Nem csoda, ha nincsenek emlékeink arról, milyen volt egykor a hevesi templomkert Kálváriája. 1945 után szakaszonként, de fokozatosan átalakult a templom közvetlen környezete. A kerítést lebontották, a Kálváriát megszüntették, a sűrű fák helyét átláthatóbb park vette át. A stációkövek közül egyetlenegy maradt fenn napjainkra a Hevesi Helytörténeti Gyűjteményben hiányos állapotban.
Milyen lehetett a hevesi Kálvária? Nem maradt fenn róla teljes ábrázolás. Hogyan lehetne legalább gondolatban rekonstruálni? Erre teszek kísérletet a rendelkezésre álló csekély történelmi forrásanyag alapján.
A középkor századaiban – amikor általános volt, hogy az elhunytakat igyekeztek a templom mellé temetni – Hevesen is temető vette körül a templomot. Mivel ez a terület igen szűk, a 18. századtól a település szélein létesítettek temetőket, így kb. az 1740-es évektől már nem temetkeztek a templom mellett. A temető helyét befásították. Védelmül kerítéssel vették körbe, így a templomkerten nem lehetett átjárni.
A templomot körülvevő kálváriát 1856-ban létesítették. A 14 stációkövet egy-egy tehetős hevesi személy állíttatta.
A Kálvária területét és a stációkat először az 1885-ben készült kataszteri térkép jelzi, majd egy 1912-ben készült térképen is pontosan azonosítható a helye.
Két stációkő látható azokon a hevesi képeslapokon is, melyek az 1910-1920-as években a templomról készültek.
A szóbeli adatgyűjtések során a visszaemlékezők elmondták, hogy 1945 előtt a templomkert árnyat adó fái alatt szép díszcserjék között kis ösvények vezettek a stációkhoz és Nepomuki Szent János szobrához.
Milyenek voltak a Kálvária stációi?
A keresztút stációi hagyományosan Jézus szenvedéseinek jeleneteit örökítik meg. Általában kőoszlopok vagy fülkék, tetőrészükön kis kereszttel.
A hevesi stációk síremlékhez hasonlítottak. Feltehetően az építmény egyharmad részét a több részből álló talapzat foglalta el, felső része pedig magas kőtábla volt, tetején kereszttel. Anyaguk homokkő. Stílusuk hasonló az Alsó-temető 19. század közepén készült síremlékeihez, de azoknál magasabb.
A stációk közül egyetlen darab maradt fenn, sérült, hiányos állapotban. Ezen olvasható az 1856-os évszám és az állíttató, a nemesi családból származó Szalatnay Mária neve. Megmentését Hegedűs Béla múzeumalapítónak köszönhetjük.
Milyen vallásos szokás kötődött a Kálváriához?
A Kálváriák elterjedése, látogatása azzal a gondolattal függ össze, hogy a keresztény ember szeretné jelképesen végigjárni Krisztus szenvedéseinek útját a pilátusi ítélettől a sírbatételig. Mivel az emberek többsége nem jut el Jeruzsálembe a Via Dolorosára, ezért a pápák szorgalmazták a Kálváriák felállítását, ahol a hívők megnyerhetik a keresztúti ájtatosság elvégzéséért járó búcsút. Európában már a 15. század elejétől állítottak Kálváriákat, de a 18. században a legnagyobb mértékben. A húsvét előtti Nagyhéten kapnak legnagyobb jelentőséget a Kálváriák.
Hevesen elődeink megközelítően 90 éven át látogathatták a Kálváriát, végezhették a stációknál a keresztúti ájtatosságot.
Az egyedüliként fennmaradt stációkő Heves történetének egy fontos szeletét őrzi.
Források:
- Térképek 1885, 1912
https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?layers=3%2C4&bbox=2257836.766352205%2C6039502.410250188%2C2258888.3719831794%2C6039974.541906917
- Sinkovics Istvánné szóbeli adatközlése 1996.
- Szedlák György szóbeli adatközlése 2020.