Látványos utcai felvonulás, lovasok, csőszlányok és csőszfiúk, maskarába öltözött fiatalok játéka, tréfák, vidám esti bál… Néhány szóban így lehet jellemezni a régi hevesi szüreti mulatságokat, melyek az ősz legkedveltebb helyi rendezvényeit – egyben fontos társadalmi eseményeit – jelentették egy évszázadon át.
Heves ugyan nem tartozott soha a híres borvidékek közé, de az 1880-as évektől – amikor máshol a filoxéra pusztított – felértékelődött a hevesi szőlők jelentősége. A két világháború közötti évtizedekben a Polgár-telepen (Heves és Jászszentandrás között) ötszáz holdas gazdaságban folyt a termelés. Sok családnak volt kisebb-nagyobb szőlőskertje a település északi-északnyugati határában.
A szüret mindig többet jelentett, mint egyszerű munka. Közösségi esemény volt, melynek befejezéseként vidám ünnepséget tartottak.
Szüreti mulatság résztvevői. 1930-as évek. Fotó: S.Gy. (Magángyűjtemény)
Hogyan zajlottak a szüreti mulatságok?
A szüreti felvonulások és bálok hangulatáról, színes kavalkádjáról korabeli fotók, újságcikkek, visszaemlékezések adnak ízelítőt.
Az 1900-as évek legelején már régi hagyományként tartották számon a szüret végének megünneplését. A mulatságot teljes egészében az iparosok legénylete szervezte. A bál helyszíne a Polgári Olvasókör kertje volt, amely a Szerelem Alfréd útról nyílt. (A kert ma a HEVA telephelye).
Az eseményről így tudósított 1907 őszén a Heves és Vidéke hetilap:
„az ünnepi felvonuláson igen jól festettek az ifjak és lányok a dísz-magyar öltözékben. Volt is sok bámulójuk. Mindenütt, hol elvonultak, megnépesedett az utcza. Este pedig a polgári olvasókör kertjében tánczra perdült a fiatalság. Táncz közben érdekes epizódok merültek fel. Szőlőlugas volt felállítva, s aki arról lopni merészkedett, a hegy-bíró szigorúan megbüntette. Egy ily büntetésszabás, mindig vidám hangulatot keltett. Közben-közben folyt a táncz, mely csak a hajnali órákban ért véget.”
A leglátványosabb szüreti felvonulásokat és bálokat az 1930-as években tartották. A mulatságok teljes előkészítését az Önálló Gazdasági népiskola igazgatója, Igonda János és felesége vállalta. Tíz fiút és tíz lányt választottak, akik magyar táncokat tanultak be. A szükséges öltözékeket az iskolában megvarrták. A bőgatyába és zsinóros dolmányba öltözött csőszfiúk fából faragott fokost szereztek be, nemzeti színű szalaggal. Kalapjukra árvalányhajat tűztek, derekukra kendőt kötöttek. A csőszlányok „magyar ruhát” öltöttek, csípőjüknél lógott a kürt, melyet a vállukon átvetett nemzeti színű szalagra fűztek. A kürt a szőlőcsősz egyik legfontosabb eszközét szimbolizálta. Sokan különféle maskarába öltöztek. Jellegzetes, kedvelt alakok voltak: öreg csősz subában, puskával, esetleg szamárháton lovagolva, táncoló medve, bekormozott arcú cigányzenészek hegedűvel.
Szüreti pár. 1930-as évek. Fotó: S.Gy. (Magángyűjtemény)
A felvonulók a Gyöngyösi úton gyülekeztek (a mai Vízmű helyén). A menet élén a cigánybanda húzta a talpalávalót, utána a táncos párok következtek sorban. Két magyar ruhás legény vitte a botra függesztett hatalmas fürt szőlőt vállon, mely majdnem a földig ért. A sokadalom végigvonult a Gyöngyösi úton, a Brieger vendéglő előtt a Gazdakör udvaráig (ma Erkel Ferenc út). Itt a nagyteremben először a magyar táncot járták el, majd a két cigánynak öltözött lány cigánytáncot adott elő zenekísérettel. Hajukba piros rózsát tűztek, blúzuk aljára pénzt varrtak, szitából dobot készítettek, mellyel az ütemet verték.
Cigánylánynak öltözött hevesi lányok: Lajer Etelka és barátnője. 1937.
A bált tréfa, vidámság kísérte végig. A termet szőlőfürtökkel díszítették fel, melyeket a mennyezetre helyezett dróthálóra kötöttek olyan magasságban, hogy nehezen elérhető legyen. A szőlőre a csőszlányok és a csőszfiúk vigyáztak. Ha valaki lopott belőle, a csőszlányok belefújtak a kürtbe. A csőszlegények elkapták a zsiványt és vitték a hegybíró elé, aki a színpadon ült, neki kellett fizetni a bírságot. A bálon fehér karszalagos legények árulták a tombolát. A tét a nagy fürt szőlő volt, melyet éjfélkor sorsoltak ki.
Az ünnepi mulatságon jelen voltak Heves vezetői: a főszolgabíró és felesége, a főjegyző, a városi bíró.
1939-től a Hevesi Katolikus Agrárifjúsági Legénylet vállalta magára a szüreti mulatságok szervezését. Ebben az évben a díszítéshez való szőlőt – összesen 125 kg-ot – a Polgár-telep, Dr. Szőke Ernő és Dr. Gerő Gyula szőlőbirtokosok adományozták az egyesületnek. A látványos felvonulás – amelyben elől a csikósok lovascsapata haladt, majd a szüretelő lányok és legények csoportja, a mókázó bohócok, a cigánynak öltözöttek, végül pedig a szamarasok – nagy tömeget vonzott az ünnepség színhelyére.
A fiatalok szívesen fényképezkedtek Dobi Julinál szüreti párként magyar ruhában kezükben szőlőfürtöt tartva, fokossal és kürttel felszerelkezve.
Hevesi szüreti pár az 1940-es években. Fotó: F. A. (Magángyűjtemény)
Az 1945 utáni változások – az államosítás, a mezőgazdaság átszervezése, az egyesületek ellehetetlenítése – következtében sem szűntek meg a szüreti ünnepségek, csak egyes elemei változtak. A bálokat a Polgár-telep szőlőterületét átvevő Hevesi Állami Gazdaság szervezte meg a gazdaság kulturális központjának számító Semjén-kastélyban (mai neve Szepessy-Spitzer kúria). A hatalmas szőlőfürt, a játék és a tánc továbbra is hozzátartoztak az ünnephez, csak az öltözék változott.
Később, az 1980-as évekre a mulatság már elszakadt a szüreti munkáktól. Népszerűek voltak az Akác étterem szüreti báljai, ahol meghívott együttesek és diszkó szórakoztatta a fiatalságot. A mulatság korábbi jellemzői (karakterfigurák, szőlőfürt) már nem szerepeltek az eseményen, csak az elnevezés őrizte az egykori hagyományt.
A híradásokat és a korabeli fényképek hangulatát látva úgy gondolom, mára szegényebbek lettünk egy örömünneppel.
Az egykori szüreti ünnepségek élményeinek felelevenítéséért nagy köszönettel tartozom Sinkovics Istvánné Lajer Etelkának és Balogh Sándornak, akikkel az 1990-es években ebben a témában több riportot készítettem.
Gy. Gömöri Ilona
2024. szeptember 29.
