Gy. Gömöri Ilona kutatói blogja

Hevesi Históriák

Hevesi Históriák

Tintaleves papírgaluskával? Első napok az iskolában a „varázsló” Hevesi József tanítványaként

2020. április 30. - Gömöri Ilona

Milyen élmények értek egy kisiskolást, ha Hevesi Józseftől tanulta az első „varázsszót”? Az 1930-as évek világába vezet a következő emlék. A nevezetes kántortanító kiváló pedagógiai érzékkel keltett érdeklődést az elsősökben a tanulás és az iskola iránt. Olyannyira, hogy sok évtizeddel később egyik tanítványa papírra vetette első iskolai napjainak mozzanatait.
hevesi_jozsef.jpg

„Háromévi óvoda után nagy várakozás előzte meg az iskolába kerülést. Jót, rosszat lehetett hallani előre, hogy milyen szigorú az iskola és a tanítók. Aki nem tanul, bezárják a tanterembe, és tintalevest kap ebédre papírgaluskával. Nádpálca van a kezükben, és aki rendetlen, kaphat egy-két fenekest és körmöst. Esetleg sarokba kell térdepelnie. Jól kell viselkedni, egyenesen ülni, nem beszélgetni, hanem figyelni, akkor minden rendben.


Az első tanítási napon vele együtt (Hevesi József tanítóval) mentem be az osztályterembe, melynek a falai fehérre meszelve, rajta szép nagy ablakok voltak. A másik falon ruhaakasztók sorakoztak, ezekre tettük a kabátokat.
Berendezése két széles padsor, közöttük és két oldalt keskeny út a közlekedésre. Elöl a katedra, rajta az asztal és szék, a falon nagy fekete tábla, párkányán kréta és szivacs. A fogasok felett három nagyméretű festmény volt felrögzítve. Az első képet kezdte magyarázni. Magyarország, a Kárpát-medence hegy és vízrajzi térképe. Nádpálcájával mutatta a hegyeket, majd a folyókat (Duna, Tisza, Dráva, Száva), az Alföldet és a Kisalföldet. A második kép az egri vár ostromát mutatja, amikor a túlerőben levő török janicsárok ostromolják a várat. Létrákon másznak fel a falakra, amelyeket órákon át ágyútűz alá vettek. Dobó és vitézei halált megvető bátorsággal védik a várat, jelzésül fekete koporsót tűztek a bástyára és visszaverik a félholdas sereget. Az egri nők pedig forró vizet, szurkot zúdítanak a kopasz lófarkas törökökre…A harmadik kép ködös hajnali tájon mutatja, amikor a mohácsi vész idején II. Lajos királyunk holttestét emelik ki a Csele patak vizéből, megmaradt hűséges alattvalói.
Minden kép után szünetet tartott, lehetett játszani az iskolaudvaron, elfogyasztani a tízórait, stb. Délre befejeződött a tanítás. Nádpálcáját csak arra használta, hogy mutassa vele a képeken látható dolgokat, egyébként az asztalon hagyta. Mehettünk haza. Otthon agyondicsértem az iskolát, s alig bírtam kivárni a másnapot.

 A második nap reggelén kijelentette, hogy ő varázsló. Nem hittük el neki. Erre kihívott a katedrához két fiút. Engem a nagyboltba küldött, hogy hozzak egy kiló kockacukrot, adott rá pénzt. A másik fiút egy literes kancsóval kiküldte artézi vízért. Közel volt a kút, állandóan folyt belőle a tiszta meleg víz. Hozott egy liternyit. Mindketten letettük az asztalra.
Ekkor elővett egy 3 dl-es poharat, csaknem tele töltötte vízzel, és beledobott egy kockacukrot. Megkavargatta a nádpálcájával, felemelte az egészet, varázsszavakat mormolt s a cukor eltűnt. Ámulva néztük.
Újra megismételte az egészet, -… kavarás, varázsszó és ez is eltűnt. Szinte hihetetlen. Bárki meg tudja csinálni, mondta. Kihívta az első padból Lacit, mindent végigcsinált és neki is sikerült. Jutalomként meg is kóstolhatta. Nagyon finom, édes, ez volt a véleménye.
Újabb tanuló, újabb cukor és mindegyiknek sikerült. A leghátsó sorokból kitört az elégedetlenség. Mindig csak az első padsorokból választ. Így ők lemaradnak a keverésről és a kóstolásról.
Erre kihívta azt a tanulót, aki a legjobban tiltakozott, akinek az arca is kipirult mérgében. Kezébe adta a poharat, a cukrot, majd a pálcát is, csinálja meg! Hanem hiába kavargatta, a cukor ottmaradt a pohár alján a vízben.
Mondjad a varázsszót is – figyelmeztette a kántor úr.
Ámde azt nem tudta. Helyére küldte a fiút, azután kiállt a katedra szélére és mosolyogva mondta:
Most elárulom a varázsszót: „Csendben ülni és mindent nagyon jól meg kell figyelni!”
A vízből és cukorból telítetlen oldat keletkezik, amelyből újabb cukor hozzáadásával telített oldat lesz. Ebben már nem oldódik újabb cukor. Ennyi a magyarázat. A kavarás csak addig segít, amíg az oldat telítetlen. Ha már telített, akkor nem ér semmit, de a varázsszót érdemes megtanulni, hátha segít valamiben.

Úgy gondoltam, az elemi iskola elsőseinek ilyet előadni csúcsteljesítmény. Egy napra elég is volt. A maradékot kevertük. Kiittuk. Délután otthon is bemutattam bűvész tudományomat."

a_romai_katolkus_iskola_az_1900_korul_kepeslapon_1.jpg

                                          Az iskola, ahol Hevesi József tanított 

A tanítvány, Fülöp Lajos 1931-ben Hevesen született. Orvosnak tanult, Egerben négy évtizedig sebész főorvosként dolgozott. Nyugdíjazása után „Szilánkok” címmel foglalta kötetbe életének emlékezetes, különleges eseteit: „Az emlékeimet, mint nagyobb farönköket fejszével hasogattam szét, majd apró szilánkokká aprítottam. Gyorsan lángra lobbantak és a fényüknél látható lett a görcsökkel teli törzs egy része is. Szilánkokból raktam meg az emlékezet tüzét, és a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlom – melegedjék mellette.”

 Dr. Fülöp Lajos: Szilánkok. Önéletírás. Szerkesztette: Ficzere György. Eger, é.n.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hevesihistoriak.blog.hu/api/trackback/id/tr8115650998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása