"Vagyok: a szomjú szarvas a pataknál,
bizonyság, hogy Többért vagy Önmagadnál."
A fiatal Gérecz Attila forradalmár-költő sorai ezek, akinek rövid élete számomra jelképpé vált. A kommunista diktatúrával szembeni bátor és tiszta ellenállás jelképévé. Hadapród-iskolásként átélte a hadifogságot, majd vasesztergályos szakmát tanult és válogatott öttusázóként sportolt. A kommunista államvédelem ellenséget látott benne, hazaárulás vádjával elítélték. A börtönökben a versírás jelentette számára a belső szabadság megélését. 1956. október 31-én a forradalmárok szabadították ki a Gyűjtőfogházból. Bekapcsolódott a fegyveres harcokba, november 7-én a Klauzál utcánál érte halálos találat. Mindössze 27 éves volt ekkor.
A fenti sorokat a márianosztrai börtönben írta 1956 tavaszán a Sorsod művészete című versében. Márianosztrán ebben az időben főként politikai elítéltek töltötték büntetésüket. Később itt raboskodott többek között Göncz Árpád, Bibó István, Déry Tibor, Mensáros László is.
Márianosztrán raboskodott a hevesi DR. BESENYEI SÁNDOR ügyvéd is, a helyi 1956-os események egyik vezetője.
Dr. Besenyei Sándor Hevesen született 1910-ben. A hevesi forradalmi események kezdetén, 1956. október 28-án a Községi Munkástanács tagjává választották. Lelkesülten, Kossuth-nótákat énekelve járta a község főterét, és mivel többen csatlakoztak hozzá, az utcai tüntetők egyik vezetőjévé vált. Beszédet mondott a revíziós szobor talapzatára állva, melyben élesen bírálta a Rákosi-rendszert, a Szovjetuniót és a Magyar Dolgozók Pártját.
A helyiek közül elsőként tartóztatták le, 1956. december 19-én. A hevesi 56-osok, vagyis "Guba Dezső és 17 társa" perében harmadrendű vádlottként első fokon 15 év börtönt kapott, melyet másodfokon életfogytiglani börtönre és teljes vagyonelkobzásra módosítottak. Az amnesztiát nem érhette meg. A márianosztrai börtönben hunyt el 1960. március 7-én, mindössze ötven évesen.
Gérecz Attila, Dr. Besenyei Sándor.... és még nagyon sokan mások.
Mindnyájan egy diktatúra vétlen áldozatai voltak. Őrizzük meg tisztelettel emléküket!
Lásd, előtted is szent a jel s az emlék,
csak arcaimban nem ismerted fel még
korokon túl is örök Önmagad,
s hogy a Végtelen, mégis a mi véges
szívünkből nő; hogy lombja zeng! – én édes
dalát hozom, s e dallam fönnmarad!
Köröskörül virágok, fák. – Tavasz van.
Mert minden fény volt! – akárhol, a gazban,
s csak arcunk mosolyán lett nagyobb.
Szemek ragyogása tűz, mint a harmat,
s én ékszerét hordva virágnak, dalnak,
dalolom Őt, Aki nyomot hagyott.
(Gérecz Attila: Sorsod művészete című verséből)
Forrás:
- http://gereczattila.uw.hu/versmap/v24a.htm
- Gy. Gömöri Ilona: A megélt történelem. 1956, Heves. Heves, 2016.
- Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai.(Összeállította, a bevezetést, az időrendi táblázatot és a jegyzeteket készítette Cseh Zita). Eger, 2006. A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12.
