Halász Viktor szén- és bornagykereskedő az 1910-es években költözött Hevesre. Földeket vásárolt és bérelt, gazdálkodásba kezdett és a jó hevesi földeken megtermett dinnyével, szőlővel és egyéb terményekkel is sikeresen kereskedett. Az 1930-as évek elejére a helyi üzleti élet fő irányítójává vált. Elismertségét jelzi, hogy a községi képviselő-testületnek is tagjává választották.

Házat, „villát” épített a község egyik frekventált utcájában (ma Deák F.u.), a központhoz közel.

1933 augusztusában betörők jártak a házában.  Nagy fogást remélhettek a jómódúnak vélt kereskedőnél.
A villa impozáns, kör alakú irodahelyiségébe jutva megkeresték a kasszát, mely egy Wertheim-szekrény volt. Talapzatáról leemelték és kocsira tették.  Nem mentek vele messzire, a vásártéren a tetejét összetörték, hogy a „kincshez” jussanak. Nem volt szerencséjük. Csak egy kevés pénzt találtak benne és néhány tárgyat, amit magukkal vittek. A nyomozást megindították, de eredménye homályba veszett.

A bűntényről az országos sajtó is hírt adott, kiemelve, hogy a kasszával együtt vitték el a pénzt.

Heves városa tisztelettel őrzi a régész-professzor, akadémikus emlékét, aki 1930. február 10-én itt látta meg a napvilágot.

Tíz éve, a 80. évforduló évében avattuk fel emléktábláját a Helytörténeti Múzeum falán. A kezdeményező Dr. Gömöri János, a szintén hevesi születésű régész (Soproni Múzeum főmuzeológusa) volt, közreműködésével emlék-konferenciát rendeztünk, majd pályatársai, tanítványai, családtagjai, hevesi tisztelői közösen idézték fel Bóna István tudományos munkásságát és hevesi kötődéseit.

Szülei Hevesen ismerték meg egymást.
Édesapja, Dr. Bóna Aladár ügyvéd felvidéki, gömöri származású volt, de az első világháború után Kiskörére került. Mivel jogot tanult, Kisköréről Hevesre járt „gyakorlatra”, hiszen Hevesen ekkor mint járási központban Járásbíróság és több ügyvédi iroda működött. Albérletben lakott a gyógyszerész Máder-Czingell családnál. Itt ismerkedett meg Czingell Ilonával, akit 1929-ben feleségül vett.

A ház, ahol éltek, a mai Zrínyi – Bethlen Gábor utcák sarkán állt, helyén ma üzlethelyiség működik.
A család igazi polgári életet élt, sok közéleti feladatot vállaltak. Az elsők között rendelték meg az új könyveket, díszalbumokat. Nem csoda, ha a gyermek Bóna István is érdeklődni kezdett a könyvek után.

Egy interjúban, melyet tanítványai, Csányi Marietta és Tárnoki Judit készítettek vele, így vall gyermekkoráról:

14 éves volt, amikor 1944 áprilisában – miközben légvédelmi bunkert ástak házuk kertjében – aranypénzt talált, Nagy Lajos király aranyforintját.
A jászapáti gimnáziumban töltött évek megerősítették történelmi érdeklődését, előrevetítették pályáját. Érettségi után Budapesten folytatta tanulmányait, az ELTE bölcsészkarán ős- és népvándorlás kori régészet-muzeológia szakon végzett.  1957-től az egyetem (ELTE BTK) Régészeti Tanszékének tanára, majd professzora lett. Megszervezte a Régészettudományi Intézetet.  Kapcsolata nem szakadt meg szülőhelyével, de munkája a fővároshoz, Dunaújvároshoz és különböző ásatási helyszínekhez kötötte.

Egyetemi oktatóként 45 évfolyam került ki kezei alól. Tanítványainak jelentős része napjainkban is az általa kijelölt úton jár, s a hazai régészet meghatározó személyisége. Több mint 300 tanulmányt és 16 könyvet írt.
Széles körű érdeklődésének megfelelően kutatási területe a korai bronzkortól a középkorig terjedt. Az ország több körzetében folytatott ásatásokat, de legnagyobbrészt Fejér megyében.

1998-ban a Heves Megyei Múzeumi Szervezet felkérte, hogy írjon a készülő Tanulmányok Hevesről c. tanulmánykötetbe a város korai történetét bemutató tanulmányt. 1999-ben feleségével, Horváth Jolán régésszel együtt felkereste a Helytörténeti Gyűjteményt (mely akkor a Fő u. 10. sz. alatt működött), ahol megtekintette a leleteket és azokról rajzot készített. Lenyűgözött rendkívüli alapossága, mellyel a tanulmány megírására készült, valamint a hevesi ispáni várról formált, tanulságos egyedi véleménye.  A könyv – és benne írása: Heves város településtörténete az újkőkortól az Árpád-korig – 2001. augusztus 20-án jelent meg. Bóna István ezt sajnos nem érhette meg.
A nemzetközileg elismert tudós Dunaújvárosban hunyt el 2001. június 4-én. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.

 A hevesi Múzeum bejáratánál elhelyezett emléktábla hűen felidézi a tudós akadémikus alakját.

Az idézett interjú megjelenésének helye:
Csányi Marietta – Tárnoki Judit: „Imádom az archeológiát!”  Interjú Bóna István régészprofesszorral. Jászkunság 45/1. (1999.) 1-23.

Farsang beköszöntével a fiókokból előkerülnek a legyezők, ékszerek, brossok, elkészülnek az új báli ruhák, a díszes kis meghívók. Megkezdődik a báli szezon…    

Mit jelentettek Heves társasági életében a bálok? Kik szervezték, hogyan készültek, mit táncoltak, hogyan folyt a mulatság? 
Pillantsunk bele a helyi bálok világába a boldog békeidők két évében, 1867-ben és 1890-ben! 
(A fotókon hevesi bálozó hölgyek a 19. sz. végéről Dluhopolszky tanító fényképalbumából)

1867 a politikában a kiegyezést jelentette, a mindennapokban azt is, hogy a levert szabadságharc után lassan megindult a társasági élet. Ennek kiváló alkalmai voltak a bálok, melyek főként farsang időszakához kötődtek.Ezek a táncos mulatságok Hevesen társadalmi rétegek vagy foglalkozási ágak szerint szerveződtek. Külön szerveztek népbált (földművesek, iparosok számára), polgárbált (hivatalnokok, kereskedők, értelmiség számára) és külön bált tartott a nemesi réteg. Ezekre a „nobel-bálokra”„nemcsak Heves városának, hanem az egész megyének minden művelt egyénisége, nő úgy mint férfi hivatalos” volt.
A táncmulatságot jótékonykodással kötötték össze, így segítve a város gyarapodását. 1867-ben iskola építése, 1890-ben a templom környékének parkosítása volt a cél. 

Kik szervezték a bálokat, hogyan segítették sikerét?

A teljes szervező munkát az erre az alkalomra létrehozott bál-bizottság végezte. 1890-ben, amikor a férfiakból álló  Kaszinó Egyesület vállalta ezt,  tréfásan „decemvir”-eknek nevezték magukat, az ókori római tíz tagú patrícius testület mintájára. Az előkészületek és a lebonyolítás mozgatórugóját Nemcsik Kálmán járásbíró lelkes személyisége jelentette.
A bálok talán legfőbb tisztségviselői voltak a „lady patroness”-ek, a bálanyák. Mindig köztiszteletben álló nemes asszonyok voltak, akik példát mutattak az adományozásban. Alkalmasnak kellett lenniük a figyelmes és művelt társalgásra, a vendégek és az első bálozók bemutatására, a sorsjáték lefolytatására. Az 1860-as évek közepén az országgyűlési képviselő feleségének, Dobóczky Ignáczné Orosz Zsófiának oly nagy volt a népszerűsége, hogy őt kérték fel  több bál, köztük az egri jogászbál „lady patroness”-eként is.  

 1867 – Tánczmulatság iskolaépítés javára

Óriási szükség volt Hevesen a felépítendő új iskolaépületre, mivel az addigi, a tanító háza mellett lévő helyiségben olyan szorosan voltak a gyerekek, "mint a szegény ember malaczai."  Az ügyhöz megnyerték az egri érsek támogatását is. Nagy részvételre, sok előkelőségre számítottak, még a távoli vendégek elszállásolásáról is gondoskodtak előre. Sőt - tréfásan - arról is, mi legyen, ha valaki nem tud megjelenni :„kik el akarnak jőni, de valami ok miatt nem jöhetnek, küldjenek maguk helyett képviselőt, egyforintos bankó képében, bizony mi nem utasítjuk vissza, sőt nagyon szívesen látjuk”. .
A bált a városháza (ma Helytörténeti Gyűjtemény) termeiben rendezték meg: "Heves népes város, a városház termei szépek és tágasak — négyszáz pár eljárhatja bennök a csárdást ; enni- és innivalóról, mely nélkül a mulatság keveset ér, a városiak gondoskodnak, s igy remélhető , hogy nagy néptömeg lesz jelen, a kit az iskola nem vonz, azt majd vonzza a zene, kalács és a sült tyúk."
A lady patroness szerepét a város legtekintélyesebb asszonya, Dobóczky Ignácz országgyűlési képviselő és hevesi földbirtokos felesége, Orosz Zsófia töltötte be.A bálra több mint kétszáz tárgyat ajánlottak fel, mint pl.:

• “khinai ezüst theaforrázó, mely a mellett, hogy igen becses, azon tulajdonsággal bír, hogy a rósz theát is jóvá teszi
• van óratartó kettő, melyen a rósz óra is jól jár, s mindig tudja az ember, hányat ütött az óra
• van egy pár szép harisnyakötő, a ki azt viseli, az élet útján soha el nem botlik
• van egy pár papucs, ha nő nyeri meg, minden férfit papucs alá vehet, ha férfi nyeri meg, soha sem jut papucskormány alá,
• van egy szép erszény, melyből a pénz soha ki nem fogy,
• van szivartárcza, melyben a dragaderos is regaliává [rossz, drága szivar élvezhetővé – szerző] lesz, 
• van sipka, mely a gondot maga alatt meg nem tűri”

Vezekényről özv. Lukácsné 3 ezüst húszast ajánlott fel, de azt nem sorsolták ki, hanem mint ritkaságot az iskola alapkövéhez tették.
A nyeremények között voltak olyanok is, melyek már több bálon is szerepeltek. Például egy „hárásztoilú canárimadár Egerből Tenkre szállott, onnét Hevesre, Hevesről Boczonádra. A nyerő örömében földhöz vágta az üvegszemű madarat, mely…[még] sok jótékony bálban fog még szerepelni.”
A bál bevételével – mely 700 forint volt – elégedettek voltak, de az iskolaépítéshez még további gyűjtésekre volt szükség. 
Az iskola az egri érsek támogatásával még 1867-ben felépült, a tanítás 1868-ban kezdődött meg. Az épület helyén áll ma a Plébániahivatal a Baross G. u. - Hősök tere sarkán. Az alábbi kép az épületről ismert legrégebbi fotó egy századfordulós üdvözlőlapról.

1890 – „Tánczmulatság a templom-tér parkozása költségeinek fedezése czéljából”

A bált Puchlin Kázmér hevesi esperes-plébános kezdeményezésére a Kaszinó Egyesület tíz tagja rendezte Nemcsik Kálmán elnöklete alatt. Nemcsik Kálmán a királyi járásbíró volt, Heves társadalmi életének, a helyi „intelligentiának” vezetője.
„Legelőbb is Lipovniczky Kálmánné őnagyságát kérte föl a bálanya tisztére, ki azt készséggel el is fogadta, aztán szép hölgyeinket nyerte meg ügyének. S mi kell több? Lettek virágok – jöttek a méhek.”
Január 29-én megnyíltak a Kaszinó termei, hogy helyet adjanak a hevesi „intelligentia” fényes báljának. Az eseményről tudósító újságíró a következőképpen írta le élményét:
„Midőn este 8 órakor a tánczterembe léptem: „álltam, mintha gyökeret vert volna lábam” – a terem vakító fényben úszott, a hölgyek, mint megdicsőült angyalok tűntek fel a csillárok pazar fényétől… Csakhamar rezgésbe hozattak a hegedűk húrjai, s aztán folyt Hevesen hevesen a táncz, mint mondani szokás kivilágos kiviradtig.”
A bálanya, Lipovniczkyné tisztét „annyi bájjal és szeretetre méltósággal oldotta meg, valahányszor egy-egy hölgyet bemutattak neki, mindannyiszor az igaz anyai szeretettől volt áthatva arcza, s mindenkihez volt egy nyájas szava.”
„A négyeseket 36 pár tánczolta. A tánczoló tündérek között láttuk, és pedig a lányok közül Dobos Etelkát és Jolánkát (Hidvégh), Dósa Mariskát (J.Apáthi), Gecseő Lidikét, Göndör Margitkát (Eger), Hevesi Rózsikát és Mariskát, Heyduk Irénkét (Tokaj), Horkay Etelkát, Kozseluk Mariskát, Lipovniczky Lenkét és Jolánkát, Lakrovics Izabellát, Máder Gizellát és Matildkát, Örley Paulát (Szolnok), Wranyczány Lujzát.
Az úrnők között: Dr. Bazsóné, Dr. Blauné, Czingelné, Cservenyné, Dobóczky Dezsőné, Dobos Józsefné (Hidvég), Egyed Istvánné, Engel Hermanne, Göndör Ignáczné (Eger), Grónayné, Hoicsy Pálné, Kőmíves Antalné, Kerényiné, Lipovniczky Kálmánné, Máder Miksáné, Marsóné, Meiszter Dávidné (P.Csász), Nemcsik Kálmánné, Örley Béláné (Szolnok), Remenyik Józsefné, Vrataricsné (Vezekény), Veisz Jónásné úrnőket.”

                        Bal oldalon a Kaszinó épülete, jobb oldalon a Királyi Járásbíróság századfordulós képeslapon

A bál  sikerében óriási szerepe volt Nemcsik Kálmánnak, akit írásában így jellemez Puchlin Kázmér: „… kiváló szellemével, szeretetteljes, páratlanul vonzó modorával a közjó érdekében összeteremti (a társadalmi életet), s a czél elérésére vezeti, - most is mint a bálbizottság elnöke úgy a termet minden igényeknek megfelelő műízléssel  ékíté, mint magát a mulatságot tapintatos vezetésével élvezetessé és széles körben emlékezetessé tette.”

A bálokon a nemesi és polgári elit erkölcsi kötelességnek érezte a jótékonyságot, a kitűzött cél támogatását. A mulatságok, jótékonysági estek később is a helyi társasági élet meghatározó eseményét jelentették.  

 Forrás: Eger c. újság cikkei

Kéményseprővel találkozni szerencsét jelent, különösen szilveszterkor vagy újév reggelén. Mivel manapság nem sok esélyünk van erre, így most egy régi hevesi mesterrel kívánok boldog új évet!

Tudta, hogy miért éppen a kéményseprő hoz szerencsét?
Mert kisöpri az óév kormát-piszkát, elviszi a rossz szellemeket a kéményből, megszabadít a betegségektől, a rontástól és minden bajtól. Miután ezektől megszabadultunk, az újév tisztánlátást és jó irányú fejlődést hoz majd számunkra.
A kéményseprő személyét régen kiemelt tisztelet övezte. A mesterség a középkorban jött létre, Magyarországon az 1590-ből ismerjük név szerint az első „füstfaragót”. A taliánok (olaszok) tanították meg a magyarokkal e foglalkozás tudományát. Gyorsan megbecsült szakmává vált, hiszen mindenkinek fontos volt, hogy rendben legyen a kéménye, megelőzzék a tűzeseteket. A kéményseprőt a régi világban szívesen fogadták, hiszen hozta-vitte a híreket, beszélgetett, sokszor derültséget keltett.

Heves egyik elismert kéménytisztító mestere volt mintegy száz éve Bleier Ernő. A fennmaradt számla szerint - melyet 1917. december 31-én állítottak ki - a hevesi „Nagyságos Plébános úr”-tól az évi munkájáért 3 korona 60 fillér járt neki.
A mesterség eszközei igen szép grafikával megjelennek a számlán, valamint Bleier Ernő bélyegzőjén is.
Könnyen kitalálhatjuk, ki lehet a kéményseprő alatti ovális mezőben lévő alak. Szent Flórián ő, akit nemcsak a tűzoltók, hanem a kéményseprők is védőszentjükként tisztelnek.

 Bleier Ernő mesterrel együtt kívánok én is az újévre tisztánlátást, megnyíló távlatokat  (kéményeket) és sok-sok szerencsét!

Nehogy azt gondoljuk, száz évvel ezelőtt gondot okozott Hevesen az ünnepi finomságok beszerzése. Jobbnál jobb üzletek sorakoztak a főtéren, melyek kínálatáról hű képet adnak a kereskedők korabeli hirdetései. Vásárlóerőben sem volt hiány, hiszen a századfordulón Hevesnek tehetős polgársága volt: hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, tanítók, nemes asszonyságok. Ünnepre készülve az iparosok és a gazdák többsége is  megengedhette magának, hogy különleges csemegéket vásároljon. 

Minden igényt kielégítő választékkal és "kitűnő tisztelettel" várta a vásárlókat a hevesi főtéren álló üzletébe Fábián Viktor is, aki fűszereket, csemegéket és bőröket is árult. 

A téli idényben, decemberben különösen igyekezhetett bő árukészlettel várni a vásárlókat. Pillantsunk be, mit választanánk!
Gyümölcsök, magvak és zöldségek:  ananász, Barber-datolya, malagaszőlő, cukrozott gyümölcsök, szultánfüge, nápolyi mogyoró, tiroli gesztenye, boszniai szilva, stokeroi, zöld és sárga borsó, lencse.

Sajtok. olmützi kvargli, többféle magyar és francia gyártmányú sajt.

Húsok: prágai sódar, füstölt marhanyelv, marha oldalas.

Halak: koronaszardínia, oroszhal, csemegehering, pisztráng, rák, "tunhal", szardínia, ajókagyűrű, kaviár.

Italok: cuba és brazíliai rumok, francia likőrök, magyar és francia konyak, "kínai thea fajok". 

Sütemények, csokoládék: Gabos-féle teasütemények, francia Shuhard csokoládé, Heller-cukorkák, karácsonyi cukorkák. 

A felsoroltakon kívül Fábián Viktor nagy választékot ígér üzletében. Minden bizonnyal szakmailag kiváló, hozzáértő kereskedő lehetett. Üzletét  a nagy választékon kívül  a pontos kiszolgálás miatt is ajánlotta vásárlói "becses pártfogásába". 

Főtéri üzletsor az 1900-as évek elején. Fábián Viktor üzlete ezzel szemben volt, mely később leégett. 

Forrás: Heves és Vidéke c. hetilap 1901

Jeles alkalom, hogy Dobroviczy Ferenc, a város sakkmúzeumának megalapítója, 96 éves lett.
Őt köszöntjük, ünnepeljük, nemcsak mint múzeumalapítót, hanem mint a köztiszteletben álló embert, aki a sorstól nagyon szép életkort kapott.
Szép kort, de küzdelmekkel teli életet.

1923. november 16-án született. Keményen dolgozó munkáscsalád volt az övék, ahol már gyermekkorban megkövetelték a fizikai munkát. 9 évesen már marokszedőként dolgozott aratáskor a nagybirtokon.  Erős helytállásra nevelték.
Ezt még inkább felerősítette, amikor tíz éves korától, 1933-tól elkezdett bokszolni a Miskolci Munkás Amatőr Club ökölvívójaként. Innentől kezdve a tanulásnak és a sportnak élt.
Ahogy magáról vallott egy riportban: „Nem akartam szegény és gyenge ember maradni, ezért minden nap futottam, és hittem abban, hogy eredményt tudok elérni. Két év múlva már korosztályom magyar bajnoka voltam, 18 éves koromban pedig Berlinben legyőztem a németek Európa bajnokát, Joseph Peppert.”
Mindig kitűnő tanuló volt, ezért sporteredményei és a református egyház segítségével Marosvásárhelyre került, ahol felvették a Bolyai János Egyetem Katonatisztképző Főiskolájára. Tervező, berepülő mérnök akart lenni. Azonban épp csak befejeződött az iskola, azonnal a frontra küldték repülő hadnagyként.  A 217-es lövészezredhez osztották be, mindenkor az első ütközetekben kellett részt vennie.  Részt vett az Odera-híd védelmében, túlélte Drezda bombázását, majd szovjet fogságba esett. Megismerte Auschwitz-ot és a legszörnyűbb szenvedéseket.
1945 szeptemberében esett fogságba és négy év múlva érkezett haza teljesen leromlott állapotban, 31 és fél kilósan. A szibériai mínusz 87 fokos hideget kevesen élték túl. Neki is elfagyott keze-lába, egy német sebész segítette vissza az életbe. A rabságból való szabadulás kalandos, regénybe illő külön történet.
Erős szervezetének köszönhetően hamar talpra állt, de komoly látási zavarai keletkeztek, 1970-től kezdve gyakorlatilag nem lát.
Sosem tudott tétlenül ülni. Bányamérnöki diplomát szerzett, és a sportot sem felejtette el. Diósgyőrben 3 magyar ifjúság bajnokot nevelt ki és mesteredzői oklevelet is szerzett.
Amikor Heves megyébe került, rábízták a megyei Sakkszövetség elnöki tisztét. A megbízatást komolyan vette. Gyöngyösön 116 versenyzővel az ország akkori legnagyobb szakosztályát hozta létre. 10 éven át szerkesztette a megyei sakkhíradót. Megtanult vakon, normál írógépen dolgozni, és hat lapot tudósított a megyében történt sakkeseményekről. 1983-ban megkapta Gyöngyös város díszpolgári oklevelt, 1992-ben pedig a gróf Eszterházy Miklós életműdíjat.
Több nemzetközi sakkversenyt rendezett, és ezekre nagyméretű, színes Évkönyveket készített, melyek napra pontosan mutatták az országban zajló mérkőzések eredményeit. Egy ilyennel találkozott Kádár János, akivel később baráti kapcsolat alakult ki.
Nemcsak a játszmák eredményeit gyűjtötte, hanem minden olyan relikviát, melyek kapcsolódnak a sakk történetéhez. Ennek eredményeként gyűlt össze a múzeum anyaga.

Hevesen 1987-ben nyílt meg a Sakkmúzeum, mely ma is a város egyik fő látnivalóját, kuriózumát jelenti.  Feri bácsi azóta is Hevesen él, és jelentősen gyarapította a múzeum anyagát. A kiállítás lényegében az ő személyes munkáját tükrözi, melyen látszik a tárgyaihoz kötődő személyes viszony. A hevesi emberek büszkén hozzák el ide vendégeiket messze földről is. Több mint százezer látogató megfordult már falai között.

 Kívánom, éljen köztünk még sokáig békességben. Boldog születésnapot kívánok, Isten éltesse sokáig!

1969-ben nyílt meg Heves városában a Helytörténeti Gyűjtemény (akkor Kiállítóhely), november 9-én kapott működési engedélyt. A Hunyadi u. 2. sz. alatti épületben egy magángyűjtő gyűjteményéből létesült az első kiállítás az egri Dobó István Vármúzeum szakmai hátterével. 

A gyűjtő Hegedűs Béla, aki a kiállítóhely megnyitásakor hatvannegyedik évében járt. Egész életében szenvedélyesen gyűjtött mindent, ami a múlt emléke: régészeti leleteket, történeti és néprajzi tárgyakat, festményeket, könyveket, stb. 
Öt hónaposan árva gyerekként került Hevesre Balassagyarmatról. Járó Lőrincéknél nevelkedett, és mivel ők kosárfonók voltak, ő is ezt a mesterséget tanulta ki. 
Már gyermekkorában odafigyelt mindarra, amit talán más észre sem vett. Eltette a földből előkerült cserépdarabokat, csontokat,  köveket, sőt fel is jegyezte, hol kerültek elő, térképet készített. Ha valahol ástak, egész napon át ott állt és figyelt. Összegyűjtötte Heves és környéke jellemző paraszti bútorait, a gazdálkodás tárgyait. Bejárta a nemesi kúriákat, ahonnan sok értékes történeti tárgyat  mentett meg az államosítás idején.  Ismerte az egész település. Szívesen vittek neki régi tárgyat. Amit nem kapott meg ajándékba, megvásárolta. Nagyon sokan még napjainkban is emlékeznek rá, hogy inkább nem evett, hogy összegyűljön a szükséges pénz egy-egy számára fontos tárgy megszerzésére. Ebben támogatta felesége is. Lakásuk "múzeummá" vált, gyakran fogadtak látogatókat is. Béla bácsi szívesen és színesen "mesélt" kincseiről.  
A gyűjtemény felkeltette az egri Dobó István Vármúzeum figyelmét is. Bakó Ferenc igazgató egyengette a múzeumi intézménnyé válás, a működési engedély megszerzésének útját. Így nyílhatott meg az első kiállítás 1969-ben.

                   
1981-ben, amikor Hegedűs Béla meghalt, végrendeletében Hevesre hagyta 8400 db tárgyból álló gyűjteményét. 

Az általa összegyűjtött tárgyak képezik a mai Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény törzsanyagát. Halála után folytatódott a gyűjtőmunka, az  utóbbi mintegy harminc év alatt jelentős mértékben sikerült  gyarapítani a gyűjteményt, és megkezdődött annak tudományos feldolgozása is. 

Az intézmény 2005-ben - Hegedűs Béla születésének 100.  évfordulóján - kapott helyet a város központjában álló klasszicista épületben, ahol jelenleg is működik. 

Az ötvenedik évfordulón tisztelet és köszönet illeti az "árva gyermeket", Hegedűs Bélát, aki igazi kincset, maradandó értéket adott Heves városának!

1517-ben, amikor Luther Márton kiszögezte híres tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára, Magyarországon is jelen volt már az egyház megújításának igénye. Nemcsak a mélyben forrongott, intenzíven megjelent a Dózsa-parasztháború ideológiájában is.
Heves ez időben virágzó mezővárosként még őrizte korábbi közigazgatási és egyházi rangját. Főesperességi székhelyként a vármegye tekintélyes településének számított.  
Néhány évtized alatt minden megváltozott. Jött a török hódítás és egy új eszme: a REFORMÁCIÓ!

A korszakhatárt, fordulópontot 1526, Mohács jelentette. Az ország három részre szakadt, megkezdődött a török megszállás. Ebben a mély, történelmi válságban az ország a reformáció eszméi felé fordult, melyekben feleletet talált  alapvető sorskérdéseire.

Luther  és (feltehetően Zwingli) "tűzet prédikálnak" a pápai koronát viselő sárkányra.
Luther tanítása szerint a pápa maga volt az Antikrisztus. Illusztráció Luther Bibliájából 1534.

Az 1540-es évektől kezdve  Heves vármegye lakossága is (mint Abaúj, Borsod, Gömör, Hont, Torna, Zemplén és Ung vármegyék) szinte teljesen a kálvini irányzat követője lett. Az új eszmék gyors terjedésében nagy szerepük volt a Wittenbergben tanuló diákoknak is, akik hazatérve iskolákat szerveztek, tanítottak vagy prédikátorok lettek. Heves vármegyéből tíz peregrinus (egyetemlátogató vándordiák) nevét jegyezték fel a források, akik Wittenbergben tanultak, majd itthon kamatoztatták tudásukat. 

Annak ellenére, hogy a vármegye többsége protestáns volt, az együttélés nem volt zökkenőmentes, több helyen már ekkor üldözték a lelkészeket. 
Gyöngyösön a budai pasának kellett 1553-ban beavatkozni a helyiek kérésére a reformáció-párti és a régi egyházi keretekhez ragaszkodó csoportok vitájának rendezéséhez.
Egerben Dobó István főkapitány 1550-ben elfogatta a várban és környékén működő protestáns prédikátorokat. Verancsics Antal egri püspök is elűzette őket. Figyelemreméltó, hogy az egyik Egerből elűzött prédikátor Noszvajra költözött, ottani pártfogójához, ahhoz a Figedy Jánoshoz, az egri vár tisztjéhez, aki Eger 1552-es ostromát követően Noszvajt újjáépítette. (Noszvaj reformátussága később is számottevő a vármegyében) 
Az új hit terjedését semmilyen módon nem tudták megállítani.

Amikor a török elfoglalta Egert, a püspökség elmenekült és az 1597. évi országgyűlés Kassát jelölte ki a püspök és a káptalan székhelyéül. Hevesen, a hevesi főesperességi székhelyen csak egy helyettest bíztak meg felügyeleti joggal.

A következő mintegy száz év forrásai arról szólnak, hogy a törökök Hevesről elűzték a lakosságot, a környék falvai is többször elnéptelenedtek. A folyamatos vallásgyakorlás létét nem lehet bizonyítani. Majd csak a törökök elvonulása után, az 1690-es évektől kezdődik az a nagy migrációs folyamat, melynek során  benépesülnek a dél-hevesi települések is. Ekkor Heves leányegyházként az Átányi Református Eklézsiához tartozik, de ez már egy új fejezetet jelent a hevesi reformátusok életében...

https://www.youtube.com/watch?v=xlthWsgCYJU

Felhasznált irodalom:
Dienes Dénes: A történelmi Tiszáninneni Református Egyházkerület a 16. században. I.II. Historia Ecclesiastica. Sárospatak, 2011.

Gy. Gömöri Ilona: A Hevesi Református Egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig. AGRIA (Egri  Dobó István Vármúzeum) évkönyve XXXIII. kötet. Eger, 1997.

1956. október 27-én Hevesen a Járási Pártbizottság vezérkara felkereste Guba Dezsőt, hogy álljon az események élére. Érezték, hogy valaminek történnie kell..

Hogy mi történt, idézzük fel Guba Dezső szavaival!

                                                 Guba Dezső 1956-ban a hevesi Kultúrház udvarán 
                                                 Fotó: Hevesi Helytörténeti Gyűjtemény

Guba Dezső élete, tevékenysége az ellenállás, a csendes, de bátor áldozatvállalás jelképe. Sorsának alakulása egy korszak, a kommunista és szocialista rendszer lenyomata is egyben.

Guba Dezső Hevesen született 1924. január 7-én többgenerációs iparos családban. Apja kovácsmester volt. A gimnáziumot Miskolcon és Jászapátin végezte. A Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar, történelem  és filozófia szakos diplomát
12 évet ült börtönben, 1950-1955 között, majd 1957-63 között.
Amikor 21 évesen Hevesről Budapestre került a Pázmány Péter Tudományegyetemre bölcsészhallgatóként, néhány hónap múlva a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetének tagja lett. A Párt kollégiumi szervezetében, a DOKOSZ-ban tevékenykedett, a szervezésben Kéthly Anna munkatársa volt.
1950-ben letartóztatták pártszervezői munkája miatt és az Andrássy u. 60.-ba hurcolták. 10 évi börtönt kapott, melyből 5 évet töltött le. Mint büntetett előéletű személyt, a tanári pályától eltiltották.
Így került haza Hevesre, ahol a hevesi Kultúrház művészeti előadója lett. Irodája a helyi értelmiség találkozóhelyévé vált.
Itt érte az 56-os forradalom. A Járási Munkástanács elnökévé választották.  A forradalom ideje alatt nem hagyta el Hevest. A Miskolci Népbíróság Vida-tanácsa életfogytiglanira ítélte. Az 1963-as amnesztiával szabadult.  Ezután Hevesen saját földjén és napszámosként dolgozott, valamint magántanárként nyelvoktatást vállalt.
Rehabilitációja a rendszerváltással valósult meg. A Szociáldemokrata Párt örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.

 Guba Dezső beszél a Szociáldemokrata Párt ülésén a rendszerváltás utáni években

Guba Dezsőre mindenki tisztelettel nézett fel. Hiteles ember volt, akinek a szavai és tettei között nem volt különbség. Hiteles ellenálló, aki mindenben ellenállt a zsarnokoknak.
2006-ban, a forradalom ötvenedik évfordulójának évében hunyt el Hevesen.

Publikálva:
Gy. Gömöri Ilona: A megélt történelem. 1956, Heves. Heves, 2016.

Hevesről Egerbe menet rendszerint elhaladunk Andornaktályán az egykori Mocsáry-kastély előtt. Magas fák és kerítés takarják szem elől, az épület ma a Heves Megyei Önkormányzat Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézetének része.

Ha legalább száztíz évet visszapillantunk az időben, a kastély falai között találjuk a saját korában országosan ismert politikus Mocsáry Lajost, „az andornaki remetét”.
Az utókor szinte elfeledte, méltatlanul.

Mindketten függetlenségi pártiak, Kossuth Lajos hívei voltak. Mocsáry Lajos 30 évvel idősebb Maczky Emilnél, így politikusi pályája szinte leáldozott, mire fiatalabb társa a Parlamentbe jutott. A családi környezet, az iskolák, tapasztalatok, a mentalitás és a néhány évtized alatt lezajlott történelmi változás mind-mind meghatározta, melyikük miként vett részt a politika küzdőterein.

Mocsáry Lajos Nógrád dombjai között született Fülekkovácsi-Kurtánypusztán 1826. október 26-án. Apja, Mocsáry Imre vármegyei aljegyző volt Nógrádban. A középbirtokos nemes családnak Andornakon is nagy birtokrésze volt, ahol az 1830-as években kezdtek kastélyuk megépítésébe. Főként Lajos édesanyjának, a kivételes gazdasági érzékkel rendelkező Sréter Franciskának köszönhető, hogy családi birtokközponttá tette Andornakot. Szőlőtermesztéssel, gabona-feldolgozással, valamint kő bányászatával foglalkoztak, munkát adva a helyi lakosoknak.
Lajos a gimnáziumot Eperjesen végezte, az egyetemet Pesten, ahol már fiatalon figyelemmel kísérte a politikai események alakulását.
Pályáját egy későn felismert súlyos betegség, lábdaganat hátráltatta, melynek gyógyítására édesanyja Grafenbergbe, a híres morvaországi fürdőhelyre (ma Jesenik település Csehországban) küldte.   Itt ismerkedett meg a szintén ott időző Wesselényi Miklóssal, az „árvízi hajóssal” és feleségével. A báró megkérte, hogy legyen felesége, Lux Anna franciatanára. Rövid idő múlva elhunyt Wesselényi, özvegyét pedig „franciatanára” vette feleségül. Mocsáry saját fiaiként szerette Wesselényi gróf árváit, akiket Andornakon, majd Kurtányban neveltek.

Mocsáry Lajos politikai és közéleti véleményeit az 1850-es évek közepétől többnyire röpiratokban tette közzé. Írásaiban kiválóan elemezte a közállapotokat, kifejezve azt, hogy a magyar polgárosodás csak jogilag jött létre, a polgári társadalom megvalósulásáig még hosszú út vezet.
Feltehetően a röpiratok hatására került be 1860-ban Borsod vármegye közgyűlésébe, majd egy év múlva az országgyűlésbe is, Mezőkövesd képviselőjeként.

Miben különbözött politikus kortársaitól? Leginkább abban, hogy szinte látnokként ismerte fel a nemzetiségi kérdés megoldásának fontosságát. Az akkori, „történelmi Magyarország” népei között 1880-ban 46,6 % a magyarok aránya, a németek, szlovákok, kárpát-ukránok, szerbek és horvátok mellett. (a magyarok aránya 1900-ban 51 %, 1910-ben 54 %).

1874-ben elvbarátaival létrehozták a Függetlenségi Pártot, melyet tíz évig vezetett folyamatos ellentétek közepette. Hiába számított óriási eredménynek, hogy hat év alatt a függetlenségiek 30-ról 90-re növelték mandátumaik számát, a pártban nem volt egyetértés sem a függetlenségi, sem a nemzetiségpolitika irányait illetően. A különféle csoportok egymással és a taktikázásra képtelen Mocsáryval is szembekerültek. A nézetkülönbségek miatt párttársai eltávolodtak tőle. 1884-től, amikor Irányi Dániel lett a párt vezetője, még inkább háttérbe szorult, a parlamentben is egyre ritkábban szólalt fel.  Egyre magányosabb és mellőzöttebb lett. Hiába emelt szót rendszeresen az 1868-as nemzetiségi törvény betartását követelve, kigúnyolták, még saját pártja is elhatárolódott tőle ezzel az indokkal: „mert szándéka ellenére egyetért azokkal, akik a magyar fajt üldözik.” Mocsáry kilépett pártjából.
1888 tavaszán a Román Nemzeti Párt küldöttsége jelent meg andornaki kastélyában, és arra kérték, legyen a képviselőjük. Mocsáry elvállalta, így jutott be a Képviselőházba, a karánsebesi választókörzet képviselőjeként, bár ő maga sosem járt Karánsebesen.  A helyzetet kifigurázva ellenfelei gúnyosan Mocsárilulu-nak nevezték.  
Az 1890-es évektől egyre inkább eltávolodott az országos politikától és magányába zárkózott andornaki kastélyában. Testi fájdalmai is elhatalmasodtak. 1896-ban választási kudarca után végképp befejezte politikai pályáját.  A közéletből szinte teljesen eltűnt, az egyik román újság halottnak hitte, és a nemzetiségek védelmezőjeként búcsúzott tőle. Élete utolsó éveiben csak Eötvös Károllyal, Hermann Ottóval és néhány függetlenségi nézeteket valló politikussal tartotta a kapcsolatot.
1916. január 8-án hunyt el. Andornakon temették el 1916. január 11-én, a kastély parkjában lévő családi sírboltba.

Temetésén a Függetlenségi Pártot a hevesi Maczky Emil képviselte, pártja nevében ő helyezte el a koszorút politikus elődje sírján. 

Maczky Emil is függetlenségi politikus volt Mocsáry Lajoshoz hasonlóan, de ő nagyjából egy emberöltővel később, 1908-ban lépett be az országos politikai életbe.
Nézeteikben sok a hasonlóság, de mindketten más utat jártak be, más körülmények adta helyzetekben és más személyes adottságokkal.

Maczky Emil 1856. január 16-án született Egerben. Apja Matzke Ignác orvos, anyja a nemesi famíliából származó dadai Nagy Anna. Egyik testvére Eger büszkesége, Maczky Valér, másik Erdőtelek és Zaránk jegyzője, Maczky Gyula.
Maczky Emil jogot és államigazgatást tanult, majd a közigazgatási pályára lépett: 1883-ban a Hevesi Járás segédszolgabírói állását kapta meg. Feleségül vette fáji Fáy Rózát, akivel Hevesen telepedett le. Öt gyermekük született – György, Ilona, Béla, Emil és Malvina, akik közül a három fiú érte meg a felnőttkort.
Maczky Emil már első hivatali éveiben élénk közéleti tevékenységet folytatott. Újságot alapított, részt vett sok helyi egyesület létrehozásában, megszervezte a hevesi önkéntes tűzoltóságot, melynek parancsnoka lett.
A hivatali ranglétrán is gyorsan haladt előre, 1887-ben járási főszolgabíróvá, majd fél évvel később az Egri Járás főszolgabírójává választották. A tisztséget az ellenzéki körök támogatásával nyerte el, így nyilvánvaló volt, hogy hivatali karrierje mellett politikai szerep is vár rá. Tagja lett a megyegyűlésnek, majd bekerült Eger város képviselőtestületébe is.
Fokozatosan egyre nagyobb tekintélyt szerzett, mely alapjául szolgált a politikai pozíció eléréséhez is.
Nem volt idegen számára a politikai véleménynyilvánítás, a 48-as függetlenségi törekvések hangos szószólójaként, Kossuth Lajos kultuszának lelkes híveként ismerte a helyi közélet.
Megnyilvánulásait áthatotta a ’48-as öntudat. Ünnepi beszédeiből a magyarságért és a függetlenségért érzett elkötelezettség áradt. Ő, mint főjegyző kezdeményezte Hevesen azt a hazafias ünnepségsorozatot, melynek során Kossuth Lajos születésének századik évfordulójára megfestették arcképét a városháza tanácsterme számára. Látványos és nagyszabású megemlékezéseket szervezett minden március 15-re, ahol harsány hangján tüzes, buzdító beszédeket mondott.
1908-ban került be az országgyűlésbe a Függetlenségi és 48-as párt képviselőjeként. Két év múlva Justh-párti (lényegében továbbra is független 48-as) programmal választották meg a nagyfügedi kerület képviselőjének. Helyi népszerűségét jelzik a korabeli újságcikkek, mely óriási mértékű ünnepléséről szólnak: felvirágozott hintóval várták, fehér ajándékzászlóval, 30-40 fehér ruhás lány pedig óriási csokrokkal.
Képviselőként nagyon aktív munkát végzett. Sok hozzászólását rögzítették a jegyzőkönyvek, mely szerint közigazgatási és adóreformot sürgetett, a tűzrendészet államosítását, a „gyászos czigánykérdés” megoldását. Felszólalásait mindig nagy figyelem kísérte. Ellenzéki képviselőtársaival többször igyekeztek túlharsogni a másik oldalt. Egyszer az is előfordult, hogy 15 napra kizárták az ülés munkájából.
1911-ben kilépett Justh Gyula (függetlenségi) pártjából. Újságcikkben értesítette  választóit döntésének okáról. . Indoklása: “Meg kellett volna alkudnom a nemzetiségekkel és el kellett volna ejtenem azokat a feltételeket, a melyek az általános, egyenlő, titkos választói jog megalkotásánál a magyar fajta felsőbbségét és uralmát megóvja.”
Kilépése ellenére a Függetlenségi Párt képviseletében ő vesz részt Mocsáry Lajos temetésén 1916. január 11-én, elhelyezve a párt koszorúját az elhunyt sírján.
1918-tól már nem volt sem országos, sem megyei pozíciója, de Hevesen továbbra is nagy megbecsülésben volt része. A tűzoltóegylet “olajba  festtette arcképét” , melyet ünnepélyesen avattak fel.
1924. október 17-én hunyt el, 68 éves korában. Egerben, a Kisasszony-temetőben helyezték nyugalomba.

A Mocsáry-kastély 1947-ben állami tulajdonba került. A politikus és családja emlékezetét a kastélyban emlékszoba, az épület külső falán emléktábla őrzi. Szülőhelyén, Fülekkovácsi-Kurtányban 2016-ban, születésének 190., halálának 100. évfordulóján emléknapot tartottak.
Füleken nevét viseli egy magyar tannyelvű iskola. Andornaktályán, Egerben, Füleken és Losoncon utcát neveztek el róla.

Ha Andornaktálya felé utazunk, a kastély előtt húzódó út másik oldalán egy szép Gloriettet látunk, mely egykor a kastélypark részét képező tó szigetén állt.

Amennyiben sikerül bejutni a kastély kerítésén belülre, közelről is megfigyelhetjük homlokzatának szép domborműveit. Az ismert velencei szobrász, Marco Casagrande faragta őket, aki a kastély építésének idején Egerben lakott, mivel az épülő főszékesegyház szobordíszein dolgozott.

                                            https://www.kozterkep.hu/32656/Baratsag_vendegszeretet_beke_Andornaktalya                         

A három allegorikus dombormű – Barátság, Vendégszeretet, Béke – a Mocsáry család által vallott alapértékeket fejezik ki.
Mocsáry Lajos életében és politikai munkásságában A BÉKE, a minden nemzettel békére való törekvés számított a legfontosabb eszmének.

Kért hivatkozási forma:
Gy. Gömöri Ilona: Ketten a Képviselőházból… az „andornaki remete” és a „hevesi ’48-as”. Mocsáry Lajos és Maczky Emil.  https://hevesihistoriak.blog.hu  (megtekintés ideje)