1849 után két évtized telt el, mire a hatalom engedélyezte emlékhelyek létrehozását. Előtte, az önkényuralom időszakában a forradalom és szabadságharc emlékének ápolása felért a rendszer elleni lázadással. Még 1861-ben sem tudták elérni megyénkben, hogy a kápolnai elesettekért halotti istentiszteletet tarthassanak Egerben. Csak a kiegyezés után kerülhetett szóba az emlékhely ügye. A tervet a Heves Megyei Honvéd Egylet karolta fel a valósította meg. A honvédemlékmű leleplezésére 1869. december 19-én került sor.
Ettől kezdve évente kegyelettel vonult az emlékműhöz „Hevesvármegye hazafias közönsége”, hogy megkoszorúzza a hősök sírját, és „dicsőségöket fenkölt szavakban” hirdesse. Különösen impozáns ünnepséget rendeztek 1893-ban a Heves Megyei Honvéd Egylet és az Egri Kaszinó összefogásával, melyről az Eger c. hetilap is tudósított.
Az ünnepség napján, 1893. május 31-én „mintha az ég is kedvezni akart volna az ünneplőknek, várakozott bőségesen megtelt csatornái kinyitásával, elhalasztva azt a közönség teljes szétoszlásáig, az esteli órákig”.
A távolabbról érkezőket nemzeti zászlók irányították útba: „Balzsamos üde szellő lengeté a kápolnai csatatéren a gabonaföldek zöld bársonya közé kitűzdelt nemzeti zászlócskákat.”
A reggeli órákban egymásután érkeztek a fogatok a kápolnai templomhoz Egerből és a vármegye sok más településéről. Testületileg jelent meg az Egri Dalkör és a Hevesi Dalegylet képviselete. Délelőtt 10 órakor Klampaczky Alajos szihalmi plébános tartott gyászmisét az elesett hősökért, aki arról volt nevezetes, hogy hazafias hitszónoklatai miatt 1849 után Kufsteinben volt politikai fogoly. Az istentisztelet alatt az Egri Dalkör „zengette hatalmas erővel a gyászénekeket”.
Képeslap. A felvétel készítésének ideje nem ismert.
A gyászmise után elindult a menet zászlók alatt és zeneszó kísérettel az emlékszoborhoz. Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, melyet az Egri Dalkör énekelt. Utána egy joghallgató emlékezett a kápolnai csatáról és a nap jelentőségéről, „buzdítván a jelenlevőket a hősök honfiúi erényeinek követésére.” Beszédét a közönség többször éljenzéseivel és helyeslésével szakította félbe. A „Marseillaise” eléneklése és egy joghallgató szavalata után került sor a koszorúzásra. Az Egri Kaszinó nevében Kapácsy Dezső, a Hevesi Olvasókör nevében pedig Máder Miksa hevesi földbirtokos és gyógyszerész helyezték el koszorúikat az emlékszoborra, „melyet a közönség dörgő éljenzése kísért”. Befejezésül az Egri Dalkör a Szózatot énekelte, melynek elhangzása után „a közönség lelkesült hangulatban szerteoszlott.”
Délben nagy társas-ebédet tartottak a Járó Vendéglőben, melyen kb. 150 ember vett részt, köztük Grónay Sándor Eger polgármestere, Klampaczky Alajos szihalmi plébános, Maczky Emil hevesi főszolgabíró, Okolicsányi László országgyűlési képviselő, az Egri Dalkör, az Egri Kaszinó, a Hevesi Olvasókör és a Dalegylet, Kápolna elöljárósága, és „a környék intelligentiájából igen sokan”.
