Gy. Gömöri Ilona kutatói blogja

Hevesi Históriák

Hevesi Históriák

Sorsfordító történelem

Egy felvidéki néptanító kálváriája - Gömörből Hevesre. Cziglédy László

2019. február 16. - Gömöri Ilona

1926-ban egy hatvan kilogrammos csomaggal, két gyerekkel és feleségével, üldözöttként lépte át a határt, majd érkezett Hevesre. Negyvennégy éves volt ekkor, tanári pályafutásának csúcsán. A trianoni döntés következményeként kellett új életet kezdenie.

Az első világháború végén a nagyhatalmak döntöttek a történelmi Magyarország feldarabolásáról, létrehozták az új csehszlovák államot, mely magába foglalta az észak-magyarországi vármegyéket is. Több mint egymillió magyar került a Csehszlovák Köztársaság fennhatósága alá, ezzel megkezdődött üldöztetésük. Főként a tisztségviselők, pedagógusok, katonatisztek és földbirtokosok váltak „megbízhatatlanná” és mindazok, akik nem tettek hűségesküt az új kormánynak. Több tízezer embert kényszerítettek lakóhelye elhagyására, így tíz év alatt mintegy kétszáz faluból tűntek el olyan magyar családok, akiknek ősei a középkortól éltek e településeken. Az egységes magyar területekre szlovákokat és cseheket költöztettek be.
Cziglédy László pályafutását Gömör vármegyében, Kisgömöriben kezdte, melyet elhagyni kényszerült.

2006-ban elhatároztam, hogy felkeresem ezt a piciny, száz lelkes falut – mai szlovák nevén Gemerceket, - hogy összegyűjtsem a tanítóhoz és családjához kötődő emlékeket, és kutatásaim eredményét megírjam a Műhely c. hevesi folyóirat részére. Munkámat Bencsik József, a folyóirat alapító szerkesztője (a Hevesi Intézményellátó Gazdasági Hivatal igazgatója) segítette.

Rimaszombattól délnyugati irányban 18 km-re, gyönyörű dombos vidéken található Kisgömöri, egy domb aljában. A lakóházak fölött a dombon magasodik a templom és a temető. A plébánián szlovák pap fogadott bennünket, nem beszélt magyarul. Ő nyitotta ki a templomot, engedélyezte bejárását. A templomban azt az orgonát használták 2006-ban is, melyet csaknem pontosan száz évvel előtte Cziglédy László épített át.

Az orgona fedelének belső része hűen őrizte fényképét és keze írását, mely szerint
„Elüljátszóvá Fordította Cziglédy László tanító 1907 nyarán”

a_szlovakiai_kisgomori_templomanak_orgonaja_melyet_czigledy_laszlo_epitett_at_1907-ben.JPGFotó: Gy. Gömöri Ilona 2006. 

czigledy_laszlo_tanito.JPG

Életútja
Cziglédy László 1882. május 17-én tekintélyes egri családban született. Iskolai tanulmányainak elvégzése, tanítói oklevelének megszerzése után a Gömör-Kishont vármegyei Kisgömöri faluban kezdte meg tanítói pályáját, mely abban az időben még a mai Magyarországhoz tartozott. A nemesi családból származó Merényi Annát vette feleségül. Két gyermekük született, László és Endre. Feleségét nagyon fiatalon, tragikus körülmények között veszítette el. (Sírja a Kisgömöri temetőben található.)

p1000169.JPGMerényi Anna síremléke a kisgömöri temetőben. Fotó: Gy. Gömöri Ilona 2006.

Néhány év múlva újra megnősült, Dzurillay Máriát vette feleségül. 1926-ban el kellett hagynia állomáshelyét, új „hazát” kellett keresnie. Klebelsberg Kunó iskolaépítési programjának, az 1926-os népiskolai törvénynek köszönhetően több új iskola létesült azokban az években Heves határában is. Tanári állásokra pályázni lehetett.
Cziglédy László Heves külterületén, a Hevesi Római Katolikus Egyházközség hercegtagi iskolájában kapott állást, ahol 1926-tól 1929-ig tanított. Az 1929-30-as tanévben az ekkor egy éve működő újtelepi iskolában egy második tanítói állást létesítettek. Így került Cziglédy László az újtelepi iskolába, ahol sógornője, Dzurillay Jolán 1928 óta első tanítóként dolgozott. Hamarosan felépült az új tanítói lak, a „Cziglédy-ház”, mely napjainkban az Újtelepi Általános Iskola étkezője.
Nemcsak az iskola nyert egy különlegesen értékes embert, hanem Heves fokozatosan benépesülő új településrésze, az Újtelep is. Igazi néptanítóként ismerték, aki törődött az emberek minden bajával. Az iskolában megszervezte a napközit és az ingyen konyhát. Nagyon sokan fordultak hozzá segítségért mindennapi ügyeikben. Kiemelkedő kézügyessége volt, „ezermesterként” javított cipőt, varrógépet, „befoltozta” a kilyukadt fazekat. Őt hívták akkor is, ha elromlott a hevesi templom toronyórája vagy orgonája. Kiválóan ismerte az orgonák szerkezetét.


hves_1944-bc1lr.jpgCziglédy László ételt oszt az újtelepi gyermekeknek 1944-ben. (A fotó Robert Cziglédy tulajdona)

Római katolikus, hívő emberként példamutató életet élt. Jó cselekedeteinek számos példáját lehet sorolni. 1934-ben saját kezűleg készített egy keresztet, melyet az iskolával szemben, a mai Alkotmány és József Attila utcák kereszteződésében helyeztek el. Érdekessége, hogy tartóoszlopául a Szent Imre térről ekkor ide került millenniumi emlékoszlop szolgált. A kereszttel átellenben, a mai orvosi rendelő előtt haranglábat építettek Laci bácsi kezdeményezésére. 1935-ben nagy ünnepséggel szállították ide a vasútállomásról a „Szeplőtlen Fogantatás”-ról elnevezett harangot, melyet Buczkó J. plébános szentelt fel. Jelentős része volt abban is, hogy az újtelepiek külön búcsút rendeztek iskolájuk előtt, a Mária-ünnepeket illendően megtartották, valamint a temetőjükben is keresztet állítottak.
Két gyermekének sorsa igen eltérően alakult. Az idősebb, László katonatiszti pályára lépett. Családja 1945-ben Bajorországba, 1950-ben Ausztráliába költözött. Fia, Cziglédy Robert egy hadtechnikai intézetben vezető kutatómérnök lett. A fiatalabb fiú, Endre fogtechnikusnak tanult, rendkívül ügyes kezű szakemberként tisztelték.  Életét megpecsételte, hogy egyik résztvevője volt az 1956-os forradalom hevesi eseményeinek, melyért súlyos ítéletet kapott.
Cziglédy László 1968. február 11-én  hunyt el Egerben. Sírja az újtelepi temetőben található.

 Egykori tanítványa, Rább László 1968-ban versben emlékezett elhunyt tanítójáról:

Versem
elhunyt első elemi iskolai tanítómról
Cziglédy Lászlóról

„Volt nekem egy tanítóm, drága öreg ember,
Kicsi, barna bajusza, mint a tilolt kender.
Ötven év terhétől hajlott volt a háta,
De apjaként tisztelte mindegyik diákja.
Tiszteltük, szerettük, figyeltünk is rája,
Oktatott, tanított ezernyi csodára.
Betűk, számok titkát, vasöklű Botondot,
Hallgattuk von’ estig, oly sok szépet mondott:
Dunántúli lankák, gazdag Tisza tája
Egész Magyarország virágzott szavára…
Harminc évnél is több, mióta nem láttam
De még ma is benne van Ő minden betűben és számban.

 Utószó: „Tudom, néha rossz voltam, bocsásd meg ezt nékem. Azt pedig, hogy „emberré” neveltél, én köszönöm szépen. Áldjon meg érte a jóságos Isten!”

 Az adatok összegyűjtésében nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Cziglédy Endréné, valamint Bencsik József.


dsc_0033.JPGKisgömöri házai a templomdombról. 2006. Fotó: Gy. Gömöri Ilona

                                                                                                             

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hevesihistoriak.blog.hu/api/trackback/id/tr9114631090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása