Miért látogatott Hevesre Herman Ottó, akit “természetbúvárként” és az utolsó magyar polihisztorként ismerünk?
Nem meghívásra, nem is politikusként, hanem pihenni, vendégségbe érkezett barátja családjához. Azonban heves természete cselekvésre ösztönözte, így hamarosan megjelent a Kaszinóban….és jótékonysági előadást tartott az épülő kisdedóvó javára. 
Mindez 130 éve történt. Az eseményt egy helyi tanító jegyezte le, onnan tudjuk a látogatás történetét.
Herman Ottó 1891. szeptember végén érkezett meg családjával egykori barátja, dömötöri Németh Albert kúriájába Pusztacsászra.
Amint tudomására jutott, hogy Hevesen kisdedóvó intézetet akarnak felállítani, nyomban tenni akart a nemes cél érdekében.
Szeptember 29-én a Kaszinó termében nagy számű érdeklődő előtt közel egy órás előadást tartott az állatok “psycho-phisiologiájá“-nak köréből.“Oly szellemesen, s annyi lelkesültséggel beszélt az állatoknál megfigylt, aprólékos szellemi mozzanatokról, hogy e népszerű tudományos értekezésnek is beillő humorteljes ,.c«useiie“-jával egész rajongásig elragadta a hálás közönséget”.
Előadásának ívét egy érdekes eszmefuttatás adta. A kisdedóvó létesítéséhez szükséges részvét érzését elválaszthatatlannak tartotta a vele egyidőben megjelenő önzéssel. Gondolatmenetét a következőképp vezette végig:
„A kisdedóvó létesüléséhez részvét kell. Ez a lélek egyik legszebb virága. S mily különös! mellette a legridegebb önzés áll.
Mert kérdem: — mondja szóló — mikor mi gyermekeink jóvoltaért kisdedovót állítunk föl, nincs-e itt a szeretet, melyből a részvét táplálkozik, a legszebben kifejezésre juttatva? De nincs-e egyúttal itt a legridegebb önzés, midőn fiainkban fajunkat fen akarjuk tartani, bogy tovább éljünk?
Aztán áttért az állatokra. Gyönyörűen fejté ki azok részvétnyilvánulásait; nyomban odaállítva a legridegebb önzést. így — az oroszlán megragadja áldozatát, hogy éhét csillapítsa. Ez — önzés. De midőn fiainak is juttat a prédából, ez már — szeretet. —
A felföldi patakokban van egy hal, „kutyafejűnek“ nevezik közönségesen. Ez a hal, ha fiai oly helyre jutottak, hol fentartásukra a szükséges tápot könnyen megszerezhetik, ez a hal — mondá — élet-halál harczot viv. ha kell, a másikkal, csak hogy fiainak azt a szerencsés helyet biztosítsa. íme a szeretet, fiai iránt, a halban; de egyszersmind az önzés és irigység.“ — De ki tudná csak ily halvány vonásokban is azt a sok szépet elmondani!
Legmulatságosabb és legtanulságosabb volt az. midőn Darwin elméletéhez ért, melyről tudva van, hogy a fokozatos fejlődéselméletéből azt a konzekvencziát vonják le, hogy az ember a majomtól származik. Ez a következtetés egy gazdag angolnak sehogy sem tetszett. Hogy megdöntse e következtetést, természettudósokat fogadott fel; majmokat vásárolt számukra, hogy azokat felbonczolva, fedezzenek fel valamit, mi által az ember a majomtól lényegesen különbözik. Azok nyakára is hágtak sok szegény majomnak; — denique semmi lényegesen eltérő különbséget sem a test fejlődésében sem az idegrendszerben nem találtak. Erre gazdag angolunk elutazott a majmok hazájába, hogy ha már a testben semmiféle lényeges különbséget nem lehet fölfedezni, bizonyosan a lélek nyilvánulásaiban fog ily különbséget találni. Boszuságára azonban egy élő majmot sem birt látni. Ekkor embereket bérelt fel, hogy fogjanak neki majmokat; majd a fogságban fogja azokat közelebbről megfigyelni. Fogtak is neki annyit, hogy alig győzte vásárolni. Midőn ennek okáról kérdezősködnék, azok igy válaszoltak: “Van egy korsónk, melynek nyilasa oly szűk, hogy a majomnak a keze épen csak bele fér, de ha kezét, midőn már a korsóban van, ökölre szorítja, nem bírja kihúzni. E korsót a fához kötjük; s diót teszünk bele; a majom belenyúl, megmarkolja a diót, de már ekkor nem bírja kihúzni a kezét, s inkább meghagyja magát fogni, semhogy a diót elereszsze.
„No megadom magam! kiáltá az angol, mert ez az embernél is csak igy van.“
Az előadás után társas vacsora következett a jelenlévő hölgyekkel és urakkal. Puchlin Kázmér esperes-plébános Heves város nevében megköszönte Herman Ottónak a szívességét, hogy a humánus célra élvezetes és tanulságos előadást tartott. A vendég a jelenlévő szép hölgyekre emelte a poharát.
A jó hangulatban a postamester, Mikola Károly a vendég köszöntésére rögtönzött egy rigmust:
“Hevesen most az a mottó
Éljen soká Hermann Ottó“ ;
— „Üsse meg őt a nagy lottó“
Vágott vissza Hermann Ottó.
Ezután a vendég beállt a táncosok közé, versenyt táncolt a fiatalsággal. A jókedvnek csak a hajnali órák vetettek véget.
Kiegészítő történeti adatok:
Herman Ottó és Németh Albert barátsága
1891 szeptemberében, amikor Herman Ottó feleségével Pusztacsászra érkezett, Németh Albert már négy éve nem élt. A jó barát fenntartotta a kapcsolatot Németh Albert özvegyével és családjával, ezért látogatta meg őket nyugalmas, a településtől távol fekvő kúriájukban.
Mi kötötte össze barátságukat? Leginkább a közös politikai pálya, a függetlenségi eszmék.
Herman Ottó 15 évvel fiatalabb volt Németh Albertnél, de közéleti nyitottságuk, politikai érdeklődésük hasonló. Mindketten lelkesedtek 1848 eszméiért, majd függetlenségi párti politikusok lettek. Kossuth Lajos feltétlen hívei közé tartoztak, és - bár nem egy időben – de meglátogatták őt az emigrációban, sokat tettek a kormányzó kultuszának megteremtéséért.
Mindketten közismertek voltak heves vérmérsékletükről. Herman Ottó különösen szeretett és tudott vitatkozni, nagy polémiákat és eszmecseréket folytatni. Németh Albertet a szellemessége, a humora miatt tartották különleges egyéniségnek.
A Németh-kúria, ahol vendégül látták Herman Ottót
A kisdedóvó
A kisdedóvó létesítése összefüggött a 1889-ben megnyitott Szerelem Alfréd utcával. Az új utca építésekor osztották fel az e területen lévő Bischitz-testvérek birtokát. Bischitz Dávid nagylelkű felajánlásaként 940 négyszögöl területű telket adományozott a kisdedóvó számára.
Más birtokosok is támogatták a nemes ügyet, Szerelem Alfréd birtokos a rendszeres tiszteletdíját ajánlotta fel.
A széles körű összefogással létrehozott kisdedóvó helyén található ma a Tündérkert Református Óvoda.
A sérült Anna-telep kereszt részei a földön. Fotó. Gy. Gömöri Ilona 1996. 
Alatka - Bernáthegy 63. Fotó: Gy. Gömöri Ilona 1999.
A BÜSZKESÉGPONT emléktáblája, a kiállítás részlete