"Él, mint Marci Hevesen" - mondják arra, aki könnyen boldogul, jól él, vidáman telnek napjai. A szóláshasonlat lokális jellegű, de általánosan ismert az egész országban.
Alapja egy hajdani esemény, történet lehet, mely fokozatosan elhomályosult, de az általánosított megállapítás szóláshasonlat formájában fennmaradt. Eredetére vonatkozóan több történet, variáció keletkezett. Ezek egy része napjainkban is él, sőt alakulásuk, bővülésük folyamata a szemünk előtt játszódó jelenség.
A szólás első említése 1851-ből ismert Erdélyi János közmondás-gyűjteményéből, ahol „Éldegél, mint Marci Hevesen” formában jelent meg. Az értelmezését célzó helyi anekdoták mintegy 70 éve ismertek. A lehetséges magyarázatok különböző szerepekkel ruházzák fel Marcit. Gyűjtésem idején, 2010-2011-ben a szájhagyomány ötféle Marci-történetet ismert, melyekben a főhős egyszer csavargó, máskor elszegényedett zsidó ember, Forgó Márton cipészmester, Szedlák Márton gazdálkodó, lusta nemesifjú vagy Krausz Mór zsidó kereskedő.
Marci mint csavargó, a nemes urak kegyeltje
„Egyszer régen, amikor még csak kocsival közlekedtek, Egerből hazafelé tartott egy hevesi uraság. Dormánd – Hanyi közt utolértek egy szegényes ruhájú embert. Az uraság felvette kocsijára a vándort. Kérdezte, kiféle-miféle? A vándor munkát keresett és történetesen Marci volt a neve. Az uraság elhozta Hevesre és megfogadta, fizetést kap, az a dolga, hogy a munkások után jár. Az uraság pedig este a „Zöldhordó” vendéglőben, hol összejöttek mulatozni, dicsekedett azzal, hogy neki van egy ispánja, ki nagyobb úr, mint én, - mondotta, mert semmit sem csinál, és fizetést kap. És ez ok volt a mulatozásra, heccelődésre. De a többi uraságok sem hagyták ennyibe a dolgot, egyik a másik után elcsalták dupla fizetésért, és egy szép új öltöny ruháért. Persze mindegyik uraság túltett a másikon. Úgyhogy már ötszörös díjat kapott és minden nap másik ruhát. És csak az volt a dolga, hogy a többi uraságok kastélyai felé úgy sétáljon, hogy azok lássák, hogy minden nap újabb ruhában, sétabottal sétál. Persze ez volta a mulatságos. És így rövid idő alatt Marci lett a leggazdagabb ember Hevesen. És Marcinak is lett már társasága, rokonsága. Persze ő is a Zöldhordó vendéglőben kártyázott. És nem értett a kártyázáshoz sem, persze elnyerték mindenét tőle a rokonai. Most aztán azt beszélték meg a nyertesek a vendéglőssel, hogy Marcinak egész élete során szállást, kosztot, amit csak kíván megadja, és a nyertesek fizetik a költséget. Így nem volt gondja, csak evett-ivott, üldögélt a vendéglő teraszán, és ugy elhízott, hogy Marci lett a legkövérebb ember Hevesen. Nagy hire lett, hogy „él, mint Marci Hevesen.” De egyszer a híres hevesi dinnyével úgy jóllakott, hogy gutaütés lett a vége és Marci meghalt.”
Marci, a csavargó (Illusztráció: Szabari Zoltán)
Marci - mint lusta, ingyenélő nemesi sarj
„Ez a történet több mint 150 éve történt. Akkoriban az emberek postakocsin közlekedtek, aki meg tudta fizetni. A szegény emberek szekéren meg gyalogába jártak a távolibb helyekre. Annak időben grófok bárók uralták az országot, az ő kezükben volt a hatalom. Az urak dolgoztatták az embereket éhbérért, látástól vakulásig. Ők voltak a munkaadók és azt csináltak, amit akartak az emberekkel. Bezzeg a gróf meg a báró urak esténként szerettek mulatni, kártyázni hajnalokig. Hevesen is volt egy ilyen szórakozó helyük, a Zöldhordó fogadó. Szegény ember még a közelébe se mehetett a fogadónak. Egy szombati napon hétvégi kártyapartit rendeztek, ilyenkor többen összejöttek, mint hét közben. Az egyik báró, a nevét nem tudom, akkor este mindenét, az összes vagyonát, házát elkártyázta, nem maradt semmije. Ennek a bárónak, volt két lánya meg egy fia, a Marci. A lányait már férjhez adta, ők külföldre mentek, a Marci itt maradt Hevesen. A báróné hosszú betegség után meghalt. Bizony Marcinak nagyon megesett, hogy nem volt édesanyja. A báró gyermeke soha ne dolgozzon, ő a munkát soha nem is ismerte. A báróné halála után nemsokára a báró is öngyilkos lett. Marci teljesen egyedül maradt. Semmije sem volt, dolgozni nem tudott. Azt sem tudta, hogy mi fán terem a munka. Abban az időben nem volt parlament, az emberek maguk közül választottak egy bírót, és ő képviselte a törvényt. Ő büntetett és ő osztotta az igazságot. Az emberek jelentették a bírónak, hogy Marci már nagyon beteg, napok óta nem eszik. A bíró azt a törvényt hozta, hogy a falu minden háza, egy napra adjon neki enni. A bírónak elhaltak a szülei, Marcinak ajándékozta a szülői házat. Tehát a hevesi emberek, illetve családok eltartották Marcit, a bírótól meg házat kapott. Most már neki is megvolt a megélhetősége, csak egy baja volt, kegyetlen lusta volt, soha nem tanult meg dolgozni. Itt született meg a közmondás, a bíró az emberek előtt azt mondta, hogy ez a gyerek él, mint Marci Hevesen. Azóta az emberek széles hazánk minden falujában, városában, akinek sok a pénze és jobban él, vagy lusta, nem dolgozik, mégis megél, az ilyen emberekre mondják ezt a közmondást, hogy „Él, mint Marci Hevesen”.
Marci, a lusta nemesifjú (Illusztráció: Szabari Zoltán)
Az írott forrásokban fennmaradt korábbi adatok szerint Marci lehet Szent Márton (a hevesi templom védőszentje), Zöld Marci betyárvezér vagy Rosenfeld Márton zsidó kereskedő.
Marci – mint Szent Márton, a hevesi templom védőszentje
Az 1970-es évek végén földrajzi nevek gyűjtése során – mint falucsúfoló - került elő az a változat, mely szerint Marci maga Szent Márton, a templom védőszentje.
„A templom neve Márton, és nagyon sokat költöttek rá. Ezért mondták, Szent Márton, azaz Marci nem csinál semmit, csak könnyen él.”
Marci, mint Szent Márton (Illusztráció Szabari Zoltán)
A variánsokat az kapcsolja össze, hogy a bennük szereplő Marci-alakok jellegzetes helyi karakterek, akik egyben különböző társadalmi rétegeket jelenítenek meg. Mondhatjuk, hogy Heves korabeli sokrétű társadalmának különböző rétegei, foglalkozási ágai megteremtették a saját "Marcijukat", vagyis saját képükre formálták a hagyományt.
Marci - mint Rosenfeld Márton, zsidó kereskedő
E variáció szerint Marci Rosenfeld Márton zsidó kereskedő, hevesi lakos volt, aki 1840-ben Egerben, hivatalos ügyeinek intézése közben hunyt el. Az ő síremléke az egri Hatvani hóstyán lévő zsidó temető első, névvel és évszámmal jelzett sírköve. Végrendeletében 500 Ft-ot hagyott a temető fenntartására.
A történet napjainkban is él az egri köztudatban.Nem véletlen, hogy Marci alakja éppen egy Egerbe utazó zsidó kereskedő alakjában bukkan fel. Annak ellenére, hogy a személyt lehetetlen azonosítani Marcival, a történet egyéb elemei valóságos tényeket tartalmaznak.
Marci, mint zsidó kereskedő Egerben. (Illusztráció Szabari Zoltán)
A szólás más értelmezése annak erotikus tartalmát emeli ki, mely szerint Marci a férfiasság, a heves pedig (köznévként) a nőiség kifejezője.
A variánsok létrejöttére és alakulására a folklór általános jellemzői vonatkoznak: közösségi jelleg, a hagyományozódás és a szerzőtlenség.
Az anekdota-változatokban megjelennek Heves város múltjának, mindennapi életének fontos jellemzői: a hevesi dinnye, a nemes családok és kúriáik, a Zöldhordó vendéglő, stb.
A helyi írott források és sajtótermékek között először 1935-ben jelent meg a szóláshasonlat. Ekkor készült róla egy nóta a „Nem él jobban Marci a Hevesen” címmel, melynek zenéjét Hevesi József szerezte, szövegét Víg György írta. Csárdásuk első díjat nyert a Rádió Újság 1935. évi Magyar nóta – pályázatán. Hevesi József kántor, karnagy és nótaszerző volt egy személyben, akinek családja négy generáció óta töltötte be a Hevesi Római Katolikus Egyházközség kántori tisztségét. Karnagyként a Hevesi Dalegylet vezetője volt. A nóta Hevesi József kéziratos kottái között maradt fenn.
A szólást és Marci alakját a helyi civil szervezetek „keltették életre” azzal a céllal, hogy a város kulturális hagyományaként Heves arculatának része legyen. 2008 óta hagyományőrző nap keretében Marcit választanak, aki a civilek képviselőjeként, „ispáni” rangot viselhet egy évig. Marci figurális ábrázolásaként ember nagyságúnál nagyobb bábu készült, mely minden Marci-rendezvény résztvevője. Alakja a város sajátos kulturális kincsévé vált, beépült a város arculatába.
A Marci-választás győztese, Janosek Antal Márton
Marci neve változatos formákban jelen van a város életében: utcanévként, kereskedelmi üzlet neveként, programsorozatok és sportversenyek címeként. Nóták, versek, kortesdalok születnek Marciról. Jelen van a hivatásos művészek alkotásaiban is, megjelenik irodalmi műben, zenében, sőt tárgyiasulva is, a Marci-karaktert látványban is megjelenítve. A nevet felhasználja a turizmus és vendéglátás, valamint a kereskedelem is: ajándéktárgyak, ételfajták készülnek a szólásra alapozva.
A szólás formai és jelentésbeli tekintetben is alakul, változik napjainkban is. A változás egyik iránya a „köznevesülés” felé mutat: a „marci hevesen” szókapcsolatot egybetartozó fogalomként használva, mely önálló formában is képes felidézni a teljes eredeti szólást.
A Marci-hagyomány olyan folklór-jelenség, mely napjainkban is folytonosan változik, és mind tartalmilag, mind formailag bővül. A szólás értelmezéséhez kötődő variációk sora nem zárult le, a következő évek a hagyomány folyamatos újrateremtésének lehetőségét hordozzák.
Hagyományőrző Civil Nap plakátja 2011-ben
Publikációk:
- Gy. Gömöri Ilona: Marci Hevesen. Egy helyi szólás folklorisztikus hagyományai. Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis B. Gál Edit – Veres Gábor szerk. Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis. 2011.
- Gy. Gömöri Ilona: Él, mint Marci Hevesen. A szóláshasonlat értelmezéseinek történeti háttere és folklorisztikus hagyományai Heves városában. Heves, 2011.
