Nagy szárazság idején az emberek esőért fohászkodnak. Imákat mondanak vagy rítusokat végeznek, “varázsolnak”. A folklórban általánosan ismert, hogy az eső előidézése céljából vízzel öntenek le erre a célra kiválasztott személyeket, tárgyakat, eszközöket. Esőért való könyörgéseket mind katolikus szertartáskönyvekben, mind protestáns énekeskönyvekben találunk.
Kuriózumnak számító énekszövegek maradtak fenn a hevesi kántortanító, Hevesi József hagyatékában. Egyházi dallamokra írt olyan szövegeket, melyeket a templomi liturgiák során esőért fohászkodva énekeltek az 1930-as években. A témában való kutatásaim során hat olyan szöveget találtam, melyeknek ő a szerzője.
Esőért (Dallam: Béke királynője…)
Földi sorsunk égi intézője,
Kegyes Isten, hallgasd meg imánk
Aki vígaszt, áldást hintsz a földre,
Tekints égből kegyesen miránk.
Erőt vett szívünkön a bánat
Mert földünkön szárazság honol.
Bűneinkért egedet bezártad,
Sok reményünk búsan haldokol.
Megkérlelőn száll hozzád az ének,
Ne büntessen minket szent kezed.
Indítsd drága harmatát az égnek,
Melyből reánk áldásod csepeg.
Adj szép esőt szomjas földeinkre,
Vígasztald meg esdő népedet.
Add vissza a reményt szíveinkbe
Hogy háladalt zenghessünk neked!
