkülönböztetés, elegendő volt keresztnevet adni, mint pl. Simon, Gál, Balázs, Lukács, Márton, Fülöp stb.

A kételemű nevek csak a 16. század elején jelentek meg, amikor az állam, az adószedés számára volt fontos az egyén azonosítása.

A legrégebbi hevesi családneveket török és magyar adóösszeírásokban találjuk meg. Az első lista 1546-ban készült, ekkor 133 családfőt írtak össze.  Ezen kívül még négy török defter és négy magyar tizedjegyzék készült, melyek képet adnak a 16-17. században Hevesen élt családokról. Ezek: Átányi, Bakó, Bakonyi, Barta, Berta, Bodó, Császi, Csenger, Csősz, Debrei, Elek, Faggyas, Fazekas, Fekete, Gazdag, Gyékényszövő, Ibrány, Ispán, Jámbor, Kakas, Káposztás, Kapitány, Kis, Kocson, Kónya, Kovács, Mézes, Milien, Mocsár, Molnos, Nagyúti, Oláh, Ősz, Pap, Sági, Simándi, Sós, Szűcs, Tasi, Tatár, Tót, Varga, Vég, Vertegi, Vince, Zsadányi.

A török hódoltság után, az 1680-as évek végétől az első visszatelepülők nevei: Kalmár Jakab, Erős Mátyás, Juhász János, Veres János, Balás Pál, Bencsik János. Őket tekinthetjük a későbbi hevesi lakosság magjának.

Az 1700-as évek elejétől tűntek fel a következő családnevek: Besenyei, Balas,  Ötvös, Török,  Marsi,  Német, Szanyiszló, Vona, Koós, Polyák, Szombati, Borsos, Rosental, Smitt, Horn, Stork,  Balajti, Ambrus, Magyar,  Czékmány.

A szlovák és román nemzetiségek mellett német téglaégető családok települtek Hevesre, kiknek nevei: Hercspach, Pertel, Zimmerrmann, Hort, valamint feltehetően a Betenbuk család is közéjük tartozik.

Hevesi családnevek egy 1846-ból származó jegyzéken. (a nevek után a tilalmasban talált állatok összeírását tartalmazza) Forrás: Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény 

 A továbbiakban lássuk néhány régi hevesi családnév lehetséges eredetmagyarázatát!

Árpád-kori, keresztnévből fejlődött nevek

Agócs: Ágoston névből kicsinyítő képzővel Ago+cs,
Balla: Bala személynévből, jelentése baloldal,
Balázs: Blázsius keresztnévből,
Balog: A bal szóból, jelentése balkezes, balsorsú,
Bencsik: A Benedictus, Benedek rövidülésével, a szlovák –cik kicsinyítő képzővel vált családnévvé,
Szaniszló: a szláv Stanislav szóból,
Szombati: Szombaton született gyermek vagy -szombat utótagú településről,
Vona: A szláv Ondrej beceneve a Vondr, melyből a magyar elhagyta a torlódást, Vona alak ismert az Árpád-korban.

Népnévi  és helynévi eredetűek

Tót: Gyakori név, mivel kezdetben minden szláv népre vonatkozott. Tótország Szlavóniában, a Dráva-Száva vidékén volt, ahonnan a tótok több hullámban települtek a Felvidék területére, már a honfoglalás idején is, de főleg a török idők alatt. A tót csak a 18. század végétől jelenti a szlovák népet.
Török: A török hódoltság koránál sokkal hamarabb elterjedt Turk néven. A szó jelentése: erő.  Csak a 14. századtól kezdték az oszmán-törökökre használni.
Oláh: A nép eredeti nevét – vlah - a magyar nem tudta ejteni, így a szó eleji v magánhangzóvá alakult.
Besenyei: Ótörök személynév, a Bese kicsinyítő képzős alakja. A besenyők a határvédelemben kaptak jelentős szerepet, sok települést neveztek el róluk.
Polyák: A 15. századig a mai lengyel népet poláknak, polyáknak nevezték.
Szécsi: szécs szó jelentése, irtás, erdővágás
Sági: ság szó jelentése: domb, magaslat.
Tasi: Alapszava az ótörök Tas, melynek jelentése kő.
Végh: magyar szóból, a település szélén, végén lakó ember, változata a Vígh.

Társadalmi helyzetre, foglalkozásra utal

Sós: sóbányász, sókereskedő,
Koleszár: kocsi készítő, bognár, szláv eredetű,  
Ötvös: öntvénykészítő, aranyműves,
Szedlák:  helyhez kötött földműves, szláv szó,  
Szemán: vidéki nemes Zemann német szóból,
Szűcs: török eredető foglalkozásnév,
Varga: lábbeli készítő mester,
Vitéz: katona, lovas,
Faggyas, Bakos, Fazekas, Káposztás, Gyékényszövő, Mézes, Juhász, Borbél, Kovács, Bodó, Gazdag, Kapitány, Ispán.

Tulajdonságra utal

Jámbor: Derék, istenfélő ember. Eredetileg a bírákat segítő személyeket nevezték így.
Kakas, Vitéz, Erős, Vörös, Deli, Fehér
A Herczeg, Gróf, Király, Érsek családnevűek azok kastélyában, földjén, birtokán éltek, esetleg hasonlóan viselkedtek.

További tájékozódásra ajánlom:

• Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája. (A magyar nyelv kézikönyvei XVII. Sorozatszerkesztő: Kiss Gábor) Leggyakoribb mai családneveink. Budapest, 2010. http://docplayer.hu/427744-Hajdu-mihaly-csaladnevek-enciklopediaja.html
• Papp Györgyi: Heves város betelepülése a török hódoltság után. (Tanulmányok Hevesről Szerk. Petercsák Tivadar – Szabó J. József) Heves, 2001. 129-156.