Hevesről Egerbe menet rendszerint elhaladunk Andornaktályán az egykori Mocsáry-kastély előtt. Magas fák és kerítés takarják szem elől, az épület ma a Heves Megyei Önkormányzat Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézetének része.
Ha legalább száztíz évet visszapillantunk az időben, a kastély falai között találjuk a saját korában országosan ismert politikus Mocsáry Lajost, „az andornaki remetét”.
Az utókor szinte elfeledte, méltatlanul.
Függetlenségi, negyvennyolcas eszméket vallott, mint a hevesi Maczky Emil országgyűlési képviselő.
Mégis, mi különbözött nézeteikben? Vajon találkozhattak-e a Képviselőház ülésén? Mikor járt Maczky Emil nála Andornakon? Itt az alkalom, hogy ismerkedjünk meg velük, a két azonos párthoz tartozó, mégis sok vonásban különböző politikussal!
Mindketten függetlenségi pártiak, Kossuth Lajos hívei voltak. Mocsáry Lajos 30 évvel idősebb Maczky Emilnél, így politikusi pályája szinte leáldozott, mire fiatalabb társa a Parlamentbe jutott. A családi környezet, az iskolák, tapasztalatok, a mentalitás és a néhány évtized alatt lezajlott történelmi változás mind-mind meghatározta, melyikük miként vett részt a politika küzdőterein.
Mocsáry Lajos Nógrád dombjai között született Fülekkovácsi-Kurtánypusztán 1826. október 26-án. Apja, Mocsáry Imre vármegyei aljegyző volt Nógrádban. A középbirtokos nemes családnak Andornakon is nagy birtokrésze volt, ahol az 1830-as években kezdtek kastélyuk megépítésébe. Főként Lajos édesanyjának, a kivételes gazdasági érzékkel rendelkező Sréter Franciskának köszönhető, hogy családi birtokközponttá tette Andornakot. Szőlőtermesztéssel, gabona-feldolgozással, valamint kő bányászatával foglalkoztak, munkát adva a helyi lakosoknak.
Lajos a gimnáziumot Eperjesen végezte, az egyetemet Pesten, ahol már fiatalon figyelemmel kísérte a politikai események alakulását.
Pályáját egy későn felismert súlyos betegség, lábdaganat hátráltatta, melynek gyógyítására édesanyja Grafenbergbe, a híres morvaországi fürdőhelyre (ma Jesenik település Csehországban) küldte. Itt ismerkedett meg a szintén ott időző Wesselényi Miklóssal, az „árvízi hajóssal” és feleségével. A báró megkérte, hogy legyen felesége, Lux Anna franciatanára. Rövid idő múlva elhunyt Wesselényi, özvegyét pedig „franciatanára” vette feleségül. Mocsáry saját fiaiként szerette Wesselényi gróf árváit, akiket Andornakon, majd Kurtányban neveltek.
Mocsáry Lajos politikai és közéleti véleményeit az 1850-es évek közepétől többnyire röpiratokban tette közzé. Írásaiban kiválóan elemezte a közállapotokat, kifejezve azt, hogy a magyar polgárosodás csak jogilag jött létre, a polgári társadalom megvalósulásáig még hosszú út vezet.
Feltehetően a röpiratok hatására került be 1860-ban Borsod vármegye közgyűlésébe, majd egy év múlva az országgyűlésbe is, Mezőkövesd képviselőjeként.
Miben különbözött politikus kortársaitól? Leginkább abban, hogy szinte látnokként ismerte fel a nemzetiségi kérdés megoldásának fontosságát. Az akkori, „történelmi Magyarország” népei között 1880-ban 46,6 % a magyarok aránya, a németek, szlovákok, kárpát-ukránok, szerbek és horvátok mellett. (a magyarok aránya 1900-ban 51 %, 1910-ben 54 %).
1860-ban Andornakon írta első programszerű röpiratát a nemzetiségek kérdésében, de a következő mintegy harminc évben mindvégig meghatározó volt számára a nemzetiségek ügyének megoldása.
Mocsáry figyelmeztetett arra, hogy Magyarország felbomlásához vagy feldarabolásához vezethet, ha helytelenül kezelik a nemzetiségek ügyét. Elsőként vázolta fel, hová vezet az erőltetett magyarosítás. Szerinte a magyar nemzet függetlensége és haladása nem valósulhat meg a nemzetiségekkel való béke nélkül. Világosan látta az azonosságot a magyar nemzeti ébredés és más ajkúak nemzeti ébredése között, melyről kortársai nagy része nem akart tudomást venni. Szorgalmazta, hogy kapjanak jogokat, országos képviseletet számarányuk szerint, használhassák nyelvüket, legyen járásonként saját közigazgatásuk. Javasolta, hogy a németek helyett inkább a szláv népekkel, elsősorban a szlovákokkal, csehekkel, lengyelekkel szövetkezzen az ország.
1874-ben elvbarátaival létrehozták a Függetlenségi Pártot, melyet tíz évig vezetett folyamatos ellentétek közepette. Hiába számított óriási eredménynek, hogy hat év alatt a függetlenségiek 30-ról 90-re növelték mandátumaik számát, a pártban nem volt egyetértés sem a függetlenségi, sem a nemzetiségpolitika irányait illetően. A különféle csoportok egymással és a taktikázásra képtelen Mocsáryval is szembekerültek. A nézetkülönbségek miatt párttársai eltávolodtak tőle. 1884-től, amikor Irányi Dániel lett a párt vezetője, még inkább háttérbe szorult, a parlamentben is egyre ritkábban szólalt fel. Egyre magányosabb és mellőzöttebb lett. Hiába emelt szót rendszeresen az 1868-as nemzetiségi törvény betartását követelve, kigúnyolták, még saját pártja is elhatárolódott tőle ezzel az indokkal: „mert szándéka ellenére egyetért azokkal, akik a magyar fajt üldözik.” Mocsáry kilépett pártjából.
1888 tavaszán a Román Nemzeti Párt küldöttsége jelent meg andornaki kastélyában, és arra kérték, legyen a képviselőjük. Mocsáry elvállalta, így jutott be a Képviselőházba, a karánsebesi választókörzet képviselőjeként, bár ő maga sosem járt Karánsebesen. A helyzetet kifigurázva ellenfelei gúnyosan Mocsárilulu-nak nevezték.
Az 1890-es évektől egyre inkább eltávolodott az országos politikától és magányába zárkózott andornaki kastélyában. Testi fájdalmai is elhatalmasodtak. 1896-ban választási kudarca után végképp befejezte politikai pályáját. A közéletből szinte teljesen eltűnt, az egyik román újság halottnak hitte, és a nemzetiségek védelmezőjeként búcsúzott tőle. Élete utolsó éveiben csak Eötvös Károllyal, Hermann Ottóval és néhány függetlenségi nézeteket valló politikussal tartotta a kapcsolatot.
1916. január 8-án hunyt el. Andornakon temették el 1916. január 11-én, a kastély parkjában lévő családi sírboltba.
Temetésén a Függetlenségi Pártot a hevesi Maczky Emil képviselte, pártja nevében ő helyezte el a koszorút politikus elődje sírján.
Maczky Emil is függetlenségi politikus volt Mocsáry Lajoshoz hasonlóan, de ő nagyjából egy emberöltővel később, 1908-ban lépett be az országos politikai életbe.
Nézeteikben sok a hasonlóság, de mindketten más utat jártak be, más körülmények adta helyzetekben és más személyes adottságokkal.
Maczky Emil 1856. január 16-án született Egerben. Apja Matzke Ignác orvos, anyja a nemesi famíliából származó dadai Nagy Anna. Egyik testvére Eger büszkesége, Maczky Valér, másik Erdőtelek és Zaránk jegyzője, Maczky Gyula.
Maczky Emil jogot és államigazgatást tanult, majd a közigazgatási pályára lépett: 1883-ban a Hevesi Járás segédszolgabírói állását kapta meg. Feleségül vette fáji Fáy Rózát, akivel Hevesen telepedett le. Öt gyermekük született – György, Ilona, Béla, Emil és Malvina, akik közül a három fiú érte meg a felnőttkort.
Maczky Emil már első hivatali éveiben élénk közéleti tevékenységet folytatott. Újságot alapított, részt vett sok helyi egyesület létrehozásában, megszervezte a hevesi önkéntes tűzoltóságot, melynek parancsnoka lett.
A hivatali ranglétrán is gyorsan haladt előre, 1887-ben járási főszolgabíróvá, majd fél évvel később az Egri Járás főszolgabírójává választották. A tisztséget az ellenzéki körök támogatásával nyerte el, így nyilvánvaló volt, hogy hivatali karrierje mellett politikai szerep is vár rá. Tagja lett a megyegyűlésnek, majd bekerült Eger város képviselőtestületébe is.
Fokozatosan egyre nagyobb tekintélyt szerzett, mely alapjául szolgált a politikai pozíció eléréséhez is.
Nem volt idegen számára a politikai véleménynyilvánítás, a 48-as függetlenségi törekvések hangos szószólójaként, Kossuth Lajos kultuszának lelkes híveként ismerte a helyi közélet.
Megnyilvánulásait áthatotta a ’48-as öntudat. Ünnepi beszédeiből a magyarságért és a függetlenségért érzett elkötelezettség áradt. Ő, mint főjegyző kezdeményezte Hevesen azt a hazafias ünnepségsorozatot, melynek során Kossuth Lajos születésének századik évfordulójára megfestették arcképét a városháza tanácsterme számára. Látványos és nagyszabású megemlékezéseket szervezett minden március 15-re, ahol harsány hangján tüzes, buzdító beszédeket mondott.
1908-ban került be az országgyűlésbe a Függetlenségi és 48-as párt képviselőjeként. Két év múlva Justh-párti (lényegében továbbra is független 48-as) programmal választották meg a nagyfügedi kerület képviselőjének. Helyi népszerűségét jelzik a korabeli újságcikkek, mely óriási mértékű ünnepléséről szólnak: felvirágozott hintóval várták, fehér ajándékzászlóval, 30-40 fehér ruhás lány pedig óriási csokrokkal.
Képviselőként nagyon aktív munkát végzett. Sok hozzászólását rögzítették a jegyzőkönyvek, mely szerint közigazgatási és adóreformot sürgetett, a tűzrendészet államosítását, a „gyászos czigánykérdés” megoldását. Felszólalásait mindig nagy figyelem kísérte. Ellenzéki képviselőtársaival többször igyekeztek túlharsogni a másik oldalt. Egyszer az is előfordult, hogy 15 napra kizárták az ülés munkájából.
1911-ben kilépett Justh Gyula (függetlenségi) pártjából. Újságcikkben értesítette választóit döntésének okáról. . Indoklása: “Meg kellett volna alkudnom a nemzetiségekkel és el kellett volna ejtenem azokat a feltételeket, a melyek az általános, egyenlő, titkos választói jog megalkotásánál a magyar fajta felsőbbségét és uralmát megóvja.”
Kilépése ellenére a Függetlenségi Párt képviseletében ő vesz részt Mocsáry Lajos temetésén 1916. január 11-én, elhelyezve a párt koszorúját az elhunyt sírján.
1918-tól már nem volt sem országos, sem megyei pozíciója, de Hevesen továbbra is nagy megbecsülésben volt része. A tűzoltóegylet “olajba festtette arcképét” , melyet ünnepélyesen avattak fel.
1924. október 17-én hunyt el, 68 éves korában. Egerben, a Kisasszony-temetőben helyezték nyugalomba.
A két politikus talán soha nem találkozott egymással. Mocsáry Lajos országos jelentőségű pozíciót töltött be, kortársai közül kiemelkedett a nemzetiségi politikában képviselt álláspontjával. Elsősorban a korát megelőző széles látóköre emelte ki képviselőtársai közül: az ő látószögében összefért a magyar patriótizmus és a nemzetek egyenjogúsága. Hosszú ideig, közel harminc éven át részt vett az országgyűlés munkájában.
Maczky Emil a függetlenségi eszme alapértékeiben egyezett Mocsáry álláspontjával, de mégis különbözött attól. Nem látott túl a “magyar fensőbbség” hangoztatásán, politikustársai többségéhez hasonlóan nem ismerte fel a nemzetiségi kérdés megoldásának fontosságát. Kilenc évig vett részt az országos politikában választókörzetének képviseletében, de pártjában nem töltött be vezető szerepet.
Míg Mocsáry a kurdarcok nyomában mellőzött és visszahúzódó személyiséggé vált, Maczky Emil pályája során mindvégig lakóhelyének, Hevesnek ünnepelt közéleti egyénisége volt.
Az, hogy találkoztak volna a Képviselőházban, már csak azért is kétséges, mert Mocsáry Lajos képviselősége idején az alsóház ülései a Főherceg Sándor utcában voltak (ma Bródy Sándor utca, Budapesti Olasz Kultúrintézet épülete), míg mire Maczky Emil képviselő lett, már elkészült az Országház, tehát ő már ott vett részt az üléseken.
A Mocsáry-kastély 1947-ben állami tulajdonba került. A politikus és családja emlékezetét a kastélyban emlékszoba, az épület külső falán emléktábla őrzi. Szülőhelyén, Fülekkovácsi-Kurtányban 2016-ban, születésének 190., halálának 100. évfordulóján emléknapot tartottak.
Füleken nevét viseli egy magyar tannyelvű iskola. Andornaktályán, Egerben, Füleken és Losoncon utcát neveztek el róla.
Ha Andornaktálya felé utazunk, a kastély előtt húzódó út másik oldalán egy szép Gloriettet látunk, mely egykor a kastélypark részét képező tó szigetén állt.
Amennyiben sikerül bejutni a kastély kerítésén belülre, közelről is megfigyelhetjük homlokzatának szép domborműveit. Az ismert velencei szobrász, Marco Casagrande faragta őket, aki a kastély építésének idején Egerben lakott, mivel az épülő főszékesegyház szobordíszein dolgozott.
https://www.kozterkep.hu/32656/Baratsag_vendegszeretet_beke_Andornaktalya
A három allegorikus dombormű – Barátság, Vendégszeretet, Béke – a Mocsáry család által vallott alapértékeket fejezik ki.
Mocsáry Lajos életében és politikai munkásságában A BÉKE, a minden nemzettel békére való törekvés számított a legfontosabb eszmének.
Kért hivatkozási forma:
Gy. Gömöri Ilona: Ketten a Képviselőházból… az „andornaki remete” és a „hevesi ’48-as”. Mocsáry Lajos és Maczky Emil. https://hevesihistoriak.blog.hu (megtekintés ideje)
