Heves város legrégibb közterületi szobrát a város főterén, a római katolikus templom mellett találjuk. Talapzatán ott a felirat, mely szerint 1768-ban állították. Eszerint 250 éve áll ott arra hivatva, hogy védje az úton járókat. Hozzá fordultak az emberek segítségért, ha pl. árvíz ellen imádkoztak, hideglelős betegségben szenvedtek, vagy akiket gyaláztak és hírnevüket akarták megvédeni, de azok is, akik szemérmességük miatt a gyónásban nem merték vétküket megvallani.
Nepomuki Szent János a 14. században élt, a cseh királyné gyóntatója volt. A legenda szerint a gyónási titkot nem árulta el a királynak, ezért az a Moldvába ölette. Szentté avatása 1729-ben történt meg. Nyelve sértetlen maradt, ez tiszteletének egyik jelképe, mely a gyónás szentségét dicsőíti.
Miért válhatott annyira népszerűvé? Nemcsak a jezsuiták, hanem a Habsburgok is saját szentjüknek tekintették és kultuszának terjesztésére nagy figyelmet fordítottak. Fontos volt ez számukra abban a korban, amikor az ország új társadalmában, a sokféle, sokfelől összeverődött népek között igyekeztek terjeszteni az egymás elfogadásának, megbecsülésének, az egymás iránti bizalom légkörének keresztényi eszméjét.
A hevesi szobor állíttatásának körülményeit egy fundációs okiratból tudjuk, amit az esemény után 45 évvel készítettek a város vezetői.
Eszerint:„az Hevessi Piatzon Kell József lakostársunk, a melly sz. János Nepomuczénus képet 1768 Esztendőben felállított, és semmi fundust nem hagyott fentartására, mivel pedig a Város különös tisztelettel viseltetik azon nagy Szenthez, kötelezzük magunkat, hogy állandóképpen fel fogjuk tartani, és ha valami hiba fog benne esni; hellyre fogjuk állítani. Hevess 15a Mártii Ao 1813. Hevess Mező Városának Biráji és Közönséges Lakossal".
Forrás: Egri Főegyházmegyei Levéltár Canonica Visitatio Heves N.IX.1813.
A dokumentumból megismerjük Kell József, az állíttató nevét, de magát az alkotót és származási helyét nem.
Állíttatásának okát keresve nem találunk egyértelmű magyarázatot. Nem út, nem is híd mellé épült, mint más településeken gyakori. Talán meg kell elégednünk annyival, hogy a barokk korban felvirágzó óriási Nepomuki-kultusz részeként, a védőszent tiszteletére létesítették. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy kultusza az ország más részein is a német lakosság körében tűnt fel először. Hevesre az 1720-as évektől több hullámban német, főként téglaégető családok költöztek. A szent tisztelete feltételezhetően körükben is elterjedt. Figyelemre méltó, hogy 1767-ben egy gyermeket, kinek anyja Barbara Rottenstain, Joannem Nepomucenum-nak, Nepomuki Jánosnak keresztelnek. Nem lehetetlen, hogy az állíttató is a helyi németség körébe tartozott, de ez még további kutatásra vár.
A szobor lépcsőzetes magas pilléren állt. A pillér előoldalán az 1768-as évszám látható. A megyei műemléki topográfia leírása szerint „anyaga homokkő. A szobor többszörösen átmázolt. Életnagyságnál kisebb, jobbjában keresztet tart. Primitív, falusias munka".
De mitől egyedi ez a szobor, és miért tartja papi fövegét, birétumát a kezében? A szentet többnyire a fövegével a fején ábrázolták, kissé merevebb testtartással. Arcvonásait általában nem dolgozták ki.
Ezzel ellentétben a hevesi szobor tartása laza, feje kissé balra billen. Jobbjában a feszület jóval kisebb az átlagosnál. A fövegét "fejéről levéve", a fal kezében tartja. Köpenye alól kilógó bő ingjének széle „csipkés", mintázott. Hajából egy tincs homlokába hull. Arca emberi, barátságos. Rokonszenves, népiesen jámbor, „közülünk való" érzést keltő szoborként formázták meg, mintha készítője emberi minta után dolgozott volna.
A szobor állapota az 1980-as évekre annyira megromlott, hogy helyreállításáról kellett gondoskodni. 1990-ben restaurálta Szabó Péter restaurátor-művésztanár, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanszékvezetője, majd védelem céljából a templomban helyezték el. Másolatát Szőnyi Endre szobrászművész készítette el, melyet a felújított talapzaton, eredeti helyén állítottak fel. Ünnepélyes felavatására 2000. augusztus 20-án került sor.
A szobor állíttatása óta eltelt kétszázötven év. A város mindeddig megtette vállalt kötelességét, megőrizte és felújította a hevesiek "Szent Jánoskáját".
Publikáció helye:
Gömöri Ilona, Gy.: Út menti keresztek, kegyszobrok, falifülkék Hevesen és határában. Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000) 347–384. p.
https://library.hungaricana.hu
