Hevesen nem dördültek fegyverek 1956-ban. A forradalmi események véráldozat nélkül, viszonylag békésen zajlottak. A történések súlyához képest viszont megdöbbentően súlyos ítéletek születtek. Dr. Vida Ferenc elnöklete alatt a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a hevesiek perében 112 tanút hallgatott ki, és 18 főt ítélt el, közülük két személyt életfogytiglani börtönbüntetésre.
Éppen ebben rejlenek a helyi forradalmi eseményeknek és az azt követő megtorlásnak az egyedi és figyelmet keltő vonásai. Ugyanis az indokoltnál lényegesen nagyobb perek és a keményebb ítéletek születtek…..

Erről szól a 2016-ban, a hatvanadik évfordulóra megjelent könyvem (Gy. Gömöri Ilona: A megélt történelem - 1956, Heves. Heves, 2016), mely az 1956-os Emlékbizottság megbízásából készült. 

Miért fontos számomra az 1956-os forradalom emlékezete? 
Egy helytörténeti kutatás lépcsőfokai

Talán ott kezdődött, amikor Rózsa Gyuri bácsi váratlanul elővette szekrényéből féltve őrzött bírósági iratait, és elmondta, hogyan élte át Hevesen a forradalmi napokat, majd a nyolc év börtönt. Mindez az 1980-as években történt, egy néprajzi adatgyűjtés során. Néhány év múlva – szintén egy más témájú beszélgetés alkalmával – özv. Kovács Józsefné tárta fel előttem férje történetét, aki országos pártszervezőként vett részt az eseményekben, majd 1957-ben fiatalon hunyt el, menekülés közben.

Később – bár tudatosan még nem kutattam - újra és újra, több nézőpontból is hallottam 1956-1957 hevesi történeteit. Sokféle hozzáállást, egymásnak ellentmondó emlékeket is megtapasztaltam, ami világossá tette számomra, ugyanaz az esemény mást és mást jelenthet a résztvevők számára. Egyre izgalmasabbá vált, valójában mi és hogyan történhetett. Fokozatosan sikerült megkeresnem az 1957-es vádiratban szereplő személyeket vagy családjukat. Igy jutottam el a legfőbb irányító személyéhez, Guba Dezsőhöz, majd testvéréhez, Guba Bélához, özv. Cziglédy Endrénéhez, Guba Lajoshoz, G. Kovács Lászlóhoz, Acsán Lajoshoz. Emlékezetes – néha felemelő, máskor keserű – beszélgetések voltak ezek, melyek tartalmát rögzítettem.

Közben levéltári források kutatásába kezdtem a Heves Megyei Levéltárban és a Borsod – Abauj – Zemplén Megyei Levéltárban, ahol megtaláltam a perek és ítéletek anyagát.

Nagy lendületet adott munkámnak 2006, az ötvenedik évforduló, amikor a Hevesi ‘56 Emlékbizottság tagjaként részt vettem az ünnepség előkészítésében, a hevesi ‘56-osok és hozzátartozóik felkeresésében.

Tovább folytattam a személyes, megélt történetek rögzítését, de a korábbinál sokkal tudatosabban. Igyekeztem hiteles szemtanúkat keresni, akik ott voltak az események valamelyik helyszínén. Fontosnak tartottam, hogy ne mástól hallott, hanem az átélt történeteteket rögzítsem.

A riportalanyok kiválasztásánál arra is törekedtem, hogy életútjuk, a helyi ’56-os eseményekben betöltött pozícióik reprezentálják a helyi társadalom rétegeit. Van köztük, aki forradalmárként, üldözött kulákként, rendőrként, hivatali dolgozóként, tanárként, iparosként, tsz-tagként, gyermekként vált részesévé a napi történelemnek. Riport készült többek között Kő Pállal, aki 15 éves volt akkor Maczky Levente néven, Balázs Istvánnéval, Szedlák Györggyel, Lövei Istvánnéval, Acsán Zsuzsannával, Guba Józsefnéval, Varga Gizellával, özv. Veréb Józsefnéval, Sinkovics Istvánnéval, Törő Lászlóval, G. Kovács Lászlóval, Besenyei Istvánnéval és másokkal. Összesen 24 interjút készítettem. A nyilatkozókat arról kérdeztem, hogyan váltak a forradalmi események részeseivé, milyennek látták akkor Hevest. Így az interjúk legnagyobb része az 1948-1958 közötti időszakra, illetve azon belül szűkebb eseménysorra vonatkozik. A téma feldolgozásához fontos támpontot nyújtott Czakó Gábor Guba Dezsővel készített interjúja is, melyet 1993-ban középiskolai tanulóként rögzített.

Az "elbeszélt történelem" ("oral history”)  vizsgálati módszere lehetővé tette a téma oly módon való feldolgozását, hogy a múltat ne lezártan és kizárólagosan lássuk, hanem nézőpontokból, szituációkból álló, nyitott történetek együttesének. 

Sokat köszönhetek az interjúalanyoknak! Általuk vált számomra érzékelhetővé, mennyire sokarcú volt 1956.  Köszönöm bizalmukat és azt, hogy hozzájárultak emlékeik közléséhez.

A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára levéltári adatok és az interjúk személyes történetei alapján írtam meg kutatásaim eredményét“A megélt történelem – 1956, Heves”című kötetben. Megjelenését az 1956-os Emlékbizottság és Heves Város Önkormányzata támogatta.
A kötet borítóján Kő Pál Magyar Messiás című alkotása látható.

A könyv terjedelme 140 oldal, 12 színes melléklettel.
Bemutatására 2016. október 23-án került sor a városi ünnepi megemlékezés keretében a Helytörténeti Gyűjteményben.

A kutatás során sikerült magántulajdonban lévő forrásértékű tárgyakat és írásos történelmi dokumentumokat, archív fotókat is feltárni és dokumentálni, melyek a Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény anyagát gyarapították. 

A kutatás és gyűjtés eredményeként a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára kiállítás is készülhetett a helyi eseményekről, melynek címe: “Büszkeségpont. Heves, 1956”. Itt látható a gyűjtött relikviák egy része, többek között Guba Dezső börtönben írott levele, Maczky Béla önarcképe és festményei, börtönben varrt tárgyai,  Guba Lajos zászlója,  Nagy Sándor tanító fogkefenyélből faragott miniatűr szobrai.  A kiállítás megtekinthető a Helytörténeti Gyűjtemény nyitva tartási idejében.

A könyv elérhető a Hevesi Helytörténeti Gyűjteményben és a Városi Könyvtárban, valamint a szerzőnél.

Bővebben:
https://www.academia.edu/37740699/A_meg%C3%A9lt_t%C3%B6rt%C3%A9nelem_1956_Heves