Kétszáz éve történt, hogy Hevesen egy maroknyi közösség összefogott, hogy gyermekeiket taníttathassák. Nem volt még törvény a tankötelezettségről, sőt nem volt még önálló egyházközségük sem, de 10-15 református család elhatározta, hogy saját költségükön tanítót fogadnak, iskolát építenek. 1820-ban 32 gyermek kezdte meg elemi iskolai tanulmányait az új református iskolában.

A sikerhez egy folyamat vezetett, melynek fontos része volt a protestánsok helyzetének javulása. 1790 jelentette a határkőt, amikor az országgyűlés újra biztosította számukra a Bocskai által 1606-ban kivívott vallásszabadságukat. A törvény rendelkezett a szabad iskolaépítés jogáról is. Az 1800-as évekkel kezdődő időszak a nemzeti ébredés kezdetének tekinthető, amikor beköszönt a magyar kultúra virágkora, amikor magyar nyelven lehet tanítani.
Helyi vonatkozásban a folyamat részének tekinthető, hogy a hevesi reformátusok már korábban is kezdeményezték, hogy saját tanítójuk legyen. 1802-ben esperesi jóváhagyás nélkül hívtak tanítót, melyért az egyházmegyei gyűlés megrótta őket és nem engedélyezte. De nem adták fel, később újra elküldték kérelmüket tanító kirendelésére. A kérés ekkor teljesült, így került Hevesre tanítónak 1820-ban Tarjáni István, az első tanító, praeceptor. (praeceptor = még fiatal, tanulmányokat folytató tanító)

Erre az évre készült el a Heves északi szélén lévő egyházi telken az “eklézsiai épület”, melyben az iskola mellett helyet kapott a tanító lakása is. (Napjainkban ez a hely a Gyöngyösi u. 73., ahol a jelenlegi református templom áll, valamint a mellette lévő telek.

Kik voltak a nemesurak akik mindezt véghezvitték?
Neveiket megőrizte az egyházi Protocollum első bejegyzése:

A Protocollum első oldalának fotója, alul átirata

A kurátoron és a négy egyháztanács-tagon (consostorialis úron) kívül a Fáy, Ónody, Bernáthfalvy Bernáth, Nemesbikki Nyíreő és Runyai Soldos családok vezetésével indult meg a helyi református közösség szerveződése. A családok közös vonásaként említhető, hogy a Felvidékről költöztek Hevesre és a Heves környékén lévő pusztákra a 18. század folyamán. Majorságot létesítettek, gazdálkodtak. A környék, Szárazbő és Tenk szórvány reformátusaival együtt az átányi református anyaegyházhoz tartoztak, de 1790-től a hevesiek fokozatosan önállósodtak. 1859-ben érték el a gyülekezet teljes önállóságát, melyet a nemesurak felajánlásai tettek lehetővé. A 19. század végére a gyülekezet erős közösséggé vált.
A Protocollum címlapja. Ebbe a kézírásos füzetbe jegyezték fel a gyülekezet vezetői történetüket és a presbiteri gyűlések jegyzőkönyvét. A Hevesi Református Egyházközség tulajdona. 

Mi történt az 1820-ban létesített iskolával?

1867-ben tűzvész pusztított, leégett az “eklézsiai épület”. A gyülekezet újra felépített egy iskolaépületet, melyet 1890-ben egy tanteremmel még bővítettek. Hamarosan azonban ez is szűknek bizonyult, így építkezésbe fogtak a régi imaház helyén, és 1930-ban elkészült a fotón látható új iskola.
Az 1930- felépült református iskola az akkori Szmrecsányi, ma Gyöngyösi úton. Az épület helyén áll ma a Kerekerdő Óvoda. 

Az iskola az  államosításig, 1948-ig működhetett. Fennállásának 128 éve alatt 17 anítója volt, többszáz gyerek került ki falai közül.

Bővebben: 
- Gy. Gömöri Ilona: Egyházak és szerepük a település életében. In.: Tanulmányok Hevesről. (Szerkesztette Petercsák Tivadar és Szabó J. József) Heves, 2001.
-  Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig. Agria. Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. XXXIII. kötet. Eger, 1997. 291-317. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria33/?pg=292&layout=s
Gy. Gömöri Ilona: A hevesi reformátusok története. Heves, 2011. https://www.libri.hu/konyv/gy_gomori_ilona.a-heves-reformatusok-tortenete.htm