Gy. Gömöri Ilona kutatói blogja

Hevesi Históriák

Hevesi Históriák

Piroska-villa, a hevesi korzó ékessége

2022. szeptember 25. - Gömöri Ilona

Van egy különleges épület a Szerelem Alfréd utcában, mely egyediségével az utca meghatározó látványelemévé vált. Fatornácos háznak vagy Piroska-villának is nevezik. Heves büszkesége volt ez a villa száz-százhúsz évvel ezelőtt, több korabeli képeslapon is szerepel.
Ki építtette és mikor? Kiről nevezték el? Miért számított divatosnak akkor az építésmódja?
Új kutatásom eredményét szeretném megosztani az érdeklődőkkel.

 

1_11.jpg

A villát a boldog békeidőkben, 1902-ben építtette Heves egyik rangos személyisége, Nemcsik Kálmán, a Hevesi Királyi Járásbíróság vezetője. A ház helyének kiválasztása nem tekinthető véletlennek. Az új, alig több mint tíz éve megnyitott Szerelem Alfréd utcán építették fel, mely akkor Heves legszebb utcájának számított. Megnyitására azért került sor 1889-ben, mert akkor építették ki a vármegyei törvényhatósági út új szakaszát, mely Dormándtól Hevesen át Jász – Nagykun – Szolnok vármegye határáig tartott.
Heves város képviselő-testülete törekedett arra, hogy az új utca valóban a község legszebb utcája legyen. Ezért szabályzatot alkottak az itt felépítendő házak építésmódjáról, utcafrontjuk kialakításáról. A rendelet betartását „szépítészeti bizottság” felügyelte és ellenőrizte.
A század elejére módos polgárházak sora épült itt, a korzó pedig Heves polgári fejlődésének jelképévé vált. Az utca kezdetén, az Úrikaszinó előtt rendszeresen térzene szólt, középrészén (ma Szerelem Alfréd u. 20.) nyílt a népkert, a helyi kultúra fontos helyszíne. Vasárnap délutánonként sétálókkal népesült be a korzó. A lányok szívesen vonultak végig egymást karonfogva a kellemesen üdítő élményt nyújtó Nyitrai-tóig, majd vissza.
2_5.jpg

Az utca különleges, legszebb háza volt a Piroska-villa. Tornya messziről látszott, vonzotta a járókelők tekintetét.  Stílusa az alpesi házak hangulatát idézte. A nyitott fatornác díszesen faragott oszlopaival a svájci hegyek jellemző épülettípusa. Gyakran építették fürdő- és pihenőhelyeken, az ott megforduló vendégek pedig szívesen vitték mintaként haza akkor is, ha típusa a sík vidéken idegennek számított. Feltehetően Nemcsik Kálmán is utazásai alkalmával figyelte meg a divatos építésmódot.
A jó ízlésről és jómódról tanúskodó villa 1902 őszére épült fel. A tetőszerkezet és a torony elkészülte alkalmával nagyszabású bokrétaünnepet is tartottak, melynek emlékét korabeli feljegyzés is megőrizte.
Az építtető Nemcsik Kálmán ekkor 59 éves volt, már több mint tíz éve a Hevesi Királyi Járásbíróság vezetőjeként pályája csúcsán állt.
Hogyan került Hevesre és miért nevezte Piroska-villának a házát?
Nagykőrösön született 1843-ban. A nagykőrösi református kollégiumban érettségizett. Arany János és Szilágyi Dezső tanították. Közigazgatási pályafutását Szolnok megyében kezdte, a vármegyénél. 1872-ben, 29 éves korában került Hevesre, ahol előbb albíró volt, majd 1890-ben lett a Járásbíróság vezetője. Nemcsak a közigazgatásban vitt vezető szerepet, a társadalmi életben is tisztségek egész sorát viselte. Számtalan közéleti megmozdulásnak, eseménynek kezdeményezője vagy részese volt.
Felesége, Őrley Piroska Nagyváradról származott. Az esküvőjüket is Nagyváradon tartották 1886 májusában. A nevezetes partiumi családnak több kiemelkedő egyénisége volt. Őrley Piroska öccse, Kálmán Bihar megyei főjegyző. Húga, Őrley Flóra híres operettprimadonna.
A Piroska-villa elnevezést a feleség, Őrley Piroska és leányuk, Nemcsik Piroska nevéről kapta az épület.
3_5.jpg

Nemcsik Kálmán 1911-ben vonult nyugalomba. Ebből az alkalomból – „sok évi hű és buzgó szolgálata elismerésérül” – királyi kitüntetést kapott, Ferencz József a III. osztályú Vaskoronarendet adományozta számára.
Nemcsik Kálmán 1914-ben, felesége 1932-ben hunyt el. Leányukra, Nemcsik Piroskára – aki idős korában a „nagyáruda engedélyeseként”, trafikosként dolgozott – még ma is többen emlékezhetnek.

4_3.jpg

A mellékelt képeslapot a tizenéves Nemcsik Piroska küldte Hevesről 1906-ban barátnőjének, Árkosy Líviának Nagyszebenbe a „Szt. Ferenczrendi nővérek” zárdájába. Képes oldalán „ez a mi házunk” kifejezéssel pontosan megjelölte négy éve épült házukat.

A villa – bár mára sokat veszített eredeti szépségéből – egyediségével ma is az utca meghatározó látványeleme. Megőrzésre érdemes értékeink közé tartozik!

Heves múltbeli értékei között előkelő hely illeti Nemcsik Kálmán személyiségét is, akit a község polgári fejlődésének egyik legfőbb előmozdítójaként kell megőriznünk az emlékezetünkben!

Forrás:

  • Gy. Gömöri Ilona: Üdvözlet Hevesről. Település – Arculat – Hagyomány. Heves településképi arculata. Heves, 2021. Kiadó: NOTITIA Alapítvány.

  • Képeslapok a Szerelem Alfréd utcáról 1900 - 1960.

  • Heves vármegyei ismertető és adattár. Szerkesztő: Ladányi Miksa. 1936.

  • Heves és Vidéke hetilap cikkei 1900 – 1903.

 

Hajtás Tenkig és vissza! Futtatók és “eszmefuttatók”

1902. június 19-e délutánján a hevesi főtéren nézelődők izgalmas kocsiversenynek lehettek tanúi. A község néhány előkelősége  próbára tette lovait és saját képességeit úri kedve szerint. A Kaszinó előtt gyülekezett a társaság és a kíváncsiskodók hada...

A verseny célja: hajtás Tenkig és vissza!
A küzdők Spitzer Vilmos, Weisz Jónás és Vitz Dávid kocsi-lovai.
Spitzer Vilmos és Weisz Jónás saját maga hajtotta lovait, Vitz Dávid hajtója pedig Dr. Remenyik István volt.

istockphoto-683310902-612x612.jpg
A verseny öt órakor a Kaszinó elől indult. Itt sorakozott fel a versenybírák bizottsága is: Nemcsik Kálmán táblabíró (a Járásbíróság vezetője), Dr. Remenyik József (Dr. Remenyik István édesapja), és Kohn Gábor. Elsőként Spitzer Vilmos indult el, majd öt perc után Dr. Remenyik István, újabb öt perc múlva pedig Weisz Jónás. Tenken “bizalmi férfiak” ellenőrizték a versenyt: Brünauer Emil (királyi közjegyző), Finta Dezső és Kaszab Imre.

A futamtávolság kb. 17 km volt. Dr. Remenyik István a távot 39 és ¾ perc alatt tette meg, Weisz Jónás 44 perc alatt, Spitzer Vilmos pedig 44 és ½ perc alatt.

0123349_a_heves.jpg                  Az Úrikaszinó épülete a 20. század elején (korabeli képeslap részlete) 

A verseny – amellett, hogy valódi megmérettetést jelentett- alkalmat adott a társasági életre is. A Kaszinó előtt cigányzene szólt, belül pedig büfét rendeztek a érdeklődő “eszmefuttatók” részére.

Az esemény főként az úri réteg – birtokosok, városi tisztségviselők, hivatalnokok - számára jelentett szórakozási alkalmat. A birtokosok dicsőségnek és egyben szívügyüknek tekintették, hogy a lótenyésztésben is elöl járjanak. Közülük többen gazdasági akadémiát is végeztek, és sikeresen gazdálkodtak. Szívesen vitték lovaikat nagyobb közönség elé, bemutatókra, ahol gazdaként büszkék voltak egészséges, szép és erős állataikra. A korszakban egymást érték a mezőgazdasági kiállítások.  
Különösen nagy sikereket ért el Dr. Remenyik István hevesi birtokos és tb. főszolgabíró, aki nagy hozzáértéssel és kedvvel foglalkozott lovaival. Félvér lovaiért 1905-ben arany oklevelet kapott egy hevesi kiállításon.
Rangos elismeréseket kapott a képzett gazdász, birtokos Spitzer Vilmos is, aki kb. ötven lovat tartott, emellett kb. háromezres állatállománya volt és eredményesen gazdálkodott hevesi és pélyi földbirtokán. Tagja volt a község képviselő-testületének. Sok-sok közéleti funkciót betöltött, így a helyi társadalmi élet vezető egyéniségének számított. 
A résztvevő urak maguk alkotta szabályok szerint versenyeztek. Nem is létezett még egységes, országos szabályzat. Majd csak a két világháború közötti időre kristályosodtak ki és kerültek rögzítésre a lovassportok játékszabályai. De a hevesihez hasonló távhajtó viadalok tapasztalatai minden bizonnyal hozzájárultak az általános szabályrendszer megalkotásához. 

Forrás: Heves és Vidéke hetilap. 1902.
            Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Borovszky Samu 1909.

Szerző: Gy. Gömöri Ilona 
2022. szeptember 10.

 

 

 

 

 

A hevesi Viczán-tó múltjából…

A fiatalabb generációk alig ismerik a Heves város déli részén található tavat, legfeljebb negatív élmények kapcsolódnak hozzá a környék elhanyagoltsága miatt. Az idősebbek és az előttünk járó hevesi emberek életében azonban még jelentős szerepet töltött be a Viczán-tó. Múltja még feltárásra vár, de ez alkalommal összegyűjtöttem a jelenleg elérhető történeti adatokat kiegészítve saját tapasztalataimmal.
vican-to.jpg
       A Viczán-tó az 1980-as években. Fotó: Szedlák György 

Mikor keletkezett a tó?

A Viczán-tó helyét csak az utóbbi mintegy száznyolcvan évben lehet viszonylag pontosan lokalizálni. A korábbi századokban itt, Heves déli részén, a „város körüli csapáson” (a települést határoló körúton) kívül több kisebb-nagyobb gödör, mélyedés volt, melyek a csapadékosabb időszakokban megteltek vízzel, máskor kiszáradtak. Az első katonai térképfelmérés idején, 1783-ban még nem jelölték a tószerű állóvizet. A 19. század közepén állandósult helye, így ettől az időszaktól szerepel a térképfelvételeken is. Tehát a mai Viczán-tóra tekinthetünk úgy, mint az egykor itt elterülő mocsaras, tószerű vizek emlékének utolsó őrzőjére.

Hogyan hasznosították?

A környék lakosai többféleképpen hasznosították a „Güdrök”-et. Kitermelt földjéből vályogot vetettek, melyekből házaikat építették. Nyáron kenderkötegeket helyeztek vizébe, melyeket kövekkel is lenyomtattak, majd néhány nap után a parton szárítottak meg. Ez a munka a kender feldolgozásnak első lépései közé tartozott, melyet később még követett a kender törése, puhítása gerebenezése, fonása, végül a szövés, a házivászon elkészítése. A tó melletti célszerű gazdálkodást mutatja, hogy a 19. században kenderföldek is voltak mellette.

A tó vizét kiválóan hasznosíthatták az állatok ellátása során is. A mellette lévő széles területsáv kizárólag legeltetésre szolgált, lényegében ez a sáv választotta el Heves lakóövezetét és a kaszálókat, gyepeket, szántókat. Ide hajtották ki a gulyát, melynek emlékét a közeli helynevek is megőrizték. 

Miért kapta a Viczán-tó elnevezést?

Elnevezését a 19. század második felében kapta a tó mellett élő Viczán családokról. Több Viczán-testvér lakott egymás mellett a mai Radnóti Miklós utcában, majd a környező utcákban is, akik jelentős gazdálkodónak számítottak.
Családi hagyományuk számon tartotta, hogy az elődök „részt vettek a község megalapításában, róluk utcát is neveztek el.” Az elnevezés nem volt hivatalos, de a Radnóti Miklós utcát minden helybéli „Vicán-sor”-ként említette.
A családból különösen nagy tisztelet övezte Viczán Jánost. 1884-ben született. Édesapja mellett tanulta a gazdálkodást, az 1930-as években 65 holdat művelt. Tagja volt Heves képviselő-testületének is és a Gazdakörben is tevékenykedett. Felesége Inczédi Mária.

Néprajzi adatgyűjtésem során 1988-ban jártam a Radnóti utcában Viczán Mihály portáján. A módos parasztház és a szérűskertként is használt hatalmas udvar, a rajta lévő óriási szénakazlak, a terménytároló, a nagy istálló, góré, ólak, a háziállatok, a régi munkaeszközök látványa, valamint a bölcs gazdával való beszélgetés azóta is megbecsült emlékeim közé tartozik.

A Viczán-tónak az 1990-es évekig jelentős szerepe volt a város életében. A felüdülést szolgálta, szívesen horgásztak benne, télen korcsolyáztak. Később eliszaposodott, benőtte a nád. A jövőben új esély nyílhat a tó életében, hogy megújult szerepet kapjon az itt élők mindennapjaiban.

Forrás:

- I. katonai felmérés térképe 1783. Heves.
- Heves várossa egész határának Összesítés előtti jelen álományos II ik vagy Déli Szakaszú Térképe az 1841. évi felmérés szerint. Heves Megyei Levéltár
- Bóna István: Heves településtörténete az újkőkortól az Árpád-korig. Tanulmányok Hevesről. Szerkesztette Petercsák Tivadar és Szabó J. József. Heves, 2001. 7-29.

Gy. Gömöri Ilona 2022. augusztus

Hevesi úrinők a felvidéki Koritnyicán

Hogyan választottak nyári pihenőhelyet a tehetős dél-hevesi nemesi családok tagjai százhúsz-száznegyven évvel ezelőtt?
Ha nem a tengerpart volt úticéljuk, akkor igyekeztek egy hegyi gyógyfürdőt felkeresni, így a pihenést össze tudták kötni a gyógyulással. Sokszor egyenesen az orvos javasolta a betegségnek megfelelő egyik vagy másik gyógyhelyet. Mivel akkoriban az orvostudomány több betegséggel szemben szinte tehetetlen volt, vagy nehezen ismerte fel a kórképet, így gyakran folyamodtak ahhoz, hogy a pácienst a megfelelőnek ítélt fürdőhelyre küldték. A választásban fontos szempont volt, - főleg a sík vidékeken lakók számára - hogy a környezet a nyári meleg ellen is enyhet nyújtson. Emellett ösztönző tényezőnek számított a modernebb, polgárosultabb életforma követése, a fürdőzés divatja is. 

koritnyica_furdo_a_zemplen_labanal_oszada.jpg

A megfelelő fürdőhelyet keresve nem kellett túlságosan messzire utazni. Ásványi anyagokban gazdag, gyógyító forrásvizek az egész Kárpát-medence szinte minden tájegységén előtörnek.  Erre alapozva a kiegyezés után óriási iramban létesültek fürdőhelyek, melyet segített az ipar és technika fejlődése, a gazdasági fellendülés.  Így az 1880-as évekre több száz színvonalas fürdőhely közül lehetett választani a Monarchia területén. Ez az időszak a hazai fürdőtörténet aranykorának tekinthető.  Egyes helyeket a természet csodájaként hirdettek és reklámoztak, a hihetetlen gyógyulások történetei szájról-szájra jártak. 

Dél-Heves nemes családai között az egyik legnépszerűbb fürdőhelynek számított Koritnyica. Minden bizonnyal leginkább a gyomorbajban szenvedők választották, akik elsősorban gyógyulni szerettek volna. 
Itt kezeltette magát a tenki földbirtokos, Pazonyi Elek Dezső első felesége, Runyai Soldos Klára. Gyászjelentéséből tudjuk, hogy 35 éves korában, 1883. június 23-án Koritnyicán hunyt el. Tenken a családi sírboltban helyezték végző nyugalomra.

Szintén Koritnyicán gyógyult Makay Félixné szül. Levrencsik Mária hevesvezekényi földbirtokos, aki szintén ezen a fürdőhelyen halt meg 1902. július 13-án, 62 éves korában.

Milyen volt  a koritnyicai fürdő fénykorában, a 19. század végén? 
Koritnyica Rózsahegytől 15 km-re délre található, Oszada (Liptovska Osada) település része. Ha valaki vonattal érkezett ide – a kassa-oderbergi vasútvonalon – akkor Rózsahegynél kellett leszállnia. Innen keskeny nyomtávú vasúttal is el tudott jutni Koritnyicára.  
A helyi forrás vizét a magyar nemesek már a 17. században szívesen fogyasztották. Az 1780-as években hivatalos úton is elkezdték a források gyógyerejének szakmai kutatását. A Monarchiában a legjobb ásványvízzé minősítették, mely az 1873-as bécsi világkiállításon díjat nyert. A századfordulón az egyetlen európai ásványvízként ismerték Amerikában a koritnyicai vizet. Palackozása már a 19. században megkezdődött, így kapható volt egész Nyugat-Szlovákiában, Bécsben és Pesten is. Miben rejlett gyógyító ereje és egyedisége? 

A koritnyicai vizek vasas savanyúvizek, nagy mennyiségben fordul elő bennük a vasbikarbonát és a keserűsó. Legnagyobb sikerrel gyomor- és bélbajok, máj- és lépdaganatok, epekövek, sárgaság s aranyeres bántalmak ellen használták. 
Különegességét adta az is, hogy egész Szlovákiában itt található a leghidegebb, 5,4 Celsius fokos természetes ásványvíz. 

A fürdőtelep a 19. században keletkezett. Gyönyörű fenyves erdők között állt, a Prasiva hegység tövében, 847 méter magasságban. Az itt előtörő sok ásványos forrás közül leginkább a Béla-, Zsófia-, Ferenc József- és Ilka-források voltak használatban. Koritnyica fogadóiban és nyaralóiban közel négyszáz szoba állt a fürdővendégek rendelkezésére. A fürdőházban 30 kabin és egy nagy tükörfürdő is volt. Ezen kívül lápfürdőt és hidegvízgyógyintézetet is létesítettek. Tehát a gyógyvizet egyaránt használták ivásra és fürdőzésre is. A gyógyítás sikerét a levegő jótékony hatása is segítette.

Többször megfordult Koritnyicán Vajda János költő is, aki élete utolsó két évtizedében (1880-1890-es években) kínzó gyomorbaját kezeltette itt. A “Magyar fürdők” című írásában részletesen ismertette a fürdőhelyet, képet adva a korabeli ellátásról és az ottani társas életről is.

Koritnyica, melynek rajzát ezennel bemutatjuk, nem szorosan, illetőleg nem csupán égalji, amennyiben valóságos ásványgyógyfürdő sajátlagos gyomorbetegek számára. De előnye épen abban áll, hogy egyszersmind égalji fürdőnek is alkalmas. Kevés fürdő van nemcsak hazánkban, de Európában, mely ennyi előnynyel dicsekedhetnék, és még úgyis mint ásványfürdő, szinte két külön fürdőt a marienbadit és franzensbadit egyesíti magában. Forrása, mely szintoly hatásos a gyomorhurut ellen, mint a marienbadival rokon fürdőké, a mellett azzal a sajátsággal is bír, hogy nem gyöngíti el a beteget kizárólag olvasztó hatásával, mint ez utóbbiak, melyek után a franzensbadi vagy más vasas vizek javaltatnak utógyógymódul, mert a koritnyicai víz egyszersmind kellően erős adagban vasat is tartalmaz, tehát egyszerre végzi a tisztító és edző gyógyvíz föladatát. Amellett pedig 2400 lábnyi magas fekvésével ötezer láb magas hegyormok (a Prasiva) közvetlen hátterével, a tátrafüredinél is hatalmasabb, mert szálasabb és sűrűbb fenyvesével, óriási pincegádorszerű sötét hűvös sétányútjaival mint üdítő égalji mulatóhely is használható. Mint ilyennek értékére nézve mérvadó a légmérő.

A “kutyanapok”-ban, mikor Budapesten és az Alföldön reggel 20-22, délben 28-30, éjjel a hálószobában 23 fok Reaumur (mely hőfok mellett már ritka ember képes aludni) – ilyenkor Koritnyicán reggel rendesen 5-6 fok, délben 18-20 fok Reaumur fokot mutat a légmérő. Eszik az ember mint a farkas, alszik mint az angyal.

A fürdő merőben a rengeteg erdő közepén épült. A svájci nyaralók a kiásott fák helyén emelkednek. A szobák ablakain át kezet lehet fogni az erdővel, mely lombkarjait nyújtogatja felénk, illatárjával köszöntve reggel, búcsúzva el tőlünk esténkint.

A társaságot illetőleg: a budapesti korzón vagyunk. Azonban még annál is összeszorultabb helyen, mert a korzón olykor félóra alatt alig találkozunk egy ismerőssel, itt nem léphetünk ötöt, hogy egy jó baráttal, ismerőssel ne találkoznánk. Egészen otthon érezzük magunkat.

Ami az étkezést illeti, hát azt hiszem, a legnagyobb dicséretet mondom, ha azt állítom, hogy az is van olyan, mint a fővárosi polgári vendéglőkben. A választék kisebb, mint például a Szikszayban, de egyébkint minőség és árakra nézve ugyanaz. A kávé nem közelíti meg ugyan a kiválóan jeles stájerországi, például a rohitsi kávét, de az is bizonyos, hogy jobb mint a budapesti kávéházak bármelyikében. Jó zene is van, jó kedv is van, tánc, vigalom, tombola, mint másutt, de van rend is, az éj nyugalma biztosítva van, éjjeli zenével, tivornyával egyeseknek az egész fürdőközönséget háborítani nem szabad. Amit nem minden magyar fürdőről mondhatni el. Legalább így volt ez már ezelőtt hat évvel, mikor alólirott ott időzött. Azóta pedig ígyebből lehet, hiszen a dívó haladás talán sehol nem olyan gyors hazánkban, mint fürdőintézeteinkben, az igaz, hogy eléggé biztatólag pattogják is fölöttük kieresztett ostoraikat a korszellem gyorskocsisai – a hírlapírók.”

Koritnyica napjainkban
Az egykor híres, nevezetes fürdőhelyen megállt az idő  1989 körül. Az 1939 óta állami fenntartásban működő fürdőintézményt Vladimir Meciar kormánya alatt privatizálták. Miután az intézmény leromlott és csődbe jutott, 2003-ban végleg bezárt.  Tíz év múlva egy francia üzletember vásárolta meg a környék egy részét és az ásványvíz-töltőállomást. A palackozó üzem jelenlegi tulajdonosa az AMOS-SERVICES cég. Kirándulóhelyet, kerékpárutat, játszóteret  alakítottak ki a területen, ahol öt természetes forrásnál tölthetik meg palackjaikat a látogatók.  A helyiek és a közelben élők rendszeresen érkeznek kannáikkal a vízért, így nem ritka a sorbanállás sem. Az egykor előkelő épületek nagy része üresen áll, romos.  
A  híres gyógyvíz tehát ma is ott van, újra hasznosítható lenne fürdőzésre is.  Talán remélhető, hogy egyszer olyan befektető érkezik, aki méltóképpen újjáépíti Koritnyicát, hogy visszatérhessen ide a korabeli fürdőélet, sokak számára a gyógyulás lehetősége.
korytnica_kupele.jpg  A fürdő épülete 2012-ben.
o-nas-banner-03.jpg    A palackozott koritnyicai víz.  forrás: http://www.korytnica.eu/html/o_nas.html

Szöveg: Gy. Gömöri Ilona 2022.

 

 

 

Az erki “19 serétes” turulmadár

Nem mindennapi madár megjelenése keltette fel a dél-hevesi emberek figyelmét 1902 novemberében. Erk határában egy helyi lakos, Göncő Károly egy jól kifejlett barátkeselyűt ejtett zsákmányul. Testén látszott, hogy korábban 19 sörétet (“serétet”) kapott, de “teljesen kiheverte baját, s most már teljes szépségében pompázik”. A rendkívüli eseményről hírt adott a Heves és Vidéke hetilap, mely a megtekintésére is felhívta az olvasók figyelmét: Tekintettel a fejedelmi madár ritka voltára (mert évente csak egyet tojik) ajánljuk a megtekintésre, annyival is inkább, amennyiben őseink által tisztelt Turul madarat ritka ember láthat az alföldi rónán."

barat-keselyu1_jpg_europamadarai_hu.jpgBarátkeselyű. Felv. Juan Lacruz. Creative Commons. Qubit, 2021.04.28. 

Miért különleges madár a barátkeselyű?
Mérete hatalmas. Testhossza 100-110 cm, szárnyfesztávolsága 250-300 cm, tömege pedig 7,5-12,5 kg. Feje csupasz, tollazata sötétbarna. Ritkán zsákmányol kisebb emlősöket, igazi dögevő. Fejét repülés közben behúzza, kézevezőit szétterpesztve tartja, ezzel segítve az emelkedést. Fán költ, fészke két méter magas és egy méter széles is lehet. A keselyűpárok felváltva, 55 napig ülnek az egyetlen tojáson, melyből a fióka május elején kel ki. Fokozottan védett madár, az Európában ismert négy őshonos keselyűfaj egyike. Magyarországról régen kipusztult az illegális mérgezések, lelövések, valamint a táplálékforrások csökkenése miatt. 1932 után egyetlen alkalommal, 2008-ban figyeltek meg egy barátkeselyűt. 2021-ben a hazai szakemberek egy Bulgáriából érkező jeladós példány feltűnését követték nyomon Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ám  néhány nap alatt nyoma veszett.

Miért nevezik turulmadárnak?
A mondai turul az élővilágban nagy testű sólyommal, kerecsensólyommal vagy keselyűvel azonosítható, de teljes bizonyossággal nem dönthető el, melyik madárfélét nevezték turulnak. A millenniumi turulmadarak mintájául leggyakrabban az a fakókeselyű szolgált, amelynek preparált példányát a budapesti Természettudományi Múzeumban szemlélhetjük meg kiterjesztett szárnnyal, az emlékműveken látható pózban.

Erk mai  "turulmadarai"
A százhúsz évvel ezelőtti különleges madár további sorsáról és a “turul-észlelés” fejleményeiről nem tudni. Csupán érdekességként – nem összefüggést feltételezve - említem meg, hogy az 1990-es évek elején két vonatkozásban is megjelenik a turulmadár alakja, szimbóluma a község életében. Ekkoriban készült új címere a településnek, amelyben új elemként egy kiterjesztett szárnyú turulmadár is helyet kapott. 1992-ben állítottak emléket a második világháború helyi hősi halottainak. Az emlékmű – mely Györfi Sándor szobrászművész alkotása – szerves részét alkotja a fejét lehorgasztó, 120 cm magasságú turulmadár.
erk_cimer.png
                                                                       Erk mai címere


caj_00632_masolata_2.jpg
                                               Erk. II. világháborús emlékmű turulmadara 

Így kötődik Erk községhez a turulmadár, valódi észlelésként valamint védelmező erejű szimbólumként.

Forrás:
- Turul. Heves és Vidéke hetilap 1902. november 23.
- Magyarországon lőhettek le egy fokozottan védett nehéz életű keselyűt. Qubit, 2021. április 28.

Fotók:
- Creative commons Juan Lacruz  https://qubit.hu/2021/04/28/magyarorszagon-lohettek-le-egy-fokozottan-vedett-nehez-eletu-keselyut
- www.erk.hu

Szerző: Gy. Gömöri Ilona 2022.07.21. 

"Péter-Pálkor megszakad a búza töve..." Az aratás megkezdésének szokásai Dél-Hevesben

 A földből élő ember számára minden munka között legelső volt az aratás, hiszen az évi kenyérnekvaló függött tőle. A gondos gazda jó érzésssel szemlélte a dús kalásszal bíztató gabonatábláját. Akkor volt megelégedett, ha már a "hombárba"  került a jó termés.
Péter-Pál napja táján, amikor beértek a kalászok, örömmel és bizakodással fogtak a nagy munkához, melyet számtalan rítussal kísértek. 
A téma kutatása során a dél-hevesi térséghez tartozó 17 településen folytattam adatgyűjtést, melynek során visszaemlékezések és fotók, írásosos történeti dokumentumok és néprajzi tárgyak adtak támpontokat a feldolgozáshoz. 
Péter-Pál napjához kapcsolódva most az aratás megkezdésének szokásait foglalom össze.
"A hevesi fekete homok valósággal Kánaánja hazánknak. Jó időjárás után dönti az acélos tiszai búzát."- írja 1909-ben a Heves vármegyei monográfia. Dél-Heves településein a századforduló éveiben még az országos átlagnál is nagyobb volt a búza vetésterülete. 

a_buza_erettsegenekv_vizsgalaga_2.jpg    A búza érettségének vizsgálata. Balogh Sándor, Heves, 1950-es évek. Fotó: Balogh Sándor tulajdona

Az aratást Péter-Pál napjára általában már megkezdték. Úgy emlegették: „Péter-Pálkor megszakad a búza töve, onnantól éjjel-nappal érik”. A búza érettsége határozta meg a kezdés időpontját. A rozsbúza, bükköny hamarabb érett, így korábban learathatták. Ha látták, hogy sárgulnak, szőkülnek a kalászok, indulhatott a készülődés. Uradalmakban az ispán, családi gazdaságokban a gazda szakított kalászt, majd kidörgölte, szájába vette és a fogával megroppantotta a búzaszemet. Az éréstől függően kijelentette: „ na, gyerekek, a jövő héten lehet aratni.” Mások úgy emlegetik: „akkor érett a búza, ha már nem tejes, hanem jó kemény”. „Ha a kalász sárga volt, és kipergett a magja, igyekeztünk aratni, mert a szeles, esős idő összeverte a kalászt, aztán már nem lehetett jól aratni.” (Átány)

Hevesen – mivel közel volt a június 24-i templombúcsú ideje – ehhez is mérték idejét: „hevesi búcsú után egy héttel már álltak a keresztek”.
002_a_buza_erettsegenek_megvizsgalasa.jpg      
A búza érettségének vizsgálata a tarnaszentmiklósi határban. 1950-es évek. Fotó: Balogh Sándor

Az aratás kezdéséhez nem kapcsolódott közvetlenül templomi áldás, de a munkakezdést megelőző vasárnap a templomokban a papok áldást kértek a munkásokra. (Boconád). A summások vasárnap az uradalom kápolnájába mentek misére.
A búzaföldre való kivonulásnak meghatározott rendje volt. Gyalogosan indultak a napi munkára a maguknak arató szegény családok. Elől ment a gazda, aki a vállán vitte a kaszát. Felesége vitte a gereblyét és batyuban ennivalót és ruhát. Ha több aratópár vonult, akkor a kaszák élének egy irányba kellett néznie.
Leginkább hétfői napon szerették kezdeni a munkát. Pénteken sohasem fogtak hozzá, azonban ha a körülmények megkívánták, vasárnap is elkezdhették. Hajnalban vagy a kora reggeli órákban fogtak az aratáshoz. „Míg arattunk, az égbolton is arattak a kaszások, melyeket a hajnali szürkületben jól láttunk. (Átány) (Kaszások: az Orion csillagöv három fényes csillaga, a Kaszáscsillag)
A közvetlen munkakezdés egyszerű rítusait meghatározta a vallási hovatartozás. Katolikus településeken előfordult, hogy a papot is kivitték kocsival a búzaföldre, hogy megszentelje azt.

Az első vágást az aratóbanda vezetője vagy a gazda tette. Többen keresztet vetettek nemcsak a szokásos módon magukra, hanem a búzaföld felé is, és,„Istenem, segíts meg bennünket”, „Isten segítségével kezdjük meg a munkát!” „Kezdjük a munkát Jézus nevében!” - fohásszal kezdték a munkát. A fohász a református falvakban sem maradt el, legalább rövid „Uram, Jézus, segíts”-et mondtak. A férfiak megemelték a kalapjukat (Átány).
Általánosan ismert szokás Dél-Hevesben, hogy a munka megkezdésekor a férfiak a kalapjuk mellé egy-két szál búzakalászt tűztek, amit nem vettek le az aratás végéig.
Az első levágott kévét nem kezelték külön a többitől. Családi gazdaságokban vittek haza egy csokorravaló búzát, melyet az eresz alá tett a gazda.
Az uradalmakban előfordult, hogy az először arató fiatalt felkeresztelték. „Keresztapja”, a bandagazda tréfásan „megverte”, és azt mondta: „Jó munkás legyél!” Ha tehették, erre az alkalomra a bandatagoknak „szétöntöttek” egy liter bort. Az új bandatag számíthatott további tréfákra, „szerették ugratni”. (Kömlő – püspöki uradalom) Családi gazdaságokban a rokonság tanította be a fiatalt.

2_reszesaratok_pely_1947.jpgRészesaratók a pélyi határban. 1947. 

A gazda megkötésének szokása szinte csak nagygazdaságokban fordult elő. A megkötés anyai ösztönző mozzanatként értékelhető, mely a bérért dolgozó földművesek szokásaiban jellemző.
Az aratás első napján az ispán vagy intéző kilátogatott az aratókhoz. „Amikor láttuk, hogy feltűnt a hintó, már sodortuk is a kötelet” (Coburg uradalom) Amikor az ispán bement az aratók közé, néhány szóval köszöntette az aratókat, megkérdezte, hogy megy a munka. Egy-két bátrabb marokszedő lány odalépett, a kötéllel átfogta és átkötötte a derekát és a karjait, vagy pedig vállától a derekáig keresztirányban. A marokszedőlány kis köszöntőt mondott: „Olyan legyen a termése, mint a borravaló.”, vagy „Olyan legyen az egészsége, mint az áldomása.” A gazda ezt el is várta, készült rá. Cukrot és aprópénzt adott, vagy csak ígéretet tett a záró mulatságra.
A kömlői püspöki uradalomban szó nélkül tűrte az intéző, hogy megkötik, mert számított rá. Az őt megkötöző lányoknak piros golyós kendőt és cukrot, a bandagazdának bort adott. Előfordult, hogy egy hordó sört is kaptak.
A Coburg – uradalomban történt meg, hogy a marokszedőlány „Egészséggel viselje!” – köszöntésére az ispán először haragudott, de aztán nagy jutalmat, 20 pengőt adott neki.
A Bárczayaknál Átányban az ispán a megkötésért cserébe este borral kínálta a munkásokat.
Hevesen az egyház tulajdonában lévő búzatábla aratásakor Buczkó János plébánost is megkötötték.

Az aratás általában három hétig tartott. A településtől több km-re levő uradalmakból nem jártak haza naponta. Úgy tartották, hogy "az aratónak a tallón a helye". Csak szombat délután mentek haza, vasárnap pedig visszia. Ilyenkor vittek maguknak egy hétre való ennivalót, kenyeret, szalonnát hagymát. 

Tisztelettel emlékezem Balogh Sándorra (Heves, Kolozsvári u.), aki gépészként sok-sok aratást végigdolgozott. Nagy segítséget nyújtott számomra a téma feldolgozásában. 

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető: 
Gy. Gömöri Ilona: Az aratás szokásai, az aratóünnepek funkcióváltásai Dél-Hevesben. Agria 46. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2010) Szerk.. Veres Gábor. Eger, 2010. 275-306
.Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis

 

“Istenáldotta, gyönyörű hely ez!”... Egy horvát fürdőhely és hevesi vendége a boldog békeidőkben

Horvátország nemcsak napjainkban kedvelt úticél. A boldog békeidőkben, több mint száz éve is igen népszerű volt az üdülők körében. Akkoriban nemcsak a tengerpartja vonzotta a pihenni vágyókat, hanem a tengertől távolabbi, hegyek között megbúvó gyógyfürdői is. Mivel a vasútvonalak kiépülésével ezek könnyen elérhetővé váltak mindenki számára, így jelentősen megnőtt a vendégek száma. A századforduló éveire a polgárság tehetősebb rétege már megengedhette magának a nyári pihenőt. Divattá vált az utazás, a nyaralás. A minden igényt kielégítő fürdőhelyek komoly vonzerőt jelentettek azért is, mert a társasági élet, a szórakozás új lehetőségeit kínálták. Az üdülővendég nemcsak pihent, egyben erősíthette társadalmi kapcsolatait is. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén mintegy 800 színvonalas gyógyfürdő várta a vedégeket.  
1902-ben egy hevesi fiatalember a híres horvát fürdőhelyen, Lipikben üdült. Innen írt haza egy levelet, melyben nemcsak a hely hangulatát érzékelteti kiválóan, de rávilágít a magyarok és horvátok közötti kapcsolat jellemzőire is. A húsz éves Mikola Gyula levelét megjelentette a Heves és Vidéke című hetilap is. 

A Mikola család Heves köztiszteletben álló, kiemelkedően művelt családjának számított. Származásukat tekintve nemesek voltak, életmódjukban, igényeikben, munkához való hozzáállásukban polgárként éltek. Az apa, Mikola Károly évtizedeken át a helyi postahivatalt vezette. Hét gyermekük közül az egyik fiú, Árpád 1892-ben Heves címmel kéziratos újságot szerkesztett.  Testvérének, Gyulának is volt tehetsége az újságíráshoz, amint cikkéből is kiderül.

lipik_jodkut.jpg                                                                 Lipik, jódkút. Korabeli képeslap

Lipik település Hevestől 470 km-re, Horvátország Pozsega-Szlavónia megyéjében található, a Pakrác völgyében. 1910-ben mintegy 1200 fő állandó lakosa volt, többsége horvát, de a magyar kisebbség aránya is jelentősnek mondható. 
Vizét már a római korban is kedvelték. A századfordulón pedig Baden-Baden és Karlovy Vary után a Monarchia harmadik legnépszerűbb fürdőhelyének számított. A vasútépítés különösen fellendítette forgalmát. 
A lipiki gyógyvíz 60 Celsius-fokos hőmérséklettel tör fel a forrásokból. Fluorban, nátriumban, kalciumban rendkívül gazdag. Kiválóan alkalmas a mozgásszervi betegségek, az isiász, a lumbágó, a szklerózis multiplex gyógyítására. A fürdőben gyógyiszapot is használtak, az ivókúrához pedig palackozott gyógyvizet. 

lipik_jodjut_2.jpg
                                                                                                                                                                 

A fürdő fényűző főépületét, a Kursalont – mely a város és fürdő szimbólumává vált – Ráth Gusztáv pesti építész tervei szerint építették. Különlegességét az adta, hogy üvegezett épületszárnyai áttetszővé és könnyeddé tették. Az egyik legszebb épület volt az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A szalon a fürdővendégek találkozási pontjává vált, ahol esténként élénk társasági élet folyt. A vendégek nemzetiségéhez igazodva a bécsi keringők mellett felhangzott az olasz belkanto, a zágrábi női tamburicazenekar, valamint a pesti cigányhegedűk zenéje is.

kurszalon_kivul.jpg

kurszalon_belul.jpg

Mikola Gyula levele:

Fürdői levél

Lipik, 1902. június 5.

A Heves és Vidéke olvasóinak akarok írni e helyről.

Istenáldotta, gyönyörű hely ez! Egy pompás, zöld medence fenekén van, mintha a környező hegyek sorfalat akarnának állani körülötte, hogy megvédjék a vihar és a vész ellen. És van mit védeniök, mert ez valóságos kincsestára a természeti szépségeknek. A fürdőtelep parkozása – mondhatni – a művészettel határos. A trópusi égalj pálmája, az éjszaki örökzöld fenyővel egymás mellett tenyésznek. A kilátás festői, gyönyörűséges smaragd pázsitok és vadregényes sötét fenyvesek váltakoznak itten. Gesztenyefák, rózsalugasok, ciprusok Itália derült egét juttatják eszünkbe.
Látványosság, pompa van itt mindenfelé. Fenyőfák, áloék, s festői virágágyak közt, az új sétatér közepén csörgedez méltóságosan egy bájos szökőkút.
Betegeket, nagybetegeket látunk itt, szomorú, csüggedt alakok ezek. S íme rövid idő múlva már reménykedve, vígan néznek a jövő elé, amikor majd újból övék lesz az egészség, az öröm.
Nemcsak a gazdagok fürdője ez!….
Megtalálhatja igényeinek megfelelő otthonát, fürdőjét gazdag is, szegény is. Az olcsó szobácskában ugyanazt az áldott tiszta levegőt szívja, mit a pazar szállodában. A legolcsóbb fürdőben ugyanabban az áldó erejű vízben fürdik, mint a fényes márványmedencében. S a zene mindenkié, aki a szívével fölfogja azt.

Félve jöttem ide, tartottam attól, hogy híres horvát testvéreink részéről csak ellenségeskedésben és gyűlöletben lesz részem. Csalódtam. A horvát-szlavón pórnép (tehát mondhatni horvát nép) alapjában véve igazán testvéries, rokonszenves érzületű. De az úgynevezett intelligens elemek egy részének izgatása, pressziója elöl menekülni sok helyen már nem bír.

Jellemző különben Lipikre, mely magyar kézben van, hogy eme horvát intelligens elemek haragusznak ránk. Magyar fészeknek tartják.
...Itthon érzem magamat. Ahol magyar muzsika szól, ott nem lehetünk távol a hazától, mert összeköt bennünket a szív.

Mikola Gyula"

Megjelent : Heves és Vidéke hetilap. 1902. június 15.

Jelenleg Lipik lakossága mintegy 2500 fő. A fürdőkomplexum az 1990-es évek elején a délszláv háborúban majdnem teljesen megsemmisült. Napjainkban működik, de újjáépítése jelenleg is zajlik.

Gy. Gömöri Ilona 

 

 

                                                       

 

 

Egy tevékeny nemes úr Fogacspusztán. A száz éve elhunyt Ledniczky István emlékére

Napjainkra szinte nyomtalanul eltűntek az egykor népes pusztákról – mint pl. Fogacs, Alatka, Vesszős, Szárazbő, Csász, stb. - a régi nemesi családok kúriái. Velük együtt feledésbe merült a múlt egy darabja, azonban maradtak ránk olyan források, melyek képet adnak arról, hogyan éltek itt a nemesi családok, miként igyekeztek értékes közéleti munkát végezni.
A hajdani előkelőségek közé tartozott a fogacsi földbirtokos, Ledniczky István is, aki száz éve, 1922-ben hunyt el.
Hogyan lettek birtokosok a Ledniczkyek Fogacson?
A török idők alatt időről időre néptelenné vált puszta az 1700-as évektől új életre kelt. A fejlődés megindítója Almásy János gróf (királyi táblajegyző, később a vármegye alispánja) volt, aki 1700-ban lett birtokosa Fogacsnak. Majorságot épített, melynek központját Fogacson hozta létre, így a puszta fokozatosan benépesült.

A birtokot a 19. század első felében a Ledniczky család vásárolta meg. A család trencséni eredetű, származásukra nemesi előnevük - “Kisledniczi” (ma Malé Lednice) – is utal.
Az 1800-as évek végén készült összeírás szerint fogacsi birtokuk összterülete 961 magyar hold volt. Ebből kert 14, kaszáló 160, legelő 160 hold, a többi szántó. Jelentős volt a dohánytermelésük (65 kat.hold), mely munkára dohányos kertészeket telepítettek be a szomszédos településekről, ezzel is növelve a fogacsi lakosok számát. A birtok állatállománya: 160 db marha (ebből igás 12 db, tehén 4 db, a többi gulyabeli), és 12 db félvér ló. Sok napszámost foglalkoztatott a fogacsiakon kívül is a környező községekből.

Ledniczkyék kúriájukat Fogacs nyugati részén építették fel 1870-ben. Mára megsemmisült, nem maradt fenn róla ábrázolás.
A családnak kiemelkedő, közéletiséget vállaló tagja volt Ledniczky István, aki 1845-ben született. 29 éves korában megnősült, a jászárokszállási Csikós Annát vette feleségül (Csikós Balázs és Móczár Franciska lányát), aki 12 évvel volt fiatalabb tőle. Kilenc gyermekük született. 1875-ben Gabriella, majd sorban Jenő, Margit, István, Anna, János, Erzsébet, György és Jolán.
Élénk társasági életet éltek. Szívesen jártak a megyei előkelőségek rendezvényeire, bálokra. Az Eger című korabeli újság sokszor említi Ledniczkyné Annát és lányát, Ellát (Gabriella) a bálozók között.
Ők maguk is szívesen fogadtak vendégeket. 1890-ben újságcikk született arról, hogy a tervezett Sülysáp – Poroszló vasútvonal engedményesét milyen nagy figyelemmel fogadták a környékbeli birtokosok, különösen Ledniczkyék, akik vendégszerető házukban pompás ebédet adtak a küldöttség tiszteletére.
Fényes ünnepeket, nagy névnapokat is tartottak a kúriában. „Anna napját fényesen megtartották a fogacsi pusztán – Ledniczky – Csikós Anna vendégszerető házánál. Táncz, mulatság volt kivilágos kiviradtig.” - írja a Heves című kéziratos újság 1892-ben. Ledniczkyné Csikós Anna 45 éves korában, 1902-ben elhunyt.
Férje élete végéig tevékenyen részt vett Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának munkájában és a megye közéletében. 77 évesen, 1922. március 4-én hunyt el fogacsi kúriájukban. Halotti miséjét a kápolnában tartották, majd Fogacson, a családi sírboltba temették el. Kilenc gyermeke, sok unokája, kiterjedt rokonsága gyászolta.

ledniczki_gyaszjelentes_fogacshoz.jpgforrás: OSZK Gyászjelentés gyűjtemény

Bővebben:

Gy. Gömöri Ilona: Adatok Pusztafogacs történetéhez. Fogacsi emlékalbum 2009. (szerk: Szuromi Rita) Tarnaméra, 2009.

 

 

 

 

 

Jézuskereső körmenet a Fájdalmas Anya szobrához

145 éve áll Hevesen, a mai Vértanú és Mária utcák sarkán lévő lakóház előkertjében egy különleges kegyszobor, a Fájdalmas Anya. Nemcsak maga a szobor és az építmény számít fontos kultúrtörténeti emlékünknek, hanem a hozzá kötődő helyi hagyományok is. Ezek közé tartozik a Jézuskeresés szokása. 

kep_052.jpg

A szobornak az 1940-es évekig fontos szerepe volt a hevesi katolikusok vallásos szokásaiban. Nagyszombat éjjelén a hívek a templomtól indulva körmenettel keresték fel az út menti kereszteket és a Fájdalmas Anya szobrát. A vallásos népszokás neve a “Jézuskeresés”, mely a halott Jézus sírját felkereső asszonyok hagyományát őrzi, résztvevői jelképesen az ő nyomukban járnak. Az imák és énekek során a már “megtalált Jézussal”, a feltámadás örömhírét énekelve érkeztek vissza a templomhoz.

A Jézuskeresés szokása már a szobor állíttatását megelőzően, 1877 előtt is szokásban lehetett Hevesen. A 18. század második felében, Eszterházy Károly püspökségének idején feljegyezték, hogy Hevesen évente öt körmenetet tartottak, melyek közül az egyik Nagyszombat éjjelén történt. 

A Jézuskeresés hagyományát napjainkban többfelé őrzik Magyarországon, húsvétvasárnap hajnalán bejárva a településeket a feltámadás örömhírével.

Fotó: Kiss Katalin 2010.
Szöveg: Gy. Gömöri Ilona 
Forrás: Gy. Gömöri Ilona: Út menti keresztek, kegyszobrok, falifülkék Hevesen és határában. Agria 36. Az Egri Múzeum Évkönyve. 347-383. p.  Eger, 2000.) 

kep_051.jpg

„KEDVES MÁTER ILDEFONZA” - a hevesi Orsolya rendi apáca és tanító emlékére

Száz éve az Orsolya rendi iskola tanítójaként érkezett Hevesre Csizmazia Anna, akit a rendben Máter Ildefonzának neveztek. Az elsők között jött 1922-ben, és huszonhat év után, az utolsók között hagyta el a Zárda épületét.
Kutatásaim során gyakran került szóba a neve.  Ilyenkor mindig felcsillant az adatközlők szeme, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszéltek róla, nem hagyva el neve elől a „kedves” kifejezést. Olyan apáca és tanító, nevelő „Anya” volt egy személyben, aki életével, munkájával felmérhetetlenül sokat adott környezetének.

csizmazia_anna_mater_ildefonza_2.JPG

Életpályáját levéltári források és tanítványainak visszaemlékezései alapján állítottam össze. Magánéletének jellemzői azonban többnyire homályba vesznek, mivel magáról alig-alig beszélt valakinek, hiszen a szerzetesi élet, a fogadalom nem tette lehetővé az egyén előtérbe helyezését.

A Szent Orsolya Rend 1921-ben kért letelepedési engedélyt Hevesen. A Szmrecsányi érsek által vásárolt Bohács-telken megkezdték az Orsolya Zárda építését. 1922-ben megnyílt a Zárda. Ebben az évben érkezett meg az első négy apáca – köztük Csizmazia Anna – akik a zárdai elemi iskola tanítói lettek. Szinte kezdettől kb. 40 magántanulót is oktattak mely 1933-ban nyilvánossági jogot szerezve polgári leányiskolává alakult. Az Orsolya Zárda volt Heves első bentlakásos intézménye. Az internátusban átlagosan kb. 30 tanuló lakott.

2.jpg

Csizmazia Anna Erdélyben, Nagybányán született 1888-ban. Sokan voltak testvérek. Kisvárdán a Szent Orsolya-rendi Tanítóképző Intézetben tanulta a pedagógiát. Mire befejezte az iskolát, a trianoni döntés következtében lezárták a határt és nem tudott hazamenni. Így került Hevesre. Sokat sírt, mert amíg élt, nem jutott haza szülőföldjére.  Az elemi iskolában 1 – 4. osztályig, de előfordult, hogy a 6. osztályig tanított. Különösen jól tudott az egyszerű parasztlányok nyelvén beszélni. Következetes, jó tanító volt, aki a tanítás mellett különös hangsúlyt helyezett a nevelésre. A lányokat munkára, igényességre, erkölcsös életre, az illemszabályok betartására nevelte.

Heves kitelepítése idején, 1944 novemberében először a Zárda-tanyára ment, majd Tarnaszentmiklósra, ahol nagy örömmel fogadták a Hevesről odamenekült családok, tanítványok. Szót értett az orosz katonákkal is, jól tudott oroszul. Tőlük vagy az erdélyiektől többször kapott sót és élesztőt, ami óriási kincs volt akkor, mert sehol nem lehetett vásárolni.

1945 tavaszán együtt költözött vissza a hevesiekkel a Zárdába, ahol a károk kijavítása után tovább folytatták a tanítást. Az iskolát 1948-ban államosították, a rend tagjainak el kellett hagynia az épületet. Buczkó János plébános 1948. december 15-én a következőket jelentette az egyházmegyei hivatalnak: ezt jelentette az egyházmegyei hivatalnak 1848. december 15-én:

„Alázattal jelentem, hogy a Szt. Orsolya Rend tagjai f. évi november hó 18-án teljesen elhagyták a Hevesi Házat. Nevezetesen kettenként már előbb költöztek, 18-án délelőtt a két utolsó Tag is eltávozott…. Sajnáljuk, hogy az Orsoliták községünkből eltávoztak, mert példás szerzetesi életökkel, szakavatott, dicséretes, tanítói buzgó munkájukkal átnevelték, megnemesítették Heves és környéke leányait, akik mindvégig hálás szeretettel ragaszkodtak egyesekhez és a Rendhez..”

Máter Ildefonza az utolsók között távozott a Zárdából. Nem ment el Hevesről, engedett a marasztalásnak. Először Birtonné nevű ismerősénél lakott, majd miután ő elhunyt, egy másik magányos asszony, Marsi Zsigmondné adott helyet neki a Stranddal szemben, a Kolozsvári utca elején, ahol külön lakrészt alakítottak ki számára. Sok látogatója volt, tanítványai és ismerősei rendszeresen felkeresték, ellátták minden jóval, gyümölccsel, kenyérrel, stb. Ő is szívesen járt látogatóba ismerőseihez. Ilyenkor is, mindig apácaruha volt rajta.
1962-ben hunyt el Hevesen. Temetéséről Tóth Mária tanítónő gondoskodott, aki szintén sűrűn látogatta. Sírja a Felső-temetőben, a kápolna mögött található.

Máter Ildefonza hatvan éve eltávozott, de a sírján elhelyezett virágok ma is kifejezik az iránta érzett tiszteletet és szeretetet, hiszen a tanítványok azt is megjegyezték, hogy csak az élő virágot szerette. 

p1050566.JPG

 

süti beállítások módosítása